Teljes fegyverzetben | A magyar irodalom története

Teljes fegyverzetben

A Meredek útban Radnóti megnő. Itt, ekkor válik nagy költővé. Pedig a gyors áttekintés talán nem észlel feltűnő változást az előzőkhöz képest. A minőségi fordulat a versek legmélyebb rétegeiben következett be. Maguk a témák nagyjából a régiek. A magatartás azonban, amely a témákat formálja, mondanivalóvá komponálja, új, kibontakozó szintézise a közvetlenül előzőnek és egy régebbinek. Mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy a költő immár lelkiállapotának konkrét gyökereit, hátterét ábrázolja. Huszonnyolcadik születésnapjára írt versében (Huszonnyolc év) születésének körülményeivel, gyerekkorának emlékeivel lélektani megfejtését adja különös érzékenységének.

Egy másik versben azokról a társakról szól, akikről a férfikorban kiderült, hogy a szorongattatás idején, a fájdalomban csak "úri vendégek". Nem alkothat velük közösséget (Ez volna hát…). A keserű lelkiállapot nemcsak pszichológiai, hanem politikai magyarázatot is kap, kitágul, mély társadalmi tartalommal telik meg, objektiválódik:

hiába mondod, messzi az!
Sanghaj vagy Guernica
szívemhez éppen oly közel…

(Aludj)

Újra visszatér a szegényekkel, az elnyomottakkal való együvé tartozásnak, illetve szolidaritásnak a világérzése:

… árad tovább a fénytelen
nyomor tanyáidon,
nem változott
mióta földbetettek semmi sem…

(Elégia Juhász Gyula halálára)

535A vándorló szegény,
aki a kőkemény
rend alján háborog
s villogva nő.

(Himnusz a Nílushoz)

Ha vannak szegények, elnyomottak és kizsákmányoltak, akkor erő is van, lázadás is van, és jövő is van. Egyik versében, a Toborzóban nyolcsoros mesterművét teremti meg a forradalmi látomásnak és a miniatűr legendaszövésnek. És ha van erő, lázongás és jövő, akkor a költőnek is meg kell telnie dühvei, és fel kell készülnie a védekezésre (Lapszéli jegyzet Habakuk prófétához, Októberi erdő). A védekezés az ő számára elsősorban a mű. A műnek kell elkészülnie hibátlanul és hiánytalanul. És amint a műre, a feladatra tereli a figyelmét, nem fegyvertelen többé, nem tehetetlen, legyőzi a halálfélelmet és átalakítja haláltudattá, kemény, edzett életérzéssé. Mert a félelem árt a műnek. Ennek felismerésére épül ars poeticája:

S te hószín öntudat maradj velem:
tiszta szavam sose kormozza be
a barna füsttel égő félelem!

(Őrizz és védj)

Aki nem fél, akinek látóköre kitágul: annál más tartalmat kap a békevágy is. A jelen békét már nem igenli: "Csend lett, a délelőtt megállt, tíz óra volt, | az utcán béke lengett s valami borzalom" (Béke, borzalom). De a Himnusz a békéről című gyönyörű idilljében felcsendül a jövő békemotívuma – a Kilencedik szimfónia pátoszával és reményével. Ez a béke már a szabad, szép, értelmes emberi élet eljövetelének reális látomása.

A műért való küzdelem az újonnan kialakított magatartás segítségével, minden villanásnyi szemlélődését elmélyíti. Tájrealizmusa, a világ, a természet apró mozzanatainak nyomonkövetése most válik igazán bensőségessé, tartalmassá; most képes minden pillanatot átélni, minden árnyalatot megragadni, most lesznek érzékszervei oly mértékben befogadóképesek, hogy az élettelen életre kel, az események és jelenségek mind jelképpé nőnek. Felismeri az egyéni sors és a legyőzhetetlen, határtalan élet viszonyának végső harmóniáját (Huszonkilenc év). A fájdalom dallá válik. A gondolat epigrammatikussá tömörül. A képek izgatott expresszionizmusát kemény szerkesztés ellensúlyozza. Ezt tanulta tudatosan Berzsenyitől. És a Meredek útban megjelenik az Első ecloga.

