Az Élet – Halál motívum kibontakozása
Az Élet – Halál motívum kibontakozása
Ezek a szükségképpen kiválasztott, elemzett motívum-körök – forradalmi, magyar, Én,- kuruc-, istenes-, szerelmi versek éppen csak a legnagyobb témákat érzékeltethették Ady 1908–14 közötti lírájából. A Vér és arany127lírai forrásai közül a Pénz avagy a Halál nagy versekben élt tovább (A Rotschildék palotája, A Halál lovai).
A Halál lovai témáját az emberiség egyetemes, folklorisztikus színezetű kultúrkincséből merítette Ady. A kezdő strófák vallanak erről:
Holdvilágos, fehér uton,
Mikor az égi pásztorok
Kergetik felhő-nyájukat,
Patkótlanul felénk, felénk
Ügetnek a halál-lovak.
Mikor az égi pásztorok
Kergetik felhő-nyájukat,
Patkótlanul felénk, felénk
Ügetnek a halál-lovak.
Nesztelen, gyilkos paripák
S árnyék-lovagok hátukon,
Bús, néma árnyék-lovagok,
A Hold is fél és elbuvik,
Ha jönnek a fehér uton.
S árnyék-lovagok hátukon,
Bús, néma árnyék-lovagok,
A Hold is fél és elbuvik,
Ha jönnek a fehér uton.
A haláltól való ősi, örök-emberi félelmet örökítette meg Ady itt kozmikusan felnagyítva. A fenti versszakok általános emberi félelmet fejeznek ki, az ezt követő záró-strófák viszont az egyéni rémületet tükrözik:
Mindig van szabad paripa
S mindig van gazdátlan nyereg.
S mindig van gazdátlan nyereg.
Horváth János figyelte meg, hogy Ady "valahányszor a halállal, mint egy másnemű élet szimbólumával foglalkozik, ez az örök vitetés képzete merül fel végül, ez adja meg a végső benyomást, a hatást mélyítve, meghosszabbítva.". A Halál lovai jó példa erre: "Lehet-e egységesebb látomással megértetni azt, ami Ady halál-érzését oly egyénileg jellemzi, azt a passzív vitetést, mely mégis beleegyezésünkkel történik, s amely a mozgás, az elfutás további végtelen megörökítésével a halálnak is valami életjelleget kölcsönöz?" – írja tovább. Ez a látszólag magányos nagy vers így tartozik bele Ady egységes élet-halál filozófiájába. Az 1908 utáni évekre éppen az a jellemző, hogy az Élet-Halál titkán való tűnődésnek korábbi, dekadens mellékzöngéi ekkorra már teljesen elmaradtak, s letisztultan, lehiggadtan bontakozott ki Ady gondolati-filozofikus költészete. Az élet mindenekfeletti tisztelete, értékeinek, adományainak teljességükben való meglátása csitítja el Ady korábbi kétségeit. Az élet bosszuja, Akármilyen csúnya életet, Köszönet az életért: mind-mind erről vallanak. Gondolati ellenpólusok, a halállal való bajvívás olyan versekben zárult le, mint A Halál: pirkadat, A menekülő élet. Mindez segít véglegesen megválaszolni Ady dekadenciájának problémáját is: formailag egy-egy futó hangulatban érintkező vonások ellenére sem dekadens Ady. Az egymással vitázó életérzések majdnem mindig legyőzik a morbid hangulatokat. Dekadens hangulatait mindenekelőtt saját életének személyes bajai s a kortársi magyar gondokkal való kilátástalan küzdelem inspirálta. Gondolati lírájába természetesen az előző motívum-körök sok darabja is tartozik, de további példái Északi ember vagyok, Kisvárosok őszi vasárnapjai, Fájdalmas, bús kitérő, Gálás, vasárnapi nép, Mert másokért csatáztam, A sorsom ellopója, 128A pócsi Mária, A vár-úr szeméremöve, A megőszült tenger, Nyárdélutáni hold Rómában. Ihletőjük a Kalevala, a Biblia, a profán litánia, az antik múlt, betegsége, sorsa – a nietzschei filozófia. Csak ennyi inspiráló s ilyen sok érzésszféra segítségével fejezhette ki teljes gazdagságában s intellektuális bonyolultságában a saját korát. A nagyranőtt Krisztusok lehetne mindennek mintegy összefoglalója: a régi Krisztus-téma Ady művészi gyakorlatában pánhumanizmusának megszólaltatója lett: a jövő egységes világának himnuszát zengte el ennek ürügyén.
