Hatása
Hatása
Szakadatlanul fejlődő és sokrétű életművéből időről-időre más korszaka, illetve más műfaja került az érdeklődés középpontjába.
Kezdetben lírája hatott. Az vonzott benne, ami kiegészítette Adyt, tehát új volt: intellektualizmusa, ezoterizmusa, formai bűvölete. A húszas években a prózaíró hatása erősödött meg; sajátos intellektuális stílusán kívül a Timár Virgil fia zárt, drámai ereje és különösen a Halálfiai széles korképe irányítja a prózaíró Babitsra a figyelmet. A Versenyt az esztendőkkel egyes verseinek megjelenése is új költői stíluskorszakára ébreszt, és nyilvánvaló, hogy az úgynevezett "harmadik nemzedék", a harmincas évek derekán jelentkező lírikusok érdeklődése az intellektuális én-líra iránt Babits hatásának köszönhető. Sőt, az avantgarde-on túljutott és az új népiességgel kísérletező Illyés Gyula újabb fejlődési szakaszában, már a Szálló egek alatt (1935) költészettanában is klasszicizáló értelemben érvényesült ez a hatás. Babits utolsó éveiben a humanista példájával eszméltetett, s ekkor erkölcsi-politikai gondolkodásának és a művészet őrének közvetlen megnyilatkozásait: esszéit becsülték legtöbbre.
A Babits Emlékkönyv általános tisztelgése egyaránt szól életművének, magatartásának, a művésznek és az embernek. Olyan volt ellenfelek is áldoztak emlékének, mint Kassák vagy Németh László. Ha a Magyar Csillag szinte rendszeresen közölt megemlékezéseit ideszámítjuk, az irodalom gyászának mélységén is lemérhetjük azt a kivételes központi szerepet, melyet Babits a harmincas évek irodalmi közéletében, főként a polgári baloldal köreiben betöltött.
A Jónás könyve érdekes ösztönzést adott. Az epikus bőségű történetbe kivetített líra egy kollektív érvényű önkifejezés, egy személyes hőfokú teljes világkép 273példájával csábított. A "harmadik nemzedék" szintézis-verseinek őse tulajdonképpen a Jónás könyve, ők azonban metafizikus irányban fejlesztették tovább ezt a verstípust (Kálnoky, Jékely, Weöres).
Közvetlen a felszabadulást követő időszakban megkezdődött Babits marxista értékelése. Ekkor ismerte meg a magyar olvasóközönség Lukács Babits-portréját, mely főként az író életművét befolyásoló politikai eszmékre irányította a figyelmet. Ő szólt először Babits liberalizmusáról és individualizmusának meghatározó jellegéről. Waldapfel József nála is határozottabban bírálta Babitsot, elsősorban a régi Vörösmarty-tanulmányok miatt. A polemikus visszhang sem maradt el, az utóbbi elmarasztalásra Vas István a humanista gondolkodót és elmélyült kritikust jellemezve válaszolt. Ezután Babits jelentősége az irodalmi köztudatban háttérbe szorult. Újabban ismét megélénkült a Babits-filológia. Új kiadások jelentek meg, és átfogó tanulmányok mellett megindult a részletkutatás is.
