CSALÁD ÉS HÁZTARTÁS – FOGALMAK, MODELLEK, MÍTOSZOK
CSALÁD ÉS HÁZTARTÁS – FOGALMAK, MODELLEK, MÍTOSZOK
A család és háztartás mint a társadalom alapvető/elsődleges csoportjai régóta foglalkoztatják a különböző társadalomtudományok kutatóit. Fogalmukra, jellemzőikre, időbeli változásaikra vonatkozóan a néprajzkutatók/antropológusok, szociológusok, társadalomtörténészek és történeti demográfusok kutatásai fontosak – ez a sorrend egyúttal nagyjából a szóban forgó szaktudományok téma szerinti érdeklődése kezdetének is megfelel. Nem szükséges azonban itt részletes historiográfiai bevezetőt adni, helyette hivatkozni lehet az alábbi néhány írásra (Fél E. 1948; Faragó T. 1983; Boss, P. G. 1993), valamint az ott említett irodalomra.
A család társadalmilag elismert szexuális kapcsolatba lépő felnőttek és velük élő leszármazottaik, valamint azok házastársainak kis csoportja (európai viszonyok között többnyire egyetlen férj és egyetlen feleség a kiinduló együttes), amelynek tagjai egymással interakcióban meghatározott társadalmi és rokoni szerepeket töltenek be, illetve funkciókat, feladatokat látnak el, s ezek közül talán a legfontosabb a társadalom számára új egyedek létrehozása a szó biológiai értelmében. A csoport tagjait szolidaritás, kölcsönös erkölcsi felelősség, s rendszerint az életmód közössége is összeköti. Fontos itt megjegyezni, hogy számos kutató álláspontjával ellentétben véleményünk szerint sem az együttlakás, sem a gazdasági kooperáció nem szükséges a család létrejöttéhez, és a vizsgált korszakban nem kizárólag a család a színtere az utódok szocializációjának sem, amire a háztartás fogalmának kapcsán még visszatérünk.
A családok tipizálásához az egyik kiindulást az egyén családhoz fűződő kapcsolatai jelenthetik. A család ebből a szemszögből nézve diszkontinuus egység, keletkezik és sokszor viszonylag rövid idő alatt meg is szűnik, így az emberek többsége élete során több családdal is kapcsolatba kerül. Ennek alapján megkülönböztethetjük a származási vagy orientációs családot, az egyén és házastársa által létrehozott prokreációs (nemző) családot, és az esetenként az egyén életében jelentős szerepet 455játszó affinális (házasságkötéssel szerzett) családot (amely tulajdonképpen nem más, mint a viszonyítási pontot jelentő egyén házastársának származási családja).
A hagyományos világban nagy szerepe van a származási családnak, mely szűkebb értelemben az egyén szüleit és testvéreit foglalja magában (függetlenül tartózkodásuk helyszínétől és attól a ténytől, hogy életben vannak-e vagy sem), tágabb értelemben viszont beletartoznak a felmenők is (a szülők, nagyszülők származási családja). Ily módon a származási család nemcsak az egyén leszármazását, identitását őrzi, hanem egyúttal ideológiát, keretet és programot nyújt a jelenben létező kiscsoportok (prokreációs családok) számára ahhoz, hogy egymáshoz fűződő rokoni kapcsolataikat ápolják és fenntartsák. A kevéssé hatékony technika és a lazábban, hiányosabban megszervezett társadalmi intézményrendszer következtében a természet viszontagságainak sokkal jobban kitett ember számára a túlélés e korban a mainál lényegesen nehezebb feladat, így mind az egyének, mind a családok mindennemű családi–rokoni–szomszédi kapcsolatra és együttműködésre sokkal inkább ráutaltak voltak.
A családok tipizálhatók továbbá demográfiai alapokon (az élet- vagy fejlődési ciklusok szerint), belső erőviszonyaik, domináns kapcsolataik, valamint az általuk betöltött funkciók, az általuk végzett tevékenységek alapján.
A háztartás fogalmában, tartalmában, szervezetében, tevékenységi rendszerében eltér a családtól, különösen az iparosítás előtti korszakban (Faragó T. 1983). Tagjait az együttlakás, a rokoni kapcsolat (vér-, affinális vagy fiktív rokonság), illetve a jogi viszony (pl. szolgaság), valamint a funkcionális kapcsolatok fűzik össze. Magja általában, de nem szükségszerűen egy család. A háztartási csoport három fő funkciót lát el:
1) az úgynevezett háztartási vagy házi funkciókat, vagyis a tagok életkörülményeinek biztosítását a szükséges létfeltételek (táplálkozás, ruházkodás, lakás, védelem) részleges vagy teljes megteremtése révén. Ezek bizonyos mértékig gazdasági funkciókat (a fogyasztást) is magukban foglalnak;
2) a csoport új tagjainak szocializálását;
3) az egyének és a kis közösségek életét, létezését biztosító és körülvevő részben anyagi, részben ideológiai-pszichológiai tartalmú „otthoni tér” megteremtését és fenntartását.
