Individualista lázadása
Individualista lázadása
1921 őszén Szabó Lőrinc – Tóth Árpáddal együtt – Mikes Lajos ajánlására Az Est-lapokhoz kerül. Kezdetben kitűnő gyorsírói tudását kamatoztatja, csakhamar azonban újságíróként is foglalkoztatják: riportjai, interjúi jelennek meg – például Jászai Marival, Rákosi Jenővel – Az Estben. Élete más vonatkozásokban is változik: elköltözik Babitstól, és kapcsolatuk is meglazul, – ez a körülmény költői fejlődésében is érezteti hatását. 1923-ban megnősül: patrónusának, Mikes Lajosnak lányát veszi feleségül. Öt éven át, 1929-ig nem publikál verset a Nyugatban, később is ritkábban, mint annak előtte. Írásai – így számos rendkívüli beleélésre valló kritikája és tanulmánya – főként a Pesti Naplóban, majd az Új Időkben jelenik meg. Világnézetét és költészetét egyaránt formáló, döntő élményét azonban maga a nagy újságkonszern, Az Est-lapok jelenti. Szociális felfogásának alakulását is jórészt ebből a körülményből magyarázhatjuk. Mivel a lázongó fiatalember a kapitalista gazdaság működését egy liberális színezetű vállalkozás alkalmazottjaként ismerte meg, szembenállása előbb anarchisztikus, majd jobboldali eszmékkel telítődött. Szabó Lőrinc későbbi jobboldali radikalizmusa, mely inkább csak személyes magatartásában, egy-két cikkében jelentkezett, Az Est-lapoknál kifejlődött érzelmi reakciójának is következménye.
Kalibán (1923) című verseskötete az alkotói korszakváltás feltűnő jeleként az életfelfogás forrongását és elütő stílusnemek keveredését mutatja. A természetben feloldódó kedély csak az egyik ciklus – "Gyökér a gyökerek között" – panteisztikus lírájában él tovább (Záporban, Augusztus). A legtöbb természetfestő vers inkább rövid lélegzetű, dalszerű, hiányzik belőlük a valóság gazdag festése, és ehelyett személyesebb, villanásnyi érzésekben lobban el élményanyaguk (Csigabiga, Fekszem, hanyatt). A Föld, erdő, isten még jobbára leíró jellegű életképei után az én-líra kialakulásának vagyunk tanúi: a természetélmény délibábnak bizonyult, a költő – kínai festők módjára – már csak a valóság egy-egy részletében éli át a létezés teljességét. A kötet mondanivalójának 443súlya annak az ellentmondásnak kifejezésére esik, melyet Szabó Lőrinc a modern civilizáció legfontosabb jegyeiben fedez föl:
| Égesd el a Könyveket, Kalibán! |
fojtsa korommá gyémánt agyvelők
mágneses és nehéz sugarait,
fénylő zenéjét és az értelem
kéksárga rebbenését! Kalibán,
lázongó ösztönösség, te, akit
nem köt emberi töprengés, hazug
eszmék játéka s gyáva szeretet, –
fojtsd meg a szépet, a harmóniát
s a rútat is, ha gondolat, hiszen
a gondolat az ember gyilkosa!
(Égesd el a könyveket, Kalibán!)
Ezekkel a beköszöntő sorokkal üzen hadat az ösztönök nevében az értelemnek. Hasonló szenvedéllyel fordul szembe a falu nevében a várossal (Átkozd meg a várost és menekülj!), az egyén nevében a társadalommal (Vas-korban élünk, nincs mit menteni). Az egész verskötet állásfoglalás az ellentétes pólusok vitájában: a szerelemnek a természethez hasonlóan feloldó, érzéki gyönyörébe menekül az öntudat szenvedése elől (Nagy nyaramban tavaszi lepke), szénásszekér illata részegíti a házak kőkoponyái közt (Szénásszekér ment át a városon), és képromboló daccal fordul a több évezredes európai rend és önnön kora ellen (Hazám, keresztény Európa). Ez a lázadás még nem teljesen tudatos, a költő romantikus antikapitalizmusát inkább belső szenvedély fűti, mint forradalmi társadalomkritika. Meghatározott tárgyra célzó indulatot egyedül az új rend terrora vált ki belőle (Altató-dal). Szociális forrongását két dramatizált költemény, két eretnek-história álcájába bújtatja. Az eretnek tragédiája Browning szövegének szabad átköltése. Nagyobb igényű vállalkozás a Testvérsiratók, az Egyház nagy kitaszítottjainak, az albigenseknek dramatizált, dicsőítő hőskölteménye. A mű Szabó Lőrinc egyik költői csúcsa, a látomás erejét tömör expresszivitással egyesíti benne az igazságkereső pátosz hőfokán, ugyanakkor a dialógusok kitűnő, szaggatott, egyszersmind fokozódó drámai ritmust sugallnak. Egyébként a kötet formai jegyei is útkeresésre vallanak: rímes, mértékes sorok, rímtelen blank-versek, zaklatott prózai költemények váltogatják egymást aszerint, hogy az ellentétek párbeszédében éppen élményszerűbb, filozofikusabb vagy himnikus választ ad.
