Dávid család. (Thurócz-szentpéteri és isztebnyei).
Thurócz vármegyei régi család, mely a tatárjárás koráig viszi fel eredetét oklevelek tanusitása mellett. Törzsöke thuróczi Uzda királyi halász volt, ki IV. Béla királytól ősi birtoka mellet a Thurócz vize másik partján Vendéghi földet kapta *. Ezen Uzdatól erednek a most is élő Dávid és Zathureczky családok, (lásd ezt) melyeknek czimereik is teljesen egyenlők.
Regestrum de Thuroch. Engel Monumenta 67. 106–107.
Uzdától a családfa * igy sarjadzik le:
A család adatai szerint.
I. tábla.
Uzda 1230.; Mechk 1255.; Stremen 1255.; Mortun v. Márton 1255–1282. ispán (Comes); Drachmel 1255.; Mechk 1263.; Péter 1303.; Lodomér 1303.; Miklós 1303.; Kochman 1303.; Tamás utódai Lengyelországba költöztek.; Máté 1316. †; Péter 1303–1332.; Benedek 1303–1332. a Zathureczky család törzse.; András 1332.; Márton 1332.; Fülöp 1332. Zathureczky család őse.; Pál 1332. de Vendégh.; Mihály Zathureczky család törzse.; Miklós 1332.; Miklós †; Péter; Márton; János; Mátyás; Péter 1417–1422.; László; Jakab 1469.; Miklós; Dávid 1380–1382. Isztebnyét kapja. A Dávid család törzse. L. II. tábla.; Antal 1380. János 1380.; László; Máté; Jakab; Péter deák 1417–1422.; Mátyás; Péter † 1422.; Antal †; Jakab 1388. †; Miklós 1388–1421. †; Bregács 1388.; György 1422. †; Demeter 1388.
Uzdának négy fia Mechk, Stremen Márton (néhol Merchon és Mortun), és Drachmel IV. Béla királytól 1255-ben Zaturcsán nyolcz ekényi földet kap királyi adományban, miután már előbb királyi jobbágyokká emeltettek *. 1263-ban megerősité őket szabadságaikban, ugy hogy egyik közülök a királyi hadmenetet – midőn kivántatik – kövesse. A négy fiu közül Mechknek fia Mechk szintén az 1263-diki szabadság megerősitési oklevélben emlittetik. Fia Kochman, ennek Tamás, kinek utódai – állitólag – Hedvig királynéval Lengyelországba szakadtak.
Literas super constitutione jobagionum Regalium. Engel Monum. p. 65.
Stremen- és Drachmelnek maradékai kihaltak. Felmaradt törzsül csupán
Márton (vagy Mortun) ispán (Comes), ki 1281-ben V. István királytól a Melk, Vrutk és Prekopa melletti erdőrészt nyerte királyi adományban kiirthatási joggal. Fiai Péter és Benedek. Ez utóbbitól a Zathurcsai Zathureczky család egy ága ered. (L. Zathureczky család.)
Péternek, ki 1303–1332-ben élt, több fia maradt. Közülök Fülöptől és Mihálytól ismét a Zathureczky család terjed le. András, Márton és Miklós (korábban, későbben) kihaltak. Pál, ki 1332-ben élt, Vendéghit birta, és erről irta magát. Fiai Dávid, Antal, János, László, Máté és Jakab; továbbá nevezett Máténak fiai Miklós, Bregach, Demeter és Jakab, a más ágakról Tamásnak fiai, unoka-testvéreik Péter (Mártonnak fia). Másik Péter Michknek fia 1381-ben Lajos királytól teljesen fölmentettnek minden szolgálattól, és a nemesek sorába emeltetnek *.
Regestrum de Thuroch. Engelnél 66.
A következő évben 1382-ben Dávid emlitett testvéreivel együtt Árva vármegyei Isztebnye helységet nyerte királyi adományban I. Lajos királytól *, és abba a thuróczi Convent által beiktattatott.
Előbb felmentetett e helységre nézve is a lándzsa-csinálás terhétől, melyre az érdeklett Regestrumban e szavak vonatkoznak: literae super exemtione a conditione servitutis unius lanceae, quam prius de possessione Istebnek vocata, in Cottu de Árva existente decenter eidem facere debuissent, (t. i. Lajos királynak).
Ugyancsak Dávid 1386-ban Mária királynétól nyerte Szent-Péter helységet is *. Nevéről fiai s utódai Dávid nevet, és szent-péteri előnevet vettek fel, s igy lőn Dávid a hasonló nevü családnak törzse. Tőle a családfa tovább igy sarjadzik le:
Engel Monumenta 68.
II. tábla.
Dávid ki a I. táblán. 1386-ban Sz.-Péter szerzője.; Miklós 1406.; László 1470.; János †; Tamás †; Dávid pap.; Dávid 1561–1579.; László 1579. isztebnyei ág.; György †; Dávid †; Miklós 1579.; Uriel 1579.; János árvai alispán 1611.; László †; Péter †; Florián †; György 1626.; László 1626.; János trencsini alispán 1625. Zaturcsai vonal. Protestans ág. Lásd III. tábla; Péter †; András 1626. kathol ág.; Pál 1626. kathol. ág.; István; István; Pál; Miklós †; Imre; András †; Imre †; András †; Zsigmond †; Gábor 1660. thuróczi alispán.; István; Gábor; László; János; Gáspár †; Gábor †; Pál; János; György (Bartakovich Sára); József; Jónás; Ignácz nyitrai fő-sz.biró s főjegyző. (Balogh Anna); Jónás; János; György †; Imre †; Pál †; József Temes várm. † 1835. (Lázár Paulina); Mátyás Thurócz v. esküdt. † 1846.; István †; Ferencz (él); Rudolf †; István †; Miklós †; Antal cs. kir. hivat. Temesvárott. (Danczkay Mária); János; Ilona
E II. táblán a törzsnek Dávidnak kis unokája ismét Dávid több fia által három ágra kezdé terjeszteni családát; László az ugynevezett isztebnyei ágat képviselé, mely azonban hamar megszakadt. Fiai közül János Árva vármegye alispánja volt 1611-ben. Uriel ága fiában mulik el. Szerencsésebb volt Miklós, kinek három fia terjeszt ágat. Ezekből János a protestans vonal törzse, kinek utódai a III. táblán láthatók.
