3. Feladat adása hiedelemlényeknek
3. Feladat adása hiedelemlényeknek
Tehénrontás megelőzése: Ellés után a gazdasszony arra a helyre, ahol kibújt a borjú, mákot tesz, ezt mondva:
Addig meg ne tudja senki rontani,
míg ez onnat föl nem eszi!
(Kiszombor, Torontál m.; Magyar Néphit Topográfia 18. kérdőíve)
míg ez onnat föl nem eszi!
(Kiszombor, Torontál m.; Magyar Néphit Topográfia 18. kérdőíve)
A „lehetetlen feltétel” feltételezett hiedelemelvű egységén belüli par excellence hiedelemelvű szövegcsoport.
A közölttel tartalmilag rokon szövegek a Tiszántúlról és a Székelyföldről ismertek, hasonló cselekménnyel (köles vagy mákszem szórása).
A rosszindulatú lénynek adott teljesíthetetlen feladat az elhárító mágia egyik alapeljárása volt a tényleges gyakorlatban is, de hiedelemmondai, sőt mesei motívumként is közismert („mágikus menekülés”; pl. Rózsa és Ibolya, AaTh 313). A szöveg rendelkezhet a „lehetetlen feltétel” fenti formai ismérveivel, de lehet a rontó lénynek szóló parancs is.
A szövegek a nyelvterület egészén elterjedt hiedelem és gyakorlat helyenként és időnként felbukkanó, köznyelvi jellegű, változó megfogalmazásai, az akkor-ha szerkezet alkalmazásával. Az ellés utáni körülszórás gyakorlatára lásd pl. Róheim 1920a: 246. Ugyanő utal az effajta „lehetetlenségi varázsigék” rítusból való kifejlődésére (uo.).
Hasonló jellegűek a nyelvterület keleti részén ismert, „szépasszony”-nak adott „lehetetlen feladatok” (pl. Kolumbán 1904: 38–39), továbbá a nyugat-dunántúli, illetve szórványosan az Alföldről, valamint Moldvából ismert, „menyétasszony”-nak adott fonási feladat (Gönczi 1914: 215).
A rosszindulatú lénynek adott feladatra vonatkozó hiedelemelvű szövegek Délkelet-Európában 652konkrét rontáselhárító műveletekre utalnak, pl. mák vagy köles szórására, amelyet a rontónak meg kell számolnia (lásd pl. Róheim 1920a: 246–247). Elterjedtebb azonban a „számoltatás” motívuma mind keleten (szláv, finnugor, román, litván stb. szövegek), mind Közép- és Nyugat-Európában cselekménytől függetlenül alkalmazott O-tagos szövegekben (fűszálak, kerítéstakaró, levelek, tetőzsindely, csillagok stb. megszámláltatása). Például a germán nyelvterületen elterjedt „Alpsegen” (lidércnyomás ellen – Spamer 1958: 95–108), vagy a ,Diebsbann” (tolvajmegkötő – Spamer 1958: 170–222) epikus szövegnek állandó formulája tartalmazza a homok, falevelek és csillagok megszámoltatását. Délkelet-Európában kevésbé állandó formulaként jelenik meg (pl. szerb: Krauss 1890: 115–116; Winkler 1931: 117); ugyanitt más ráolvasás-típusok – pl. epikus szövegek – elküldő formulájaként is gyakori.
