Drámái és élete alkonya
Drámái és élete alkonya
A 19. század első évtizedének végétől kezdve Kisfaludy Sándor ismét foglalkozott drámaírói tervekkel. Ez időtől fogva a devalváció, az 1811–12. évi országgyűlés eredménytelensége, a császár és a rendek közti kompromisszum kezdődő felbomlása mindinkább az abszolutizmus ellen fordították, s ez a hangulata ihlette hazafi-drámáinak sorozatát. 1814-ben készült el Hunyady János című jambusban írott színműve, mely hűen fejezi ki az akkori nemesi közhangulatot. Az alkotmányosan, országa rendeivel együtt kormányzó, népe üdvéért élő király eszményítése a drámában saját korának szól. Hunyadi János, a nemzeti hős alakja az idegen elnyomás elleni tiltakozást testesíti meg. A művészi megvalósítás azonban gyatra: jellemábrázolása kezdetleges, deklamáló retorikája dagályos. Ezután írott két történelmi drámájának, a Bánknak és a Kún Lászlónak csak a témája jelentős. Az előbbiben zsarnok királyi személyt ér utol a nemzet jogos ítélete. Bánk itt – ellentétben Katona zseniális művével – csak a nemesség közgondolkozását képviseli, a nemesi konstitúció érdekeinek szócsöve. Ennek a műnek is lapos, költőietlen a kidolgozása. A Bánkban még csak a királynőt ölik meg, a következő históriai drámában, a Kún Lászlóban pedig már maga a nemzetével nem törődő, felkent magyar király nyeri el büntetését. A darab az abszolutizmus elítélése mellett a hazafias magyar nemes alakját dicsőíti. Jelenetei e két törekvés illusztrációi.
1819-től kezdve – öccse Kérőkjének nagy sikere után – ő is megpróbálkozik a magyar nemesi világ ábrázolásával. Így születnek meg nemesházi rajzolatai, a változhatatlan rendi életforma glorifikálásai. Az emberszívnek örvényei s A Dárday ház, a magyarság fékevesztett, szinte mániákus nacionalista dicsőítése. Ez az eszmei beszűkülés megakadályozza Kisfaludyt maga elé tűzött célja elérésében: a nemesi udvarházi élet bensőséges, családias légkörének megelevenítésében. Az újabb, romantikus írói nemzedék, Vörösmarty, de a költő tulajdon öccse, Károly is éles elvi szigorral ítélték el e "balul értett" hazafiságot Kisfaludy drámáiban, illetve nemesházi rajzolataiban.
1817 és 1821 között, a nyelvújítás elveinek diadala után Kazinczy és Kisfaludy Sándor megbékéltek. Péteri Takáts Józsefnek, Kisfaludy barátjának halála volt az alkalom, amikor a két irodalmi bajnok kezet nyújtott egymásnak. Megszüntették ellenséges viszonyukat, annál is inkább, mert közös ellenfél jelentkezett: a szerveződő fiatal romantikus írónemzedék. Öccse Aurorája már egész más világnézet és ízlés szolgálatában állott, mint amilyet Kisfaludy Sándor a magáénak vallhatott. Eleinte, néhány újabb regéjével, maga is munkatársa volt a zsebkönyvnek, de 1825 derekán elszakadt öccse vállalkozásától.
A romantikus fiatalokkal versenyezve írta meg a költő 1825-ben új regéjét, a Gyula szerelmét: ebben eddigi költészete legjavát kívánta sűríteni. A Himfy-élménykör lírai felelevenítése azonban már nem sikerült; az egykori ihlet kiapadt; e művében már csak költészete korábbi elemeit tudta variálni.
333Erre az időre esik füredi színházalapító kezdeményezése. Ő vezette, szervezte a balatonfüredi színház felépítéséért folyó gyűjtést, irányította az építkezést. 1831-ben nyílt meg a színház, amely azonban kevés örömet hozott a költőnek. Csakhamar látnia kellett: játékszíni vállalkozása elmarad a pesti írók akadémiai tömörülése mögött. A harmincas években egymás után keletkezett regéi is (Kemend, Döbrönte, Balassa Bálint, Szigliget stb.) csak régebbi alkotásainak halvány visszfényei, csupán az irodalmi népiesség elemeinek lassú beszivárgása az újszerű bennük.
Irodalmi elszigeteltsége, periferikus helyzete, magánya a harmincas években egyre nagyobb. 1834-ben az akadémiai nagyjutalmat is meg kellett osztania a nála jóval fiatalabb Vörösmartyval. Új regéjét, a Frangyepán Erzsébetet az egybegyűltek már meg sem kívánták hallgatni. Toldy kemény hangú polemikus cikke a Kritikai Lapokban (A magyar társaság és Horvát István) vérig sértette; 1835-ben lemondott akadémiai tagságáról, csak a tiszteleti tagságot fogadta el.
Élete utolsó éveiben még egyszer fellángolt költői kedve. Halála előtt még egy utolsó műben kívánta elmondani mindazt, ami vele történt, s ami nemzetével, hazájával száz esztendő alatt megesett: ez ihlette végső munkáját, a Regeköltőnek hattyúdalát. A tizenhat énekből álló verses alkotást pontos szerkesztési elv rendezi: az első nyolc ének a hazai történelem, a Mária Terézia trónra kerülésétől eltelt száz év áttekintése, a további nyolcban a maga életét mondja el. A mű nem mint esztétikai alkotás, hanem mint kortörténeti dokumentum érdemel figyelmet: kifejezi a kor konzervatív birtokos középnemességének politikai-világnézeti eszmevilágát, erősödő Ausztria-ellenes függetlenségi hangulatait is.
Öregkori életformája olyan volt, mint a többi táblabíróé. Sümegi birtokán, nyáron pedig Füreden vagy badacsonyi szőlőjében töltötte napjait, a Pesten kibontakozó irodalmi világtól távol. Nem vett részt a születése hetvenedik évfordulóján, tiszteletére rendezett dalünnepen sem. Utolsó hónapjait inszurrekciós iratának sajtó alá rendezése foglalta el, kivált miután 1843 augusztusában megjelent a Pesti Hírlapban Kossuth emlékezetes támadása a nemesi felkelés ellen (Ludovicea polytechnicum).
Kisfaludy 1844 októberében, az írótársaktól teljesen elhagyatva halt meg sümegi házában. Halálát a negyvenes évek politikai viharaiban már alig vették észre. Az Akadémia is csupán Toldy emlékbeszédével emlékezett meg halottjáról.
Művének esztétikai értéke megkopott, történeti szerepe azonban igen jelentős: alkotásaival irodalmunk reformkori fejlődését készítette elő. Az eredeti magyar szépirodalmiság egyik kiemelkedő úttörője volt, a szerelmi élményt mint irodalmi témát ő népszerűsítette az olvasók körében. Az elsők közt hatolt be a személyes érzésvilág szféráiba, regéiben művészien tükrözte a rendi társadalom válságából fakadó tragikus nemesi életérzést, a múlt nagyhatású idézésével a nemzeti lét védelmére, a függetlenségi eszme ápolására ösztönzött. Alkotásai, bár eszmeileg távol állottak reformkori nagy íróink felfogásától, mégis az ő irányukba munkáltak: egyik legjelentősebb előzményüknek tekinthetők.
