Gyagyovszky Emil (1881 Budapest – 1961 uo.)
Gyagyovszky Emil (1881 Budapest – 1961 uo.)
Munkáscsaládból származik, maga is vasmunkás. 1903-tól szociáldemokrata pártalkalmazott, majd a Népszava belső munkatársa 1912-ig, amikor a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár alkalmazottja lesz. 1914-ben a frontra, majd orosz hadifogságba kerül s négy évet tölt a Kaukázusban mint fogoly. 1918 őszén hazatér, átveszi az általa még 1913-ban alapított Munkások Irodalmi és Művészeti Országos Szövetsége vezetését mint a szövetség elnöke. A Tanácsköztársaság megdöntése után elbocsájtják az OTI-nál betöltött állásából, s 1922-ben feloszlatják az általa vezetett Szövetséget is. Azontúl írói munkásságából élt. Irodalmi munkásságáért 1958-ban Munka Érdemrenddel tüntették ki, 1961-ben halt meg Budapesten.
485Első versei a Vasmunkások Szaklapjában jelentek meg a századforduló táján. Ez idő tájt gyakran szerepel munkásegyesületek színpadjain, olykor saját verseit szavalja. Nagyobb visszhangot a Népszavában közölt első verse, a Hazátlan bitangok kapott, melyben büszkén vállalja a szocialistákat "hazátlanoknak" bélyegző csúfszót.
Első verskötete (Az utca, 1906) már címében is programot adó: az "utca" emberének életét verseli meg, a proletariátus győzelmét várja. Tudatosan a nyomor költője (Lantom); változást áhító, buzdító hangja csaknem minden verséből kihallatszik (A mi ünnepünk, Előre, fiúk!). Reménykedve köszönti az 1905-ös orosz forradalmat, "a népszabadság ringó bölcsőjét" (Fönn északon). Együttérzéssel szól a törvénytelen gyerekek sorsáról és a züllésbe, a nagyváros mocsarába taszított "rongyos had" szenvedéseiről (Törvénytelen, Razziát tartanak). Leíró verseiben a munkásélet sötét tónusú képei mélyebb átéléssel s művésziebben rajzolódnak elénk (Kenyérharc, Hazafelé), mint az osztályelnyomást elvontan, retorikusan megfogalmazó költeményeiben.
Újabb kötete, a Hadüzenet (1908) a szegényekkel való azonosulástól a harcra buzdító lázadás irányába jelent előrelépést, s ugyanakkor – Komlós Aladár megállapítása szerint – "meggyőzőbb hatású" is, mivel itt "agitációs szólamok helyett már egyéni törekvésekből és személyes élményekből jut el az elvi tanulsághoz", mint például A reménység vagy Gyűlölök című versében. Az öncélú "finom dalok" művelőivel szemben a harcos állásfoglalás szükségességét hangoztatja ars poeticájában (Nem lehet). Legszebb verse, a gyermekkori élményeiből merített Sejtelem, a penészes hátú külváros, a füstös gyár-környék komor pátoszú, realisztikus leírása, szinte József Attila Külvárosi éj című költeménye korai előfutárának hat.
Későbbi verseiben megnőtt öntudattal és letisztultabb hangvétellel szólaltatja meg a munkásosztály győzelmébe vetett hitét (Világforrongás, Földindulás, A kalapács, A fundamentum), s realisztikus színekkel ábrázolja a proletariátus különböző típusainak életét (Ágyrajáró, Munkanélküli, Öntenek). A Horthy-korszakban írt egyes versei ugyanakkor a magányosság, az elfáradás szomorú érzéseit árasztják, s olykor a rezignált belenyugvás hangulatát is (A küszöbön, Hepehupán, Az élet szép). A felszabadulás után oldódik szomorúsága (Mégis szép volt), s különösen 1957-től már a megváltozott világ derűsebb színei is fel-felcsillannak költészetében (Útravaló).
Gyagyovszky Emil tematikában s bizonyos mértékig látásmódban és versépítésben is Csizmadia Sándor költészetének a követője. De míg Csizmadiának a nagyipari munkásság életét bemutató, érzelemvilágát kifejező versei tartalmi és világlátásbeli újszerűséget jelentettek, bár megformálásukban csak ritkán lépték túl a korabeli Petőfi-epigonok verselését, Gyagyovszky költészetében nincs meg az újszerűségnek az a varázsa, ami Csizmadiánál még hatásos volt. Igaz viszont, hogy szocialista meggyőződése a történelem viharéban erősebbnek bizonyult a Csizmadiáénál.
Tevékenységének másik ága a munkáskultúra fejlesztése terén bontakozott ki: e munkában kora ifjúságától részt vett, később maga is szervezett öntevékeny kultur-csoportokat, majd 1913-ban megalapította a Munkások Irodalmi és Művészeti Országos Szövetségét. Eredetiből lefordította Tolsztoj Kreutzer szonátáját és egy elbeszéléskötetét, Gorkij Gyónás című regényét, Csehov egy novellás kötetét és sok más orosz elbeszélést.