Pál és András a katholikus vonalnak törzsei; amannak ága negyed izen fogy ki. András ága él mostanáig. Emlitett Andrásnak unokája Gábor 1660-ban Thurócz vármegye alispánja ismét két ágon terjeszté le ivadékát.
Ignácz, Györgynek kis-apponyi Bartakovich Sárától született fia, Nyitra vármegyének volt főszolgabirája utóbb főjegyzője, szép értékü ősi javainak nagy részét elzálogitá, ugymint 1813-ban Nógrád megyei alsó-szátoki és felső-penczi, továbbá Felső-Petény egy tized-részét 1813-ban simeghi Bene Károlynak s nejének, Tolna megyei Kéty helység és Gaszla és Tábor pusztabeli részét 1814-ben 23 ezer forintban Bogyay Györgynek s nejének simeghi Bene Erzsébetnek; hasonlóan Nyitra vármegyei Vicsap és Apáthi helységbeli részeit, végre 1824-ben Thurócz megyei szentpéteri és alsó-zaturcsai részét báró Révay Ferencz ezredes özvegyének 54,467 forintba 32 évre adta zálogba. Fiai közül Mátyás Thurócz vármegye rendszerinti esküdtje, majd tisztbeli szolgabirája volt. Meghalt 1845-ben.
József 1820-dik táján Temes vármegyébe költözött, és ott volt a vármegyénél esküdt, 1822-ki jnius 17-kén vett ki Thurócz vármegyétől nemességéről szóló bizonyitványt, melyben nemzékrende az 1626-ban élt Andrásig vitetik fel, s mely bizonyitvány azon 1822-ki sept. 3-kán Temes, 1829-ki mart. 9-kén Torontál vármegyében is kihirdettetett. Meghalt Verseczen 1835-ben, kora 37-dik évében. Fiai közül élnek Antal cs. kir. kincstári fogalmazó Temesvárott, kinek nejétől Danczkay Máriától leánya Ilona van; – és János.
Ez ágból él Ferencz is, kinek a táblázaton álló Rudolf és István fiai elhaltak.
Következik a másik vagyis protestans vonal.
III. tábla.
A protestans vallásu ág.
János trencséni alispán 1625. mint a II. táblán.; Miklós; János; Gábor; Imre †; András; László; Ádám; Ferencz; Pál; András; László; Péter; Péter; István; Kristóf; Miklós; Pál; Péter; Imre; Pál; Mihály; Gáspár; Pál; Boldizsár; Péter; Teréz 1857. Thurócz- Sz.-Mártonban. (Ujhelyi Gábor ügyvédné).
A táblázat élén álló János Trencsin vármegye alispánja és országgyülési követe volt 1625-ben, 1635-ben pedig egy törvényes parancs nem teljesitése végett az országgyülés által hivatalától elmozditatott *.
1625-ki 23-dik, 1635-ki 86-dik törv. cz.
Ezen ág jelenleg is birtokos Alsó-Zaturcsán, s több tagja megyei hivatalt viselt.
Hogy a Dávid családnak itt közlött nemzékrende nem teljes, azt onnan látjuk, mert azon több ismerős név hiányzik, ilyenek
Dávid Pál, ki 1618-ban tinini püspök, 1622-ben kir. táblai praelatus, 1625-ben pécsi püspök volt *.
1618-ki 12. – 1622-ki 43. – 1625-ki 23. és 51. törv. cz.
Dávid György 1708–1729-ben Nyitra vármegye országgyülési követe volt *.
Lehoczky Stemmat. I. 201.
Dávid Katalin a XVI. század elején tholdi Tholdy Lászlónak, Nógrád megyei Told helység birtokosának neje.
Dávid Erzsébet Dóczy László neje 1658-ban *.
Sz. Benedeki Convent 1658. Protoc. O. pag. 228.
Végre nem mutatja e családfa a bárói ágat sem, melyet szent-péteri Dávid Károly alapitott, ez királyi tanácsos volt, és báróságra emeltetett 1772-ben *. Neje kis-szerényi Szerényi Zsuzsánna előbb Majthény Antal hitvese volt. Fia thurócz-szentpéteri és isztebnyei báró Dávid Antal 1787-ben a magyar udvari kanczelláriánál fogalmazó *, a bárói ág benne elenyészett.
Lehoczky szerint Stemmat. I. pag. 160. hibásan 1770-ben kapta volna a báróságot, de Adami Scuta gentil. II. szerint 1772-ben.
Calend. Jaurinense Titulare et historicum anni 1787. pag. 65.
A család czimere – mint itt a metszvényen látható – gömbölyü paizs viz-szintesen kétfelé osztva. Az alsó ezüst mezőben hármas zöld halom, mindenikből egy kinyilt rózsa virul, középről piros, a két szélső fehér. A felső kék mezőben egy felemelkedett medve félig látszik, talpaival királyi koronát tartva. Fölötte jobbról arany nap, balról ezüst félhold tünik föl. A paizs tetején a koronából ismét a leirt medve nyulik ki, talpaival a paizsbelihez hasonló három rózsát tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös *.
Adami Scuta gentil. II.