A Kalibán verseinek születését már nem kísérték az idősebb barát világos kritikai megjegyzései, s ennek hiánya meglátszik a gyűjtemény eszmei és művészi útkeresésén. Kialakulatlan stíluskorszak tüneteként kitapintható a kötetben Ady és Baudelaire hatása. Az útkeresés okát azonban mélyebben kell keresnünk. Amikor Babits a Föld, erdő, isten racionalizmusát és belső formákat fegyelmező hajlamát dicsérte bírálatában, a szerző tudatosságának diadalát Adyval állította szembe. A Kalibán egymással feleselő stílusjegyeiben vesszük először észre azt a heves ellentétet, melyet Szabó Lőrinc érzelmi világában 444csakúgy átélt, mint költői fejlődésében, s amelynek pólusai Ady és Babits. Ez az ellentét nem pusztán az élet és tudat, a természetes ösztönök és az elvont gondolkodás szembenállása, hanem valósággal érzelmi vívódás két "bálvány" között. Amikor a fiatal költő Babitstól távolabb kerül, dacból is, felszabadultságból is Ady példáját követi.
Nemcsak általánosságban tanul Ady szódinamikájából, ahogy ezt Kassák megjegyezte, de szemléletében is észrevehetjük ezt a hatást. Mindenekelőtt a sorsszerűség érzete, valamint a megnőtt Én tudata emlékeztet a Kalibánban Adyra: az ő nyomán bontakozik ki Szabó Lőrinc küzdelme a végzettel, az élet rútságával, és csak a következő évek verseinek mérföldkövei mutatják, hogy az Ady hősi kiállásától ösztönzött lázongás az avantgarde stílusjegyeivel jelzett, a technika lázától mámoros, anarchisztikus lázadásig jutott el. De itt, a Kalibánban még a mondatfűzés és strófaszerkesztés is Adyra üt néha. "Ringass, hazudj, csitíts, vigasztalj: | Vigasztalj, hogy szomorítottál | s tagadd le, hogy boldogítottál" – írja (Tagadd le, hogy boldogítottál), s e sorok a Hazamegyek a falumba című Ady-vers megfelelő sorait juttatják eszünkbe: a példákat lehetne szaporítani.
Baudelaire hatása különösen a Kalibán sátánosságában mutatkozik. A francia költőnek még a romantikától örökölt "mal du siècle"-jében erősebb ugyan a morális hangsúly, de a Kalibánban a Baudelaire-nek oly kedves együttérzékelés (synaistheis) többszöri előfordulása is (l. Enyém volt s mégsem enyém ma) erősíti ezt a hatást. Baudelaire programadó Correspondances (Összefüggések) című szonettjéből – fordítója Szabó Lőrinc! – a jelenség mögé hatoló, intellektuális képzelőerő példáját tanulja, s noha későbbi érett stílusa, látásmódja inkább az angol barokk költők analizáló sebészkedésével rokon, A romlás virágainak fordításával egyidejűleg született Kalibán olyan versében, mint – többek között – a Reménytelen ég alatt a baudelaire-i útmutatás követését: az összefüggések keresését –, egy lényeglátásra törekvő intellektualizmus első jelét láthatjuk.
Szabó Lőrincben ezen az úton kezd kibontakozni a világ és az ember dualizmusa, bár egyelőre vallomásaiban a lírai indulat legtöbbször erősebb az intellektuális elemzésnél. Versformáiban viszont harmóniájának felbomlása jól érzékelhető: dikciójába szónokias elemek vegyülnek és dialógusokkal bontogatja az elbeszélő előadásmódot.
