A regék
331A regék
A nemesi lét súlyos konfliktusainak lírai kivetítéséhez a múltat hívja segítségül. A régiségbe plántálja át – ha nem is a jelen problémáit, de az általuk előidézett tragikus érzelmeket. Így alakítja ki Kisfaludy az új rege-műfajt: a régi epikai kereteket megtölti – a múltba visszavetítve – társadalmi és nemzeti kérdések kiváltotta líraisággal. Mindehhez hozzájárul a kibontakozó európai romantika hatása is, mely a középkori lovagság kultuszát népszerűvé tette az irodalomban. Patrióta eszmeiség, társadalmi indíttatású tragikus ihlet s az új ízlés eredményeképp jön létre Kisfaludy költészetének új ága: a rege-műfaj. A regékben nem annyira az epikus tartalom, mint inkább annak lírai kihangzása fontos: a hazafias buzdító, sarkalló erő, az érzelmi hatás.
Első regéje, a Csobánc még szorosan kapcsolódik a Himfy ihletköréhez, a boldogtalan, tragédiába fulladó szerelem témáját dolgozza fel itt is. Nem más ez, mint kesergő szerelem a múltba visszavetítve, elrégiesítve. Elsősorban lírai alkotás: jellemzést, alakformálást hiába keresnénk benne. Sikerét sajátos érzelmi-hangulati tartalmán kívül gazdaságos, rendkívül tömör, Kisfaludynál szokatlanul ökonomikus szerkesztésének köszönhette. Következő regéje, a Tátika már jobban kiszakad A boldog szerelem ihletköréből, több romantikus, regényes, izgalmas mozzanat és hazafias frázis halmozódik fel benne, mint az első regében. Harmadik regéje, "kedvelt kölyke", a Somló már alig tart rokonságot a Himfy-ciklussal, túlnyomórészt az 1805 körüli hazafias közszellem szülötte. Az első rege lirikumából itt már csak keveset találunk, az elbeszélő elem uralkodik. Az a folyamat, amely a rege-műfaj fokozatos kiképzésére a Csobáncban kezdődött meg, itt éri el csúcsát, végső megformáltságát. A Somlóban már egy kimunkált hazafias eszmekör tételeit dolgozza fel, melynek középpontjába a felvilágosodás korából jól ismert Várna–Mohács motívumot helyezi. Nemzeti gyásznapokat jelképez ez a motívum, felhasználása emlékeztetés a múltra, intés a jelenhez és jövőhöz. Az 1795 utáni politikai helyzetben Kisfaludy az, aki művében összegezi és a reformkor számára hagyományozza ezt az erős érzelmi feszültséget hordozó hazafias motívumot. Az erősödő patrióta szemlélet azonban Kisfaludynál mindinkább együttjár a nemes-úri életforma kritikátlan idealizálásával.
1809-ben a költő részt vesz a Napóleon ellen összegyűlt, dicstelenül végződött nemesi felkelésben. József nádor mellett működött szárnysegédi beosztásban, ő írta a nemesi felkelés propagandisztikus röpiratát is (Hazafiui Szózat). Ebben a "vér-adó" hazug nemesi fikciójával, a nacionalista rendi gőg frázisaival próbált hatni a nemesi tömegre. Említést érdemel viszont, hogy ebben a művében Kisfaludy az első magyar nyelvű népszerű történelmi eszmefuttatást nyújtja, mely nagy példányszámban terjedt el az olvasók körében.
1809 közepén jelent meg Kazinczy nagy sértődést kiváltó recenziója a Himfyről, melyben a költő provincializmusait, vaskosabb kifejezéseit kifogásolta, s nagyobb műgondot, fejlettebb ízlést, főleg pedig nagyobb tömörséget követelt tőle. A cikk sokéves szakítást idézett elő kettejük viszonyában. Kazinczy az ellene megjelent Mondolatot is Kisfaludynak tulajdonította. Közös ismerősük, Ruszek József keszthelyi plébános hiába próbált 1816– 1817-ben közvetíteni közöttük. A Keszthelyi Helikon körébe is Kazinczy- 332ellenes indulata vitte Kisfaludyt, ő is azon munkálkodott, nem sok eredménnyel, hogy Festetics György gróf körül kiépüljön egy Széphalom-ellenes dunántúli ortológuscentrum.
