26. ELVEK ÉS UTAK (PÁNDI PÁL)
26. ELVEK ÉS UTAK
(PÁNDI PÁL)
(PÁNDI PÁL)
Ennek az írócsoportnak a közös jellemvonását nem egy irodalmi-ízlésbeli irányzat együttes követése adja, hanem a Martinovics által szervezett köztársasági mozgalomban való részvétel. Különböző módon és mértékben volt az első magyar köztársasági mozgalom részese Kazinczy Ferenc, Batsányi János, Verseghy Ferenc, Szentjóbi Szabó László s a színműfordító Aszalay János, aki Holberg Politikus csizmadiáját magyarította, s Lessing meséit ültette át nyelvünkre. A mozgalom vezetői s majdani mártírjai között jelentős munkásságú ideológusokat és fordítókat látunk: Martinovics Ignácot, akinek kimagasló alkotása Filozófiai emlékirata, Hajnóczy Józsefet, a magyar jogtudomány kiváló művelőjét, Szentmarjay Ferencet, aki magyarra fordította a Társadalmi szerződést és Saint-Just vádbeszédét a Gironde ellen, Laczkovics Jánost, forradalmi szellemű egyház- és vallásellenes röpiratok szerzőjét és Őz Pált, aki bátran szembeszállt a Szent István-ereklyék kultuszával.
A magyar jakobinusok a polgári átalakulást, a feudalizmus és az abszolutizmus megsemmisítését, független demokratikus polgári köztársaság megteremtését tűzték ki célul. A Martinovics által szervezett két társaságban az egykori jozefinista értelmiség találkozott össze a nemesi-nemzeti ellenállás legradikálisabb képviselőivel, a társadalmi haladás képviselői a nemzeti függetlenség harcosaival. A szervezkedés tömegerejét és politikai ütőképességét a megyei nemesség adta, irányítója és motorja a radikális értelmiség volt. A nemesség legjobbjai rádöbbentek, hogy Lipót becsapta őket reformígéreteivel, s hogy az új uralkodó legfeljebb az arisztokráciával és a klérussal osztja meg a hatalmat. Az értelmiség jozefinista rétege viszont Lipót uralkodásának a nyomása alatt ismerte föl, hogy a társadalmi célkitűzéseket nem lehet függetleníteni a nemzeti törekvésektől. 1794-ben már az egész országot átfogó, Horvátországra és Erdélyre kiterjedő hálózata van a mozgalomnak, s a megjelenő röpiratok egyre radikálisabb hangon sürgetik: "Döntsük meg a királyi trónt! Fegyverre, barátaim, tegyetek mindenkit egyenlővé!" A vád alá helyezett több mint ötven hazafi között egyaránt voltak nemesek, polgárok és értelmiségiek – legnagyobb számban az utóbbiak. A különböző klubok és társaságokhoz többszáz ember tartozott. Az erdélyiek közül Barcsay Ábrahámot és id. Wesselényi Miklóst is Habsburg-ellenes szervezkedéssel gyanúsították.
147Lássuk közelebbről az írókat. Verseghy egyházon belüli lázadóból lett a köztársasági gondolat híve. Kazinczy ifjúságának jozefinista élményeitől érkezett a mozgalomhoz. Batsányi pályája a nemzeti-nemesi ellenállás eszméinek jegyében alakult a 80-as, 90-es években. Az irodalmi hatások és ízlés tekintetében sem egységes a kép. Verseghy Faludi dalainak és klasszicizáló pásztor-idilljeinek hatása alatt indult, Batsányi költői eszközeinek első megválasztására a szokványos alkalmi versek, a hagyományőrzők formakultúrája gyakorolnak erős hatást. Kazinczy más irányból érkezik: fiatal éveinek németes-klasszicizáló szentimentalizmusa nem érthető meg az általa fordított Gessner, Wieland, Klopstock s az anakreoni dalok és Osszián hatása nélkül. Természetesen a mozgalom jegyében sem következhetett be irodalmi egyneműsödés, már csak az idő rövidsége s a kapcsolatok konspiratív jellege miatt sem. De a költői ízlések és formák változatosságán belül is érvényesül a konvergáló erő: a polgárosodás tendenciája, amely a köztársasági mozgalomban biztosítja – ha mégoly rövid időre is – a társadalmi haladás és nemzeti törekvés összefonódását. A jakobinus mozgalom íróiban tehát – ebben az értelemben – a polgárosuló magyar irodalom szintetizáló csoportját tisztelhetjük.
Nem a véletlenen múlt, hogy kik kerültek bele ebbe a csoportba. Sokkal inkább a véletlen műve, hogy kik maradtak kívül a szervezkedésen. Elsősorban Csokonaira vonatkozik ez, s talán Kármánra is, akinek kapcsolatát a mozgalommal mindmáig homály borítja. Életútja és művei szerint Csokonai is eljuthatott volna a jakobinus szervezkedésig; nem egy költeménye és megnyilatkozása eszmei tartalmát tekintve sem marad el a csoporthoz tartozók írásai mögött. Egy irodalmi korszak anyagának elrendezése az áttekinthetőség érdekében: mindig magában rejti a következetlenség és a csorbítás veszélyeit. Ilyen elrendezési kényszer az is, hogy Csokonai életművét – az irodalmi polgárosodás összképében – egy másik fejezetben tárgyaljuk, s hogy Kazinczyt sem itt ismertetjük, a jakobinus mozgalom írói között, hanem az 1795 utáni szakaszban, életművének súlypontja szerint.
Legtermészetesebb helyén, a jakobinus mozgalom íróinak ismertetésével együtt tárgyaljuk viszont a korszak politikai irodalmát: mind a felvilágosodás ellen támadó, mind pedig a felvilágosodás jegyében születő röpirat- és elméleti irodalmat. A forradalmas szellemű elméleti tevékenység kimagasló képviselői Martinovics és Hajnóczy József. Politikai, filozófiai, jogi stb. fejtegetéseik a felvilágosodás európai áramlatának jelentős magyar képviselői. Abban a korszakos gondolati munkában való részvételünket reprezentálják ezek az alkotások, amelynek Voltaire, Rousseau, Montesquieu, Helvétius, d'Holbach, Lamettrie, Diderot a vezéralakjai.
