A Tanácsköztársaság irodalompolitikája
521A Tanácsköztársaság irodalompolitikája
Az új szocialista irodalom kibontakozását a proletárdiktatúra nagyfokú erkölcsi és anyagi támogatással, a haladó írók fokozatos szocialistává nevelését célzó irodalompolitikai intézkedésekkel is igyekezett elősegíteni. Az irodalmat egész szélességében átfogó szervezeti kereteket, mindenekelőtt az írók szakszervezetét, már az első betekben létrehozta.
A szakszervezettel párhuzamosan, de mint kinevezett állami irányítószerv működött az Írói Direktórium – mai szóval: végrehajtóbizottság – és az Írói Választmány; mindkettő irányítása azonban ezekben a szervekben is az írók kezében volt. Az Írói Direktórium és a Választmány, valamint a Szakszervezet vezetőségének személyi összetétele biztosította, hogy az irodalmi élet irányítása a haladó magyar irodalom különböző csoportjai és irányzatai legjobb képviselőinek a kezében legyen; így jött létre a vezetésben is a haladó irodalom nemzeti egysége. E vezető szervekben találkoztak a modern polgári irodalom, a volt Vörösmarty Akadémia és a munkásirodalom, a kommunista és más szocialista írócsoport legjelentősebb képviselői. A tizenegy tagú írói direktórium hét tagja a volt Vörösmarty Akadémiához tartozott: Babits Mihály, Barta Lajos, Biró Lajos, Kassák Lajos, Móricz Zsigmond, Révész Béla és Szini Gyula, – kívülük Balázs Béla, Komját Aladár és Osvát Ernő (a Direktórium elnöke), hivatalból pedig Lukács György népbiztos vett részt a Direktórium munkájában. Az Írói Választmány tagjaiul a következőket nevezték ki: Berkes Imre, Bresztovszky Ede, Déry Tibor, Elek Artúr, Farkas Antal, Fülep Lajos, Füst Milán, Gárdonyi Géza, Gellért Oszkár, Halasi Andor, Hajdú Henrik, Heltai Jenő, Jób Dániel, Kabos Ede, Karinthy Frigyes, Kortsák Jenő, Kosztolányi Dezső, Laczkó Géza, Lesznai Anna, Mikes Lajos, Moly Tamás, Nagy Lajos, Révész Mihály, Rozványi Vilmos, Schöpflin Aladár, Szabó Dezső, Szász Géza, Tóth Árpád és Várnai Zseni. Ugyanígy különböző csoportok és irányzatok vezető íróiból alakult az Írói Szakszervezet Elnöksége és Végrehajtó Bizottsága is. Az Írói Szakszervezet akakuló ülésén a következő vezetőséget választották meg: Elnök: Biró Lajos, Alelnök: Osvát Ernő, Révész Béla, Babits Mihály. Titkár: Barta Lajos. A Végrehajtó Bizottságba Móricz Zsigmond, Szabó Dezső, Nagy Lajos, Szomory Dezső, Schöpflin Aladár, Szini Gyula, Elek Artúr, Heltai Jenő, Kassák Lajos és Komját Aladár írókat választották. A vezető szervek ilyen összetétele az irodalom irányításának eszmei és művészi színvonalát egyaránt biztosította. Igaz, mindezzel az irodalom egységének elsősorban szervezeti kereteit teremtették csak meg; ezeket a proletárdiktatúra szellemének megfelelő tartalommal kitölteni még elvégezendő feladat maradt.
Az írói alkotó munka anyagi és egyéb feltételeit – a lehetőségekhez képest – a proletárdiktatúra állama messzemenően biztosította. A jelentősebb írókat rendszeres havi előlegben, a fiatal írókat ösztöndíjban részesítette. Az Írói Direktórium javaslatára száznegyvenhárom író havonta rendszeresen kapott előleget és ötvennyolc fiatal író ösztöndíjat; az így kifizetésre előirányzott összeg meghaladta az évi ötmillió koronát. Ugyancsak a szabad írói alkotó munkát segítette elő, hogy a proletariátus hatalma államosította a könyvkiadást. Nyerészkedésre törekvő tőkések helyett az állam vásárolta meg a kiadásra benyújtott műveket, s ezáltal lehetővé vált, hogy a művek irodalmi 522értékét szintén írók állapítsák meg; a már említett Választmány tagjai voltak egyben az állami könyvkiadás lektorai is. A könyvkiadás államosítása a műfordítás-irodalmat is fellendítette. A külföldi irodalom népszerűsítésére, kiadására külön Fordítói Irodát állítottak fel, amely kilencvenöt, fordítónak százharmincnégy mű lefordítására adott megbízást rövid néhány hónap alatt. A Fordítói Iroda évi munkatervében többek között teljes Goethe, Shakespeare, Balzac, Tolsztoj és Dosztojevszkij sorozat kiadása szerepel.