"A földrengés fiai"-nak a technika csodáira ébredése az átvezető motívum a Kalibánból a Fény, fény, fénybe (1926). Ennek a verseskötetnek a tematikája szintén a technika, a fejlődés és az ember viszonya, akárcsak az előzőben, de Szabó Lőrinc ekkor már nem fordul szembe a gépkorral, hanem azonosul vele:
Ez itt a világ és benne én, –
tömbök, rudak, atomok:
nézek s ezer arcom visszanéz
s fordul, ha fordulok.
tömbök, rudak, atomok:
nézek s ezer arcom visszanéz
s fordul, ha fordulok.
(Nézek s ezer arcom visszanéz)
Szabó Lőrinc egyéniségének egyik legsajátosabb vonása – ahogy ezt Németh László látja – az indulatátvitel: azonosulni tud azzal a tárggyal vagy jelenséggel, 445melyet gyűlöl, – ez az adottsága érteti majd meg későbbi csontig ható morális elemzéseit.
A Fény, fény, fényben is felismerhető Szabó Lőrincnek e versekkel egyidejű műfordítói érdeklődése: ezekben az években ismerkedik a német expresszionizmussal és fordítja Georg Heym, Wilhelm Klemm és Ernst Stadler verseit. De olyan szabad versei, mint pl. a Visszafelé néznek a távcsövek, az aktivista Kassák hatására vallanak. Szabó Lőrinc is a harsogó wagneri zenekarral kíván versenyezni, mint Kassák, ahogy ezt majd a Tücsökzenében maga is megvallja: az élet nagyzenekari zengését akarta visszhangozni gondolat-, szó-és formakompozícióiban. A Fény, fény, fény képei villamosütésként járták át az olvasót, és legfőbb feladatuk alkotójuk idegfeszültségének, valamint a monumentalitás és mozgás páros élményének visszaadása. A gondolatok nem logikusan, hanem szimultán követik egymást, a szavakat nem fűzi össze a mondatszerkezet kötőanyaga, az ember belső világa a tudat születésének kaotikus állapotában tárul elénk. Víziószerű soraiban az életformák dúltságát és a lélek háborgását formai elemekkel is hangsúlyozza. Dikciója harsány, tobzódik a retorika tipikus eszközeiben: a felkiáltásban, szóhalmozásban, megszakított és hiányos mondatban. Ezt az önkívületi ódastílust a mértékes, de feltépett forma még jobban felerősíti, mint a rugalmasabban kötetlen, kevésbé hangszerelt szabad vers.
De a költő nem pusztán irodalmi bátorításra közeledik a jelen témáihoz, sőt, ez a hatás csak másodlagos. A Fény, fény, fény bábája elsősorban a társadalmi tapasztalat, az újságíró tapasztalata, s ennek nyomán az alkotó belső kifejezési szükséglete. "Lekötött bójá-"nak érzi magát, és nem akar "ülni a kényszerek rabpiacán"; lázadása valóban anarchisztikussá válik: igyekszik együttrohanni a modern élet ritmusával. Panteisztikus életigenlése részben kozmikus méretű ujjongássá alakul:
az éjszaka falait lángoló
kürtökkel törve át:
háromezer Nap küldi az azúr
tetőkről hozzám válaszul
az élet himnuszát!
kürtökkel törve át:
háromezer Nap küldi az azúr
tetőkről hozzám válaszul
az élet himnuszát!
(Fény)
Másrészt azonban a hatalmas energiákat felhalmozó, fiatalos teremtőkedv és társadalmi kizsákmányoltság ellentétéből születik, és nemegyszer a kapitalizmus elleni szertelen lángolás kiáltó szávait kéri kölcsön ez az életigenlés (Szétlőtték a páncélvonatot).
Az életformák dúltságát, a lélek forrongását a maguk dúlt és forrongó állapotában visszaadni elhibázott elképzelés. A Fény, fény, fény egyetlen verse, melyben az expresszionista formabontást siker koronázza, az Óda a genovai kikötőhöz:
Messze lövell homlokomról a fény… Via Venti Settembre:
láttad: a kirakatok! lángcsóva: selyemzuhatag!
Foszforeszk tüzei gyúlnak a pénznek; a naplemente
trillázva táncol az árkádok üreges íve alatt.
