A Pesti Hirlap publicistája
A Pesti Hirlap publicistája
1840 májusában kiforrott, pályájára tudatosan felkészült férfi lép ki a börtönből. Célja, feladata, határozott életprogramja van: harc a Metternich-rendszer mozdulatlansága, az egyeduralom megkövesedett "rendje", a gondolattalan tespedés, a fejlődéstől irtózó konzervativizmus ellen. A kormány, hogy ellenőrizhesse tevékenységét, Landerer Lajos kiadó segítségével felkínálja neki egy újonnan alapítandó lap szerkesztését. Kossuth a megbízatást elvállalja, s a hetente kétszer megjelenő újsággal új szakasz kezdődik a magyar reformkor történetében.
1841. január 2-án jelent meg először a Pesti Hirlap. Olyan feltűnést keltett, hogy az első tizenhét számot második kiadásban kellett megjelentetni, a kezdeti hatvan előfizető félév múlva négyezerre, 1844 elejére pedig ötezer-kétszázra növekedett.
565A Pesti Hirlap megfogalmazta és megvitatta a nemzeti és társadalmi reformköveteléseket, tudatosította az olvasókban a feudalizmus általános válságát, elmélyítette bennük az átalakulás szükségességének tudatát, programba foglalta a teendőket, s ami a legfontosabb: megszervezte a lap körül a haladás, az ellenzék táborát. Kossuth vezércikkei heves támadást indítottak a feudalizmus társadalmi rendszere ellen. Példákkal mutatták be a feudális Magyarország elmaradottságát, a nemesi életforma kisszerűségét, földhözragadtságát, a szellemi és morális erők kifejtésének akadályait. Kossuth a "nemzet életének hű tükré"-t kívánta az olvasók elé tárni – mint bevezető cikkében írta –, azt, hogy "civilizációnk a fagyponton áll"; célul a nemzeti önismeretet tűzte ki. "Munka és szorgalom", "tudás és cselekvő élet": e polgári eszméket igyekezett meggyökereztetni a nemzetben.
A közösség lelkiismerete szólalt meg Kossuth cikkeiben, mély társadalmi felelősségtudat, tekintélyt nem tisztelő reform-akarat. Éles szemmel figyelt fel a helyi aktualitásokra, s erős általánosító problémaérzékkel vonta le belőlük az elvi következtetéseket. Konkrét tényeket, jellegzetes képeket elevenített fel a hazai közviszonyokból, s ezek egy általános társadalomátalakító koncepció elemeit közvetítették az olvasóknak (pl. Pálinkamirigy, Szelíd tortura, Bot, vessző, korbács, Aprócska kényurak című vezércikkek). Állásfoglalása határozott, előadása világos, pontos és főképp közvetlen, mondataiból az élőszó dinamikája árad. Sűrűn él gondolatritmussal, fokozással, szónoki kérdésekkel, ellentétező mondatokban való felsorolással, általában a prózaritmika megannyi lehetőségével. Szenvedélyéből fakad erős pátosza, melyben a megyeháza nemesi szónokiassága, ünnepies retorikája az új polgári célkitűzések lendületével, a teendők felmérésének gyakorlatiasságával párosul.
Kossuth irodalmi tudatossággal elemezte a cikkeiben alkalmazott stílu-elveket. "Vezérelvem… az volt – írja a Feleletben – hogy a modort egyes kérdések állapotjához kell alkalmazni; legyen – gondolám – a szó melegebb, hol figyelemre, részvétre kell gerjeszteni; legyen szárazabb, taglalgató, a hol részletes fejtegetésekbe bocsátkozik; és ismét támogassa az ész okait a szívösztönök gerjedelmeivel, midőn cselekvésbuzdítás kerül szőnyegre; mert szívösztön nélkül nemcsak nemes tett, de még csak tett sem születik általában".
Széchenyi károsnak érezte a Pesti Hirlap reformkoncepcióját, s A kelet népe című művében (1841) éles támadást intézett ellene. Kossuth a könyvre könyvvel, Felelet Gróf Széchenyi Istvánnak Kossuth Lajostól című munkájával válaszol (1841). Ebben kimutatja vitapartnere állításainak ellentmondásait, feltárja következetlenségeit, szerényen, de öntudattal megvédi lapja irányzatát s rendszerezi elveit. Meggyőzően hangsúlyozza az agitációnak, a közvélemény teremtésének, a tömegek megnyerésének szükségességét. Mindez kapcsolatban van az érdekegyesítés programjával, mely Kossuth politikájának gerince ebben az évtizedben. Kossuth az átalakulásban a megyéknek, pontosabban a nemességnek szánta a vezető szerepet, de elvárta tőle, hogy tartsa kötelességének felkarolni a népet, s így a nemesség és a nép egyesített ereje regenerálja majd a nemzetet. Az érdekegyesítés fundamentuma a kötelező örökváltság és a közteherviselés.
