Az antimilitarista írócsoport
500Az antimilitarista írócsoport
Szorosabban kapcsolódott a Szabó Ervin vezette antimilitarista mozgalomhoz a háborúellenes irodalmi front másik ága, amely A Tett, majd annak betiltása után a Ma köré csoportosuló fiatal avantgard írók körében bontakozott ki. Ez az antimilitarista írócsoport egyrészt az imperialista háborús politikát kiszolgáló szociáldemokrata opportunizmussal s annak irodalmával szemben lépett fel ellenzékként a munkásirodalmon belül, másrészt szemben állt a polgári irodalom ekkor még túlnyomóan pacifista irányzatával is, az aktív cselekvés szükségességét hirdetve a háború ellen. Esztétikai nézeteiben erőteljesen szembefordul a szociáldemokrata költészetnek lényegében a századvég epigonizmusába ragadt kisszerűségével, s másrészt a Nyugat egyes íróinak l'art pour l'art formaművészetével, sőt bizonyos vonatkozásban már az évtizedes irodalmi küzdelemben edzett Nyugat-mozgalom egészének örökébe lép: átveszi tőle a nyugati kultúra közvetítését, átülteti hozzánk Európa új utakat kereső íróinak a nyelv és a formák nagyobb szabadságára törő lázadó nyugtalanságát. Más világirodalmi mintákat is választ: Walt Whitmant és Verhaerent. Az állásfoglalásában jelentkező forradalmi mozzanatokkal és aktív költői cselekvést igénylő dinamikájával ez a Kassák Lajos köré csoportosuló írógárda új áramlatot – a szocialista irodalom irányába mutatót – jelentett az akkori magyar irodalomban.
1915 őszén indul A Tett Kassák Lajos szerkesztésében. A folyóirat a szépirodalom mellett társadalmi és képzőművészeti írásokat is közread. Legfontosabb munkatársai Kassák mellett Komját Aladár, György Mátyás, Lengyel József, majd később – már a Ma című folyóiratnál – Barta Sándor, Révai József és Uitz Béla. 1916 őszén internacionális száma miatt – mely a világ "új költőihez" fordult és a nemzetközi forradalom érkezését hívta-várta – betiltják A Tettet, s a Ma című folyóirat lép helyébe szintén Kassák szerkesztésében, amely még fokozottabban követi az antimilitarista írók forradalmi irányát, élesen háborúellenes tevékenységét. A Tett költői a háborús helyzet tarthatatlanságát, s a háború áldozatai és okozói közötti robbanásig feszített ellentétét érzékeltetik (Komját Aladár: Katonadalok 1916-ban, Lengyel József: Sírók-sírók) és a maga erejére ébredt munkásosztály világot átformálni hivatott életerejét éneklik meg (Kassák Lajos: Mesteremberek, Séta a perifériákon). Prózaírói a háború embertorzító lényegét ábrázolják sok naturalista mozzanattal keverve (Székely Béla: Vér, Kassák Lajos: Eltolt figurák), de egyikük sem tud felmagasodni Móricz Zsigmond Szegény emberek című klasszikus novellájának művészi-eszmei színvonaláig, sokan inkább csak az emberi gonoszság, elvadultság, öncélú ábrázolásánál rekednek meg. Ellentmondásos a folyóirat Kassák által kidolgozott programja is, mely "a haladás legfanatikusabb szószólójának" akarja és hirdeti az új irodalmi irányzatot, ugyanakkor csirájában már itt is megtaláljuk benne az "örök forradalmiság" anarchizmussal rokon eszméjét. A valóban idejétmúlt eszmékkel, művészi-alkotói módszerekkel együtt elvet minden hagyományt, minden kapcsolatot a múlttal, ugyanakkor még nincsen saját maga által kimunkált határozott irodalmi-esztétikai iránya. Kísérletező hangjával ez az irodalmi áramlat az akkoriban virágzásnak induló európai avantgarde rokona és követője a magyar irodalomban.