Életében publikált utolsó verseskötetét (ezenkívül már csak verseinek egy válogatott gyűjteményét jelentette meg 1940-ben) kiegészíti, mintegy lezárja az 1939-ben írt és 1940-ben megjelent Ikrek hava című rövid lélegzetű prózai elbeszélés. Sok tekintetben hasonlít ez az írás a gyerekkorba süppedő, az emlékezés varázsába merülő lélektani regényekhez, melyeknek nagy volt a divatja akkoriban. A módszer prousti, az eltűnt időt keresi és keveri; jelen és múlt között cikázik képzelete, hangok, színek, mondattöredékek okozta képzettársítások lökései szerint. De az emlékek természete, kiválogatása és konzekvenciái társadalmi érvényt biztosítanak a pszichológiai kalandnak. 5361939 augusztusában születik ez a Napló a gyermekkorról, egy perccel a háború hivatalos kitörése előtt, mikor az előre érzett, az ezerszer vízionált vég szinte tapintható közelségbe kerül. Ez készteti a költőt nem is annyira emlékezésre, mint inkább búcsúra. Az írás jelenének eseményei nyomán felbukkanó asszociációk mind háborút, halált dobnak fel a tudat mélyeiből, és a felmerülő derűsebb képek, élményfoszlányok végkicsengése is az elmúláshoz kapcsolódik. Eduard bácsi – az Ikrek havának egyik legéletteljesebb figurája, akinek kertjében az elbeszélés legidillibb jelenete játszódik le – halott, mire a könyv véget ér. Jean, a párizsi költőbarát, akihez Radnótit parázsló és lelkes szakmai viták emléke fűzi, katonaként tűnik el a szemünk elől, ki tudja hová. A drága Párizs, a legszebb élmények egykori színtere, elérhetetlen távolságba kerül, ki tudja, talán örökre. Akik még élnek szerettei közül, messze vannak, mintha csak halottak lennének. Fal épül közé és az élők közé. Ő maga légüres térbe jut. Nemcsak a gyermekkortól, az ifjúságtól búcsúzik el, hanem az élettől is. Az élettől, mely a felidézettek tanúsága szerint mindig nehéz volt, félelmes, fenyegetett, mindig a halállal volt iker. De élet volt, és ezért szép volt, csodálatos – mint a szirmait hullató két fehér tulipán emlékképe a könyvet befejező, elhaló akkordban. Az elbeszélés tárgya nyomasztó, de a megírás hangvétele idilli. Halál és idill egybekapcsolódik, összefonódik a megnyugvás, a tudomásulvétel elégikus bölcsességében, és a kifejezés, a műbe menekítés, a megörökítés diadala által. Mert ez az elbeszélés konzekvenciája: a vers, amelyik az elbeszélést záró utolsó mondat után következik, és rímmel felel a prózai végszóra. Lírával végződik az Ikrek hava és tulajdonképpen egészében is lírai alkotás. Minden részlet a költő lelkivilágának ábrázolását szolgálja. A hangulatteremtő erő és a nyelvi szépség dominál itt, nem pedig maga a történet, a szereplők jelleme, a hős fejlődésvonala vagy a történetben kibomló konfliktusok elemzése. A konfliktusok csak lírai reflexiókra adnak alkalmat, mert részben a költőn belül zajlanak, részben a könyvön kívül: mint Radnóti konfliktusa a korral, mely halálra ítélte őt. A mű líraisága azonban semmiféle dilettantizmust nem jelent a prózaírás terén. Az Ikrek hava tudatos szerkesztéssel, könnyed jellemábrázolással, hajlékony stílussal megírt lírai hangulatú emlékezés – méltó hasonló tárgyú versei közül a legszebbekhez.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem