A napisajtó
A napisajtó
Ez az irodalmi háborúskodás a napisajtóban bonyolultabb formában ment végbe. A hírlapok között is volt néhány, mely – rendszeresen vagy alkalmanként – közvetlenül is beleszólt az irodalmi vitákba, többségük azonban főképpen azzal a szellemmel hatott, mely a kor új laptípusát meghatározta. A századforduló után a magyar sajtó hatalmas fejlődésnek indult. A nyomdatechnika megújulása és a polgárosodás nyomán megnőtt olvasótábor olyan lehetőségeket nyitott a magyar lapvállalkozások előtt, melyek új korszakot indítottak sajtótörténetünkben. Egy kimutatás szerint 1906-ban Magyarországon 1878 lap jelent meg, 75 százalékkal több, mint egy fél évtizeddel előbb. Budapestnek ez időben több napilapja volt, mint a legjelentősebb nyugati fővárosoknak (Budapest: 39, Berlin: 36, Bécs: 24, London: 25). A vidéki sajtó is fellendült, elsősorban Nagyvárad, Debrecen, és Szeged rendelkezett színvonalas lapokkal, hatásuk azonban meglehetősen szűk körre terjedt, s inkább tehetséges újságírók előiskolájaként volt jelentős.
37A század első évtizedében még mindig az előző korszak nagy lapjai foglalják el az uralkodó helyet: a Légrádyak Pesti Hirlapja, a nacionalista Budapesti Hirlap, a Pesti Napló, mely továbbra is szolgáim igyekezett a 67-es hagyományokat, s a klerikális Alkotmány, a "konzervatív reformok" fóruma. Mellettük szerényebb anyagi körülmények között is nagy szellemi hatással működött Vészi József Budapesti Naplója, mely szabadelvű lap volt, de a szabadelvűséget nem a korabeli kormányzó szabadelvű párt programjával egybehangzóan, hanem a polgári radikalizmus felé közelítve értelmezte. Részkérdésekben a Budapesti Napló előkészítőjének és társának tekinthető a Magyar Hirlap. A munkásmozgalom kibontakozásával párhuzamosan fejlődik a szociáldemokrata sajtó is: a Népszava 1905-ben napilappá alakul.
Amint láttuk, e lapok közül elsősorban a Budapesti Hirlap és a progresszív sajtó töltött be irodalomtörténeti szerepet. Az előbbi szélső nacionalista szellemének megfelelően a Nyugat-mozgalom elkeseredett ellensége volt: Rákosi Jenő itt minősítette Adyt és társait erkölcstelennek, romlottnak, magyartalannak, majd a háború idején már-már hazaárulónak. A Magyar Hírlapot Ignotus szerepeltetése és Osvát elindítása teszi figyelemre méltóvá. A Budapesti Napló irodalmi rovataiban A Hét munkatársaira támaszkodott, de Kiss József irodalompolitikáján jóval túljutott azáltal, hogy Ady első "új verseinek" közlésére vállalkozott. Vészi József emelte ki a kezdők ismeretlen tömegéből Biró Lajost és Kosztolányi Dezsőt is. A Népszava csak Révész Béla révén kapcsolódott tartósan a Nyugat táborához, mégis jelentős helyet foglal el az új magyar irodalom történetében, mert átmenetileg szállást adott a forradalmas Adynak.
Teljesen új szerepet teremt és vállal a magyar szellemi életben a századelő új laptípusa, a körúti szenzációsajtó. Már a Pesti Hirlap is jelezte, hogy az újság nemcsak a kor valamely politikai irányvonalának szolgálatával tarthatja fenn magát, hanem ama lehetőségek kihasználásával is, melyeket a hírlapok iránti igény megnövekedése teremtett. A Pesti Hirlap tőkés vállalkozás volt, mely mindenekelőtt a jövedelmi forrást, az olvasó érdeklődését vette figyelembe. Divattá lettek a "pártonfelüli" szerkesztői programok. Jellemző, hogy még Rákosi Jenő is így indította a Budapesti Hírlapot: "soha semmi körülmények között se kormánylapnak, se pártlapnak nem szabad lennie."
Légrádyék kezdeményezését A Nap (1905) és Miklós Andor lapja, Az Est (1910) folytatta és vitte végbe. Feltűnő cím, érdekes tördelés, s a szenzáció feltétlen uralma jellemezte mindkettőt. Nemcsak követték, fel is szították az az olvasók érdeklődését, melyet profitforrásnak tekintettek, s amely hamar milliomossá tette a szerkesztő-laptulajdonosokat. "Józan történetszemlélet megtanít rá – jellemzi Szekfű Gyula ezt az új laptípust –, hogy a hírlapirodalom a kapitalizmus korában nem Juniusok és Swiftek foglalkozása, hanem egyszerűen üzlet, melyhez jellem és műveltség helyett üzleti szellem kívántatik. Olyan üzleti szellem, mely a közönség érdeklődését kihasználva, a termelt áruból a lehető legnagyobb példányszámot tudja piacra dobni és a kapitalista tulajdonosok profitját lehető nagyra növelni." Természetesen Miklós Andor és Az Est sem szakadt el az uralkodó osztályok szemléletétől, de ezt nem mint politikai orgánum, hanem mint a tőkés világ része követte. Egyébként fő irányítója az olvasók érdeklődése volt. Politizálása tehát szükségképpen következetlenné és koncepciótlanná, időnkénti állásfoglalása pedig erkölcsileg 38értéktelenné vált. Érthető hát, hogy az új irodalom kibontakozásában sincs jelentős szerepe. Fő érdeme az olvasókedv nagymérvű felkeltése, de ez sem egyértelmű: sok új olvasót toborzott, de szellemi igénytelenségével legtöbbjüket meg is állította, mielőtt a nemes irodalomhoz eljutottak volna.
A bulvár-sajtó uralmát mutatja, hogy fő orgánuma, Az Ujság (1903) mellett Tisza István is megindította a maga olvasmányos lapját: a 8 Órai Ujság (1915) Az Est sikerét igyekezett Tisza politikája számára kihasználni.
A Budapesti Napló a "darabont" idők után hanyatlásnak indult: 1907-ben Vészi megvált tőle; 1918-ban mint rapszodikusan megjelenő lóversenyhíradó szűnt meg. Szellemi örökségét a polgári radikális Világ (1910) és a Hatvany birtokába került Pesti Napló (1917) vállalta és vitte tovább. Mindkét lap szoros kapcsolatban állt a Nyugat íróival s az irodalmi háborúskodásban az új magyar irodalom ügyét szolgálta.