Táncol az ember, dancing! s freskós vén palotákban,
446frakkban, az ördög az úr, és habtestű nők, szerelem;
mint nyári nehéz szelek csapata, szerteziláltan
szétfoly az üzlet és megtolúl hangyaboly-tereimen, –
megtolúl és lefolyik. A sok szag? A halpiac! Itt már
minden bűz. Fekete folt, fuj! Elmarad a fény.
Alaktalan nyüzsgés, lampion, sistereg a magnezitláng,
korcsmák, vad italok: ez is én, gyere bátran, ez is vagyok én,
láttad: a kirakatok! lángcsóva: selyemzuhatag!
Foszforeszk tüzei gyúlnak a pénznek; a naplemente
trillázva táncol az árkádok üreges íve alatt.
Táncol az ember, dancing! s freskós vén palotákban,
446frakkban, az ördög az úr, és habtestű nők, szerelem;
mint nyári nehéz szelek csapata, szerteziláltan
szétfoly az üzlet és megtolúl hangyaboly-tereimen, –
megtolúl és lefolyik. A sok szag? A halpiac! Itt már
minden bűz. Fekete folt, fuj! Elmarad a fény.
Alaktalan nyüzsgés, lampion, sistereg a magnezitláng,
korcsmák, vad italok: ez is én, gyere bátran, ez is vagyok én,
A modern kapitalizmus nyüzsgésének, a hétköznapok fölé emelő lázának találó ábrázolása a világvárosi kikötő eme hatalmas freskója. A költemény művészi látomásának tömörítésében már az összefüggések keresése érvényesül. A kötet legsikerültebb darabjai egyébként is azok, melyekben a harsogó életérzés mögött maradandó szociális vagy lélektani összefüggés rajzolódik ki. Pl. az Újsághírben a Végtelen modernségének káprázata nem puszta költői nyersanyag, hanem a mondanivaló tartozéka, a magyar vidék istenhátamögöttiségének odaillő ellentéte.
1926-ban Szabó Lőrinc az írói függetlenség vágyától is hajtva otthagyta a szerkesztőséget, és Mikes Lajos anyagi támogatásával a következő évben önálló szépirodalmi-kritikai folyóiratot indított, a Pandorát. A folyóiratot Sárközi Györggyel együtt szerkesztette: mindössze hat számot tudtak megjelentetni 1927 februárja és júliusa között. A Pandora munkatársainak gárdáját igen széles körből toborozta: a skála Kodolányitól Illés Endréig, Komlós Aladártól Németh Antalig, Simon Andorig terjedt, mai szemmel azonban – különösen a folyóirat verseinek – uralkodó jegye az expresszionizmus. A folyóirat a Nyugat ellenzékeként jelentkezett, lapjain – tiszavirág élete ellenére – több vita indult a Nyugatosokkal. Az ellentét oka az újabb nemzedék elevenebb érdeklődése a jelen problémái iránt, de a szembenállás magyarázatából nem mellőzhető a főszerkesztő, Szabó Lőrinc érzelmi vívódása a "Nyugatos" szellem megtestesítőjével, Babitscsal. Amikor a ráfizetéses Pandora megszűnt, a költő visszatért Az Est-lapokhoz.
A Pandora megjelenése nyílt eszmei-esztétikai lázadás: ennek a lázadásnak művészi kifejezése A Sátán műremekei (1926). A kötet azt az ünnepért vívott harcot folytatja, mely a Föld, erdő, isten panteizmusától a Kalibán romantikus antikapitalizmusán át valóságos társadalombírálatáig, sőt, azon túl kései lírájában is tart. A Fény, fény, fény kollektív problémái sokszor még a költő metafizikus szemléletére vallottak, A Sátán műremekei viszont materialista, sőt – Szabó Lőrinc maga használja a szót – osztályharcos világnézetet hirdet, bár lázadása, mai fogalmaink szerint, még itt is inkább individualista. Az egyes versek közül A Bazilikában zúg a harang tárgya nem más, mint a materialista Szabó Lőrinc vitája a spirituális Sárközi Györggyel.
Ez a versgyűjtemény úgy érdekes, mint egy regény, és annak is úgy, mint balzaci változata: A Sátán műremekei szinte a kapitalizmus kritikai néprajza. A kor társadalmának tipikus figurái, a nemzetközi szállodák pávás női és frakkos urai vonulnak előttünk el: milliárdos vén potroh, operába autózó díva, jól szituált kereskedő, borjúdögöt sirató finomlelkű hölgy és koldusnál koldusabb megalkuvó csatangol a költő vadnyugati Európájában. "A húszas évek értelmiségi proletárjának költészete születik meg Szabó Lőrinc tolla alatt" – mondja e versekről Sőtér István.
