MÁRK, ÁPRILIS 25.
414MÁRK, ÁPRILIS 25.
Márk evangélista ünnepe. A búzaszentelés napja.
A búzaszentelést általában Márk-nap délelőttjén, ritkábban az ünnep utáni vasárnapon tartották, és részt vett rajta a parasztközösség tagjainak többsége.
Mise után a hívek körmenetbe, processzióba rendeződtek. Kereszttel, lobogókkal, Palócföldön a feltámadt Krisztus szobrával, megkerülték a templomot, majd kivonultak egy közeli búzaföldre, ahol a pap sok évszázados szertartással megszentelte a vetést. Odafelé és visszafelé a menet résztvevői a Mindenszentek litániáját imádkozták és énekeltek. A szentelés alatt a lányok a magukkal hozott zöld búzakoszorúkkal megkoszorúzták a menet elején vitt keresztet és a lobogókat. A szertartás végén mindenki tépett a megszentelt búzavetésből. A férfiak kalapjuk mellé tűzték, a nők pedig imádságoskönyvükbe tettek egy-egy szálat. Sokan egész marokkal vittek haza a zöld búzából (Madarassy 1930).
A szentelt búza régóta megbecsült és fontos népi szentelménynek számított. 1731-ben egy szegedi boszorkányperben már feljegyezték, hogy a vádlott vajákos gyógyító asszony többek között Szent Márk napján kötött búzakoszorúval űzte praktikáit. Egy 1758. évi följegyzés szerint Győr megyében azt a beteget, akinek tagjai összezsugorodtak, templomból szerzett Márk-napi búzakoszorúval füstölték.
A szentelt búza népi hasznosítása a 20. század első felében is gyakori volt. Mezőkövesden a kenyérkosárban őrizték. Hajdúszoboszlón kivitték a szántóföldekre és ott szétszórták, hogy jó termés legyen. A szegedi kenyérsütögető asszonyok a kovászba a Szent György-nap előtti harmat mellett búzaszentelőkor szentelt búzaszálakat tettek, hogy a kenyér szebbre keljen.
