24. CSENGERY ANTAL (1822–1880) (SOMOGYI SÁNDOR)
24. CSENGERY ANTAL (1822–1880)
(SOMOGYI SÁNDOR)
(SOMOGYI SÁNDOR)
Életműve, jóllehet töredékül maradt, kulcsfontosságú; szellemi hagyatéka nemcsak az irodalomé, a történettudományé is.
Sokarcú egyéniség. Tevékenysége megtévesztően szerteágazó, munkásságát a valódihoz képest olykor egyszerűbbnek, jelentéktelenebbnek, olykor meg fontosabbnak s bonyolultabbnak mutatja. Mindenekelőtt azért, mert nagyszámú írásaiban, ha tüzetesen vizsgáljuk, a fejlődés menetébe erősen beleszóló, eredeti gondolatokkal aránylag ritkán találkozunk. Általában mások eszméit sommázta, illetve formálta újjá, olykor plágiumok árán. A mindent megismerés vágya, az írás hevülete még erre is rábírta.
Mintegy mentegetve, amiért tehetségét eltékozolta s szétforgácsolta magát, igaz, nemcsak önhibájából, az aprómunka, a polgári szorgalom mintaképéül szokták emlegetni. Főként barátja, Gyulai Pál nyomán: "Zaklatott élete, gyönge egészsége, szétszórt munkássága nem engedték meg, hogy egy pár nagy munkára összpontosítsa erejét azon szakban – a történettudományban –, melyet leginkább kedvelt… ezért inkább csak mint szerkesztő, 271műfordító, hírlap- és esszéíró hagyott melyebb nyomot irodalmunkban" (Csengery Antal, 1881).
