Csinszka-szerelem. Csinszka-versek
Csinszka-szerelem. Csinszka-versek
"Ebbe a nagy sötétségbe – az elűzött Léda helyett – egy intézeti lányt fúj be a végzet. Míg szívét az utolsó látomások zúzzák, a vén legénynek van ideje ezért a lányért harcolni s mint feleségével összebújni s együtt bujdokolni" – írja Németh László a Vitathatatlan Adyban. A tízes évek elején egy svájci leányinternátusban tanult Boncza Berta, Boncza Miklós Tisza-barát országgyűlési képviselő lánya. Itt került kezébe a Vér és arany. Leveleivel ettől kezdve kereste fel a költőt. A levélismeretségből egyre sürgetőbb meghívások csaptak ki, míg aztán Ady 1914 tavaszán ellátogatott Csucsára, a Boncza-várba. A látogatásból leánykérés lett, A Kalota partján őrzi ama leánykérő 1914-es pünkösd emlékét. Végül is 1915 tavaszán esküdhettek meg: addig tartott a küzdelem a konokul ellenkező apával.
Mindent jelentett Adynak ez a szerelem: a lányért való harc idején narkotikumot az első háborús hónapok valóságával szemben, a házasságban pedig az "összebúvó félelem óráit". Adyt ekkor nemcsak irodalmi fórumokon támadták, hanem szinte az életére törtek: katonai felmentését szándékosan késleltették, 139névtelen levelekkel fenyegették, csendőrökkel zaklatták. Valósággal vergődött Ady a háborús hétköznapokban. Életerői is lassan fogyatkozni kezdtek. Nem volt könnyű emberi ügy ez a házasság, hiszen Csinszka jóval fiatalabb volt s még "parádézni" szeretett volna e sír felé hajló élet mellett. A Csinszkához (a név Ady játékos kedvének szülötte) írott versekből mindez elénk tárul. Szinte semmi sincs már ezekben a Léda-zsoltárok díszeiből, már-már fülledt erotikájából. Őszinte vallomások ezek a feleséghez.
Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú nincseimre,
Nézz egy hű, igaz élet sorsára
S őszülő tincseimre.
…
Ha te nem jöttél vóna,
Ma már tán panaszló szám se szólna
S gunyolói hívő életeknek
Raknak a koporsóba.
Lázáros, szomorú nincseimre,
Nézz egy hű, igaz élet sorsára
S őszülő tincseimre.
…
Ha te nem jöttél vóna,
Ma már tán panaszló szám se szólna
S gunyolói hívő életeknek
Raknak a koporsóba.
(Nézz, Drágám, kincseimre)
A Kis női csukák idején fogant ez a szerelem, s a kalandok mélyén munkáló vágy, egy teljes élet igénye valósult meg benne (És mégis megvártalak). A másik szerelmi vonulat, a Ceruzasorok Petrarca könyvén tematikája ugyan A halottak élénben is ott van, a ciklus azonban a Csinszka-szerelem előtti fellobbanások hangját őrzi.
Háború alatti szerelmes versei néha a népdalok tiszta hangjára emlékeztetnek (Vallomás a szerelemről); mély társadalmi mondanivaló húzódott meg bennük: az embertelen világ kegyetlen, dermesztő hidege elleni védekezés vágya. A Léda-szerelem azért siklott ki, mert nem tudott felnövekedni az emberség magaslatára, nem vált védő bástyává. A Csinszka-versek még szókincsükben is tanúsítják, hogy Ady háborús verseinek igazi társai.
Tarts meg tegnapnak, tanuságnak,
…
Tarts meg engem igérő Multnak.
Tarts meg engem, mig szögek vernek,
Véres szivemmel megbénultan,
Mégis csak tegnapi embernek.
…
Tarts meg engem igérő Multnak.
Tarts meg engem, mig szögek vernek,
Véres szivemmel megbénultan,
Mégis csak tegnapi embernek.
(De ha mégis?)
