A szabadságharc kisebb költői
A szabadságharc kisebb költői
Jókai szerkesztése idején, az Életképekben tűnt fel Petőfi korán elhunyt tehetséges költő-tanítványa: Bozzai Pál (1829–1852). Zala megyében, Kővágóörsön született, iskoláit Pozsonyban és Késmárkon végezte. 1848 őszétől a honvédseregben harcolt. A fegyverletétel után közlegénynek sorozták be az osztrák seregbe, s a gyenge alkatú ifjút a honvágy, a megaláztatás és a betegség elsorvasztotta. 1852 tavaszán mint gyógyíthatatlant elbocsátották ugyan, de csak néhány hónapig élt még.
Első versében már a szabadság istenét dicsőítette (Az ifjú világa). Kezdetben a Felhők költőjének világfájdalma hatott rá, majd Petőfi szellemében zsarnokellenes költeményeket írt (A hatalmasokhoz). Szerelmi költészetét 733gyengéd érzelmesség jellemzi, a kifejezések szokványossága azonban az élmények hiányáról árulkodik. 1848-ban harsány forradalmi versek szerzője. Induló című csatadalának párosrímű ősi nyolcasaiból a márciusi ifjúság lelkesedése árad. Ekkor teszi közzé az Életképekben Kelet könyvei című értékes prózaköltemény-ciklusát, mely Lamennais biblikus-patetikus stílusának hatását mutatja, de talán Vajda Péter költészete, Vasvári ünnepélyes-ritmikus prózája is példája lehetett. E mű a forradalmi eszméknek költői prózában való ihletett dicsőítése. Katonai száműzetése alatt Bozzai elégikus hangon énekli meg keserű sorsa élményeit, olykor népies hangot üt meg, általában költészete tisztul, egyszerűsödik. Vándor vagyok… című dala olyan, mint egy szegény jobbágy kesergője.
Nincsen tűzhely, nincs födel
Hideg éjszakákra,
Nincsen egy meleg kebel,
Mely ölére zárna.
Hideg éjszakákra,
Nincsen egy meleg kebel,
Mely ölére zárna.
Vándor vagyok idegen,
Sivatag pusztában,
Kebelemben kenyerem,
Hátamon a házam!
Sivatag pusztában,
Kebelemben kenyerem,
Hátamon a házam!
Petőfi megbecsülte Bozzai tehetségét, s elolvasván A dicsőségről című versét, kijelentette, hogy "ettől a gyermektől sokat vár".
Zalár Józsefet (1825–1914) nem erős tehetsége, hanem őszinte, radikális politikai meggyőződés teszi említésre méltóvá (Föl a vörös tollakkal! 1848). Jelentősebb Berecz Károly (1821–1901) lírája. Nemesi értelmiségi családból született Rimaszombatban. A jogot Sárospatakon végezte, az 1843–44. évi országgyűlésen Eötvös József alkalmazta titkárának. (Neki dedikálta A falu jegyzőjét.) Itt, Pozsonyban találkozott Petőfivel. Polgárhit című költeményével megnyerte az Életképek pályadíját. Az 1847–48. évi országgyűlés alatt is Pozsonyban tartózkodott, itt adta ki Szabad hangok című verseskötetét. Később a hivatalos lap, a Közlöny szerkesztőségében dolgozott. A forradalom után, 1858-ban műfordításait adta ki Százszorszépek címmel, Heine, Hafiz és Mirza Shaffy dalaiból. Újságírói munkából élt, 1874-től pedig mint az Akadémia hivatalnoka. Ifjúkora élményeit érdekesen írta meg A régi "Fiatal Magyarország" című emlékezéseiben (1898). E műve fontos adatokat tartalmaz Petőfi életéről, a Tizek Társaságáról, a Pillwax kávéházról.
Berecz Károly már pályája kezdetén mint politikai hajlamú költő tűnik fel. Állatmutatvány című versében (1844), mellyel az országgyűlési ifjúság szatíra-pályázatát nyerte meg, a külföldmajmoló arszlánokat gúnyolja, és a Védegylet mellett érvel. Jobb hogy születtem ezred év után (1845) című versét válaszul írta Petőfi Mért nem születtem ezer év előtt? című költeményére. Petőfi a honfoglaló Árpád seregében szeretett volna vitézkedni, mert századában nem talált magának pályatért a társadalmi küzdelmekhez; Berecz Károly, talán felületesebb optimizmussal, de mindenesetre őszinte lelkesedéssel akar részt venni százada politikai harcaiban a "jog s szabadság" eszméiért, s e harcban jelöli meg a költő feladatát ("Megzengeni a kor küzdelmeit"), mely 734erkölcsi elégedettséggel töltheti el a lelket. Ebben a szellemben fogantak A Dunán (1845) és Parainesis (1846) című versei is. Himnusz a kor istenéhez című költeménye (1847) romantikus pátosszal tiltakozik mindenfajta "kényuralom" ellen, a Lantot ifjú! (1847) forradalmi tettvágyát fejezi ki, és ismét költői programot ad ("… orkán zenéje kell most"), melyet Petőfi is vállalhatott volna. Berecz csak ritkán tudta szegényesebb költői eszközeivel e programot művészi fokon megvalósítani. Leginkább a Szabad hangok sikerültebb darabjaiban. Népéletből című költeménye a Föltámadott a tenger vagy A nép nevében költőileg szerényebb párja. Berecz Károly a szabadságharc alatt Petőfi hevületével korholja a gyávákat, a megalkuvókat, a maradi gondolkodásúakat, a forradalom ellenségeit. "Huhogó éji madarak"-nak mondja őket, akik a sötétséghez ragaszkodnak, amikor a nemzet előtt már a forradalom keltette "fényes hajnal" ragyog (Mi és ők, Anno Domini…, Többek között). A forradalom leverése után már csak egyszer lángol fel Berecz költői tehetsége: Ne húzd cigány… című versében A vén cigányra emlékeztetően fejezi ki a haza pusztulását, a nemzeti gyászt.
