Az Apolló
Az Apolló
A német fasizmus uralomrajutása után, a magyar fasizmus előretörése idején, nehéz történelmi pillanatban, 1934-ben jelent meg az Apolló. A klasszikus és a" magyar antikvitás kutatása mellett "a közép-európai összehasonlító szellemtudományok megindításában" látta feladatát. A folyóirat, mint célkitűzése is mutatja, inkább tudományos, mint irodalmi tevékenységet fejtett ki, de mindkét területen speciálisan vállalt hivatásának jegyében: a közép-európai népek kulturális közelítésének szolgálatával humanizmusáról, antifasizmusáról tett tanúságot. Fegyvertényei közé tartozott Ady politikai lángeszének, Bartók missziójának, Thomas Mann militáns humanizmusának hirdetése. De az értelmiségcentrikus hamis tudat, a polgári humanizmus ellentmondásossága és a társadalmi tehetetlenség nyomta rá mégis leghatározottabban a bélyegét. Bezárkózása a szellem ezoterikus szféráiba légüres térbe kényszerítette, és a szellemtörténet iránti fogékonysága olykor még fasizoid koncepciókat szolgáló irracionális spekulációk bűvkörébe is bevonta a folyóirat egyes munkatársait. Pl. amikor a magyar karakterológia tudománytalan ingoványát járható útnak vélték, amikor szellemi fajkutatásról beszéltek, amikor helyet adtak olyan nézeteknek, amelyek, habár helyes eszmefoszlányokkal keverten, de az indogermán és magyar faj szembenállását látták ott, ahol a polgári osztály és a szegényparaszti rétegek álltak szemben egymással.
Ha az Apolló klasszicistái közép-európai hivatástudatuk ellenére, "magános utasoknak", "rejtelmes szavú" szigetlakóknak érezték magukat, életérzésük még felfokozódott a Nyugat harmadik nemzedékének azokban az időleges tömörüléseiben, amelyek későbbi időpontokban jöttek létre. Az 1937–38-ban, Trencsényi-Waldapfel Imre és Hajnal Anna szerkesztésében megjelent Argonauták munkatársai, a folyóirat elnevezésének tanúsága, de a lap szelleme szerint is, már mitológiai hajósoknak tekintették magukat az elidegenedett valóság tengerén. Az itt szereplő fiatal költők, tudósok, műfordítók teljesen a múltba, a mítoszba, a szaktudományba, a romolhatatlan szépség artisztikus 209és elégikus élvezetébe menekültek a fenyegető háború és a fasizmus, a fenyegető barbárság elől.