447Az élet bőségére szomjazó fiatalember, akinek a szépség darabkái jutnak, a küzdelem vagy a nihil tanulságát vonhatta csak le a vadon törvényeiből. A Sátán műremekeiben a két motívum uralma váltakozik, s néha az utóbbi az erősebb:
Mérget! Revolvert! Gyorsvonat elé!
Nyiszáld ketté recsegő gégédet, őrült!
Nyiszáld ketté recsegő gégédet, őrült!
(Mérget! Revolvert!)
Szabó Lőrinc látásmódja azonban többnyire csak a riporteré: egy-egy korjelenség lázgörbéjét felrajzolja, de ritkán hatol az élmény jelentéséig, mely a pénz kisemmizettjeinek tragikumát a drámai összeütközés megvilágító pillanatában fogná össze. E versek közül azért emelkedik ki a Negyedóra Isten és a hivatal közt, mert a kisember reménytelen életformájának sorsszerűségét mintegy a jelkép fokán ragadja meg. (L. még Wild West Európa, Bérletjegy a MÁV vonalaira.) Az egyes verseknél is feltűnőbben hasonlít ezért a könyv egésze egy társadalmi regény hősének fejlődésrajzához. Illyés Gyula A Sátán műremekeit a világnézeti tudatosodás és önszemlélet remekének tartja, és számadását a Vesztett illúziók Rubempréjának tapasztalatai mellé állítja. A gyűjtemény publicisztikus alaphangja is a szociális számvetésre irányítja elsősorban a figyelmet.
A Sátán műremekeinek formai elemei arról tanúskodnak, hogy a szerző az avantgardtól tanul. Ezeknek az élőbeszéd prózájához tudatosan közelítő, rímtelen, monoton szabad verseknek a feladata a korszak ritmusának érzékeltetése; ezt a ritmikát Füst Milán hajdani kritikája "verssé kényszerített pokoli prózá"-nak titulálta, de esztétikai funkciója és tudatos alkalmazása nyilvánvaló. A hang tompítottabb, mint a Fény, fény, fényben, de az indulatokat a kompozíciós elemeken – például motívumismétlés – kívül a szakozatlan forma és a költőnek oly kedves enjambement mind gyakoribb előfordulása is érzékelteti; ha elfogadjuk Fónagy Iván nézetét, mely szerint Szabó Lőrinc enjambement-ja az agressziós ösztön következetes megnyilvánulása, akkor e stíluselemben a költő anarchizmusának kétségtelen jegyét ismerhetjük föl.
Szabó Lőrinc későbbi leíró szemléletének csírája is benne van A Sátán műremekeiben, mindenekelőtt megfigyelésében, mellyel a látványt valósággal mértanára bontja. Egy röppenő lift ábrázolásában a világvárosi hangulat lényegét tudja érzékeltetni:
bezárva a berregő
búvárkockába, melynek
üvegén hűvösen átdereng
a fölhasított emeletek
tengerfenék-ringása.
búvárkockába, melynek
üvegén hűvösen átdereng
a fölhasított emeletek
tengerfenék-ringása.
(Grand Hotel Miramonti)
De nemcsak leírni tud, – metaforái a modern élet jelenségeit sűrített látomásokban vetítik elénk: "acélérdekek fellegvárai", "a véletlen kardjai" stb. Stílusa azonban újabb szemléletváltást előlegez: a technika rohanó 448életérzéseit röptükben, szélesre terített képek hálójával fogná el, a magánélet mozzanatait viszont eszköztelenül, drámaszerűen idézi meg.
Szerelmi élménye, az előző kötetek tanúsága szerint, a mélabút rejtő idill, a beteljesülés mámora és a fehérizzású szenvedély korszakain jutva keresztül A Sátán műremekeinek fanyar szerelmi eszmélkedéseiben férfi és nő kapcsolatának leleplező, intellektuális megvilágításáig érkezik el (Szeretők teste-lelke, Az isten össze-vissza integet). A társadalmi ellentmondások után a költő a lélek és erkölcs hazugságait is megtagadja.
