A GÖRÖG KATOLIKUSOK VALLÁSOS NÉPHAGYOMÁNYA
A GÖRÖG KATOLIKUSOK VALLÁSOS NÉPHAGYOMÁNYA
A magyarországi görög katolikusok Európában szinte egyedülálló történelme, etnikai gyökerei, liturgikus életének alakulása a vallásos néphagyományokra is rányomta bélyegét. Olyannyira, hogy okkal vetődhet fel a kérdés: az a vallásos hagyományanyag, amely – jelenlegi ismereteink alapján – a 20. század második felében előttünk áll, tekinthető-e a vallásosság önálló típusának, ugyanúgy, mint ahogyan a protestáns egyházak, a görögkeletiek, az izraeliták vagy a római katolikusok vallásosságáról elmondhatjuk. Nem pusztán egy átmeneti formáról van-e szó, amely az ortodoxia talajából kinőve megállapodott valahol a keleti rítustól a latin vallásgyakorlás felé vezető úton.
Önmagában a néprajzi anyag talán nem is indokolná külön tárgyalásukat. A történelmi, művelődéstörténeti, etnikai folyamatok sokirányú hatásai és azok egyidejű lecsapódása a vallásos folklórban azonban olyan helyzetet teremtett, hogy a görög katolikus népi vallásosság tanulmányozása nemcsak a szűkebben vett vallási néprajz számára tartogat tanulságokat.
Ennek felismerése nyomán vallási néprajzunkban többször is megfogalmazódott a görög katolikus néphagyományok kutatásának igénye, illetőleg az, hogy ezen a téren nagy hiányosságok vannak (Bartha E. 1980: 11; Cserbák 1986: 302). A nyolcvanas években azonban ismereteink jócskán gyarapodtak, s ha a görög katolikus népi vallásosság egészéről nem is alkothatunk minden részletre kiterjedő pontos képet, a rendelkezésre álló anyag lehetővé teszi a főbb vonások összefoglalását.
A magyar népi vallásosságon belül tehát a görög katolikus nem alkot olyan kikristályosodott, sok évszázados hagyományokkal rendelkező, a vallásos élet egészét átfogó és szabályozó rendszert, mint amilyen a római katolikusok, a reformátusok, az evangélikusok vallásos életét jellemezte és jellemzi. Maga a vallásos élet egésze mai formájában a latin struktúrába illeszkedik bele, elemei pedig részint a keleti egyház örökségéből, részint a latin kultuszformákból táplálkoznak. Hitéletük néprajzi érdekessége – ennek megfelelően – 427nem annyira önmagában, a latin egyház által ihletett struktúrában, sokkal inkább e struktúra külső kontextusában, valamint egyes belső elemeiben rejlik.
A görög katolikusok vallásosságának közvetlen kulturális környezetéhez való viszonya szembetűnően nyilvánult és nyilvánul meg napjainkban is abban a magatartásmódban, ahogyan a hívek saját vallásukhoz viszonyulnak, vallási és etnikai identitásuk kapcsolatában, valamint művelődéstörténeti hátterükben. Vallásos életük jellegzetes belső elemei pedig egyrészt a keleti egyház liturgikus tőről fakadó hagyományai, másrészt etnikai múltjuk emlékei a vallásos szokásokban és a vallásos folklór más ágaiban. A továbbiakban tehát e szempontoktól vezérelve kíséreljük meg a görög katolikus magyarság népi vallásosságának bemutatását. Az itt közölt adatok jelentős része a legutóbbi évek helyszíni kutatásainak eredménye, így jó részük még publikálatlan, vagy megjelenés alatt áll.
KATOLIKUSSÁG ÉS ORTODOXIA
GÖRÖG KATOLIKUS PAPSÁG
MÁRIAPÓCS ÉS A HELYI BÚCSÚ
EGYHÁZI ÜNNEPKÖR
SZENTELMÉNYEK
HALOTTKULTUSZ
NÉPÉNEKEK