Természetesen előfordul, hogy a felsorolt feladatokat részben más intézmények végzik, de éppúgy lehetséges az is, hogy a háztartás egyéb funkciókat is betölt: összefonódik a gazdasági tevékenység alapegységével, az üzemmel, és így a fogyasztás, a javak karbantartása mellett részben működési körébe szervezheti a termelést – gazdasági egységgé válhat –, sőt egyes politikai és vallási feladatokat is felvállalhat.
A család és háztartás fogalmát sokszor összekeverik. Különösen gyakori ez a modern európai típusú társadalmak elemzését végző statisztikusok és családszociológusok körében, ugyanis az általuk vizsgált városi vagy városiasodó településeken a két csoport már igen gyakran egybeesik. S mivel a modern társadalmakkal foglalkozó elemzések a történeti összevetés igényével ritkán lépnek fel – vagy ha igen, akkor többnyire máig megelégszenek az iparosodás előtti család sztereotip fogalmának ábrázolásával –, a fentihez hasonló világos fogalmi differenciálás szüksége nem merül fel (s talán nincs is mindig gyakorlati jelentősége). A történeti fejlődés folyamán azonban – különösen az iparosodás előtti, illetve a nem európai típusú társadalmakban 457–, bár a család és háztartás fogalma egybeeshet, kétségtelen tény, hogy a kettő nem mindig azonos. A családot nem feltétlenül jellemzi az együttlakás, az új családtagok szocializálása, a háztartási funkciók ellátása sem kizárólag családi körben megy végbe, s az „otthoni tér” is gyakran túlterjed a családon. Ugyanakkor a háztartási csoportba beletartozhatnak olyan személyek is, akiket a csoport vezetőjéhez, illetve más tagjaihoz nem fűz rokoni kapcsolat, s az új tagok létrehozásában (értve ezen akár a nemzést, akár az örökbefogadást) nincs szerepük, legfeljebb csak szocializálásukban vesznek részt. Sőt, háztartást alkothatnak olyan együttesek is, ahol családi-rokoni kapcsolat a tagok között egyáltalán nincs; szemléletes példaként idézhető erre a házvezetőnővel, szolgával, esetenként káplánnal együttélő falusi plébános háztartása.
45614. térkép. Családformák az Északi-középhegység térségében a 19. század végén
1 = nagycsalád, 2 = kiscsalád, 3 = nagyobb város
Ugyanígy gyakran összekeveredik az alapvetően és elsősorban fogyasztási és társadalmi feladatköröket betöltő háztartás, illetve a kizárólag termelési célokból létrejött gazdaság (üzem) fogalma és szerkezete is, különösen olyan esetekben, amikor a kutatók agrárközösségek, illetve azon belül a birtokos parasztság viszonyait vizsgálták. Ez utóbbiak esetében ugyanis e fogalmak gyakran egybeestek és sokszor csak logikailag voltak szétválaszthatók. (Nem ritka eset, hogy a termelő és fogyasztó személyek köre azonos volt, s a létrehozott termékek túlnyomó részét a háztartási csoport egyúttal el is fogyasztotta stb.) A zavart többnyire az okozza, hogy a rokonságot kutatók – nem tekintve feladatuknak – általában nem végezték el a gazdasági tevékenységek és szervezetek teljes körű elemzését, nem különítették el világosan egymástól az egyes funkciókat és az azokat ellátó személyek körét. Így rendszerint elsikkadt az, hogy a termelés szervezetébe a munkacsúcsok idején átmenetileg beletagozódtak idegen elemek (napszámosok, részes munkások), és gyakori volt az egyes háztartási csoportok közötti kooperáció akár kölcsönösségi alapon, akár patrónus–kliens típusú (gazda–zsellér) kapcsolatok formájában, vagyis a gazdaság munkaereje nem mindig és nem feltétlenül azonos a háztartás tagjaival (Faragó T. 1983), hanem gyakorta bővebb annál. Más esetekben viszont (zsellérek, föld nélküli rétegek) a háztartás nem alkotott önálló termelőegységet, hanem egy másik gazdaság, egy másik üzem termelőszövetkezetébe kapcsolódott bele, saját maga csak fogyasztási egységként működött.
