Kulturális törekvések
Kulturális törekvések
A felvilágosodással kezdődik el a magyar tudományos és irodalmi élet megszervezése olyan fokon, hogy a folyamatos áthagyományozódás ettől fogva biztosítja az irodalmi fejlődés folytonosságát. A Ratio Educationis (1777) az összbirodalom érdekeit szolgálta ugyan s nem ismerte el a magyar nyelv jogát, mégis a felvilágosult nevelés modernebb szellemét vitte be az iskolákba. 1791-től az akadémiák után a gimnáziumokban is magyar katedrák létesültek a magyar nyelv terjesztése céljából. A nagyszombati egyetem 1777-ben Budára, majd innen Pestre (1784) került át, s tanárai között jeles magyar tudósok is voltak. 1791-ben állították fel a magyar nyelv tanszékét (első professzora Vályi András volt), 1792-ben az esztétikáét (mely az irodalom tanításával is foglalkozott; az első tanár: Schedius Lajos). Az orvosi karral és a nyolcvanas években mérnöki intézettel kiegészült egyetem a szaktudományok művelését is felkarolta, de még a 19. század első éveiben is latin nyelven adtak elő. A magyar nyelven író s előadó tudósok többnyire a piaristák s a debreceni, sárospataki kollégium tanárai voltak. A laikus, közös népiskolák megszervezése, a közoktatás állami felügyelet alá helyezése II. József idején a világi értelmiség kialakulását segítette elő. A matematikától, fizikától, lélektantól kezdve a gazdaság különböző ágain át az orvosi és mérnöki ismeretekig minden tudományág megjelenik magyar nyelven, bár erősen meg kell küzdeni a kifejezésbeli nehézségekkel. Éppen ezért a tudományos irodalom művelésével szorosan együtt járt a nyelv szó- és kifejezéskészletének megújítása (purista módon vagy az idegen kifejezések átvételével), a nyelvi neológia előretörése.
20A helyesírás és a nyelvhelyesség problémái a prozódiai harc polémiáiban, szótárírók műveiben, írói levelezésekben kezdtek tisztázódni. Az előretörő neológiával 1795-ben szállt szembe a debreceniek Magyar Grammatikája. A nyelvtani és prozódiai vitacikkek mellett ekkor tűnnek fel az első irodalmi kritikák (Bessenyei, Kazinczy), tanulmányok (Batsányi).
Bessenyeinek az "új tudományok" elterjesztését célzó magyar nyelvi programja szorosan egyesítette magában a felvilágosodás eszméit és a nyelvújítás gyakorlatát, s ez a program maradt irányadó a századfordulóig. Kármánnak a szépirodalmi eredetiségről megfogalmazott modernebb célkitűzései elé 1795 után akadályok tornyosultak, de Csokonai továbbra is képviselte ezt az igényt. Bessenyei programja szerény intézményes keretek közt kezd megvalósulni. Bessenyei, majd Révai Miklós akadémiai törekvései kudarcba fulladtak, Bessenyei Hazafiúi Magyar Társasága nem valósult meg. A kisebb írói társaságok (Görög Demeteré Bécsben, Aranka Györgyé Erdélyben, Péczelié Komáromban, Batsányié és Kazinczyé Kassán), a diák önképzőkörök (a pozsonyi kispapoké 1785-től, Fejér György körül; a pesti egyetemé; a debrecenieké Csokonai körül; a pozsonyi evangélikus liceumé; a soproni Magyar Társaság Kis János körül) és a nagyon kevés irodalmi szalon (pl. a Beleznayné Podmaniczky Annáé Pest megyei birtokain és Pesten, ahol Bessenyei, Kazinczy és Kármán találkozott a művelt magyar mágnásokkal és literátorokkal) voltak az irodalmi élet kezdeti és kezdetleges fórumai. II. József uralkodása alatt a cenzúra enyhítése, újabb nyomdák felállítása, kölcsönkönyvtárak és olvasókabinetek létesülése segítette az irodalmi művek terjedését, az olvasóközönség növekedése lehetővé tette az első magyar nyelvű hírlapok és folyóiratok megindulását. Az országgyűlés (1790–91) idején kirajzó röpiratirodalom is emelője volt a közművelődésnek, s ekkor szerveződött meg az első magyar nyelvű színtársulat is.
Egymást keresztező, ellentmondásos politikai és ízlésirányok feltorlódása; a legtágabb s uralkodó programként a felvilágosult tudomány és magyar nyelvművelés összekapcsolódása; a stílusirányzatok zűrzavarában új irodalmi műfajok kibontakozása és a líra vezető műfajjá fejlődése; a polgári-nemzeti gondolat összeszövődése a – többnyire patriarkális – népiességgel; végül az irodalmi élet elemi intézményeinek, társaságoknak és folyóiratoknak létrejötte: ezek a legfőbb jellegzetességei a vallási tudatforma egyeduralmát megrendítő magyar felvilágosodás első nagy szakaszának.
