A Magyar Írás
204A Magyar Írás
A fiatal nemzedék első folyóirat-kísérlete egy új művészet, egy új program megteremtésére a Magyar Írás; 1921-ben indul, Raith Tivadar szerkesztésében és 1927-ig tartja fenn magát. Gyakran megismételt programja szerint a lap egy diadalmas, emberszerető optimizmussal, hittel és eszményekkel áthatott új irodalom fóruma kíván lenni. Fiatal művészek olyan szervezője, amely szemben áll a divatos izmusokkal, de tudomásul veszi létezésüket, aminthogy minden új jelenséget figyelemmel kísér, ismertet és magyaráz. Programjának leginkább megvalósított és legértékesebb része valóban ez a kulturális szolgálat volt, bizonyos új művészeti jelenségek és problémák számontartása. Európai kitekintésre törekszenek, nemcsak irodalmi vonatkozásban, hanem más művészeti ágakban is. Apollinaire, Goll, Cendrars, Stramm, Valéry Larbaud fordításokat közölnek, beszámolnak az avantgardizmus különböző válfajairól; a képzőművészettel különösen behatóan foglalkoznak, Hevesy Iván tanulmányait, a KUT-tömörülés alkotóinak érdekes nyilatkozatait, modern művészek rajzait, metszeteit hozzák; a zenei életben Bartók, Kodály művészetének propagátorai. A színjátszás új irányait kutatva Sztanyiszlavszkijtól Gordon Craigig minden számottevő színpadi nagyságot megszólaltatnak. De társadalmi-politikai kérdések iránt is érdeklődést tanúsítanak. Az irodalom szerepét kutatják az európai válságban, és ennek a problémának megválaszolására a leghaladóbb korabeli francia írók, gondolkodók véleményét teszik közzé. A szorosan vett irodalmi program elvben is meglehetősen általános: inkább csak a fiataloknak akar helyet biztosítani a nap alatt, megvalósulásában pedig eléggé eklektikus és színtelen. Leggyakrabban szereplő írói, költői többnyire nem jelentékeny tehetségek, de József Attila, Fenyő László, Bálint György, Komor András, Sándor Kálmán és még egynéhány eredeti hang megszólaltatása arra vall, hogy a szerkesztő érzékenyen számontartja a felbukkanó értékeket. Egészében halk bánatok, rajongó jóság-kultuszok, vallásos reménykedések széplelkű zsoltárai töltik meg a folyóiratot. Mégis érdeme, hogy helyet adott fiatal talentumoknak, köztük lázadó hangoknak is, modern kultúrát terjesztett, és kifejezte a kor légkörét. Az ellenforradalom okozta bénultságot és a mást, a jobbat akarást, ha bizonytalanul, ha homályosan is.
1927-ben kezd nagyobb hullámokat vetni egyes írói köröknek az a felismerése és óhaja, hogy a Nyugattal szemben önállósítsák magukat. Különböző, a Nyugatnál politikusabb, radikálisabb kulturális folyóiratok már eddig is működtek: az 1923-ban betiltott Független Szemle és Vámbéry Rusztem, Varró István és Csécsy Imre társadalomtudományi folyóirata, a Századunk. A Századunk rendszeresen közölt igényes könyvkritikákat a kül- és belföldi irodalom fontosabb szépirodalmi alkotásairól és jelentékeny tanulmányokban foglalkozott az irodalom és irodalompolitika aktuális problémáival.
1927-ben azonban kifejezetten irodalmi folyóiratok is napvilágot látnak. Megjelenik a Pandora, a Láthatár és az Együtt.
