Költészetének helye
Költészetének helye
"József Attila ismét Dante-i, Goethe-i teljességgel nézte a világot" – ahogy Bóka László állapította meg. A kezdetben meglevő, fiatal költőknél gyakori teljességigényért ő mindvégig eltökélt következetességgel harcolt. Közvetlenül ennek az emberi magatartásnak a kialakításában is, de abban is, hogy 379lehetősége nyílt teljes, átfogó világnézetre szert tennie, döntő módon segítette őt osztályhelyzete. A másik erőforrást egyénisége: meleg humanizmusa és akaratereje jelentette. Eggyé lenni a külvilággal – erre sok költő törekszik. De a szerelmessel és a kozmosz erőivel – falu és város tájaival, parányi lények moccanásaival és a világegyetem törvényeivel, osztállyal, néppel és az emberiséggel való egységről s az ezért vívott küzdelem mindig változó formáiról kevés költő vallott olyan mélyen átélten, mint ő, egyszerre szólaltatva meg az ősi ösztönök, az érzelmek és a modern értelem hangját – mely számára mindvégig elválaszthatatlan volt a marxizmustól. Kevés költő mutatta meg az emberi magatartások olyan sokféleségét, a jobb életért küzdő, önmaga erejére utalt ember annyi arculatát, mint ő. Kevés költő alkotott mindennek eredményeképp oly sokszínű: egyszerre kegyetlen és gyöngéd, naivul egyszerű és elmélyülten filozofikus, robbanó dinamikájú és gyermekien ellágyuló, spontánul dalszerű és konok tudatossággal fegyelmezett költészetet, amilyen a József Attiláé. S e sokszínű életműnek igen számottevő hányada József Attilát a korszerű szocialista realista költészetnek a magyar irodalomban legnagyobb és a világirodalomban is kiemelkedő képviselőjévé teszi. Olyan merőben egyéni kompozíciójú, egymásnak ellentett részekből szerves egésszé épülő költemények sorolhatók ide, mint az Óda, az Alkalmi vers, A Dunánál, a Téli éjszaka, a Külvárosi éj, az Eszmélet. De vannak pársoros kis remekei is. Írt a népdal könnyedségével és a klasszikus mérték fegyelmében, szólt a szabadvers kötetlen hangján, de vannak szabályos szonettciklusai is. Nyelvezete, verseinek akusztikai megformálása sokszínű és kimunkált. A legkülönbözőbb nyelvi rétegek anyagából is merít, s szava majd dallamos, majd robusztus erejű, néha halk, máskor viszont tudatosan csendít össze egymást váltó magasabb-mélyebb hangzású, zenei hatást is nyújtó szavakat – hogy ismét máskor a fogalmi tartalom jusson soraiban teljes tisztasággal, az akusztikai elemek zsongító hatásával szemben uralomra. A formai sokféleség nála a tartalmi gazdagság következménye. Újjong a boldogságtól és átkoz, harcba hív és a kozmosz törvényeit kutatja, feloldja személyiségét a külvilágban és vele szemben magára maradtan veszi számba saját erőit. A lelki élet legmélyéről hoz fel döbbenetes látomásokat, de a modern ismereteken iskolázott értelem rendezi versének anyagát. Korszerű költészet az övé, mert minden egyetemes kérdésre saját korának válaszát keresi és adja meg, szocialista módon, a magyar valósághoz, a magyar költői hagyományokhoz kapcsolódva, azokat megújítva – de egyetemes is, mert a nemzeti és korproblémákban az általánost láttatja meg.
Életműve zárt egészet alkot: teljes emberi magatartást, egységes, befejezett életutat fejez ki klasszikussá érlelt művészi technikával, nemegyszer a legmagasabb szinten. Ezáltal foglal helyet nemcsak a magyar, hanem a világirodalomnak is a nagyjai közt.
