3. Kívánság ellentéttel
3. Kívánság ellentéttel
Az S-tag az eredeti állapot visszaállítását óhajtó vagy parancsoló kívánságát valamilyen ellentétes mozgással, történéssel szembeállító szövegek. A magyar ráolvasó gyakorlatban legelterjedtebbek az újuló/növekvő holdat a betegség elmúltának óhajával párhuzamba állító kívánságok.
a) Tyúkszem gyógyítása: Mikor a beteg az újholdat meglátja, felvesz egy marék port, lesimítja vele a kezén lévő tyúkszemet és háromszor mondja:
Amit látok újuljon,
amit nem látok múljon.
(Alattyán, Szolnok m.; Szolnok Megye Néprajzi Atlasza)
amit nem látok múljon.
(Alattyán, Szolnok m.; Szolnok Megye Néprajzi Atlasza)
b) „Szömöcsü” gyógyítása: A gyógyító megfogja a beteg kezét, majd lóbálja hátrafelé, és ezt mondja:
Uj hold újuljon,
amit nyomok, elmúljon;
Atyának, Fiúnak neviben, ámen.
(Ordas, Pest m.; Magyar Néphit Topográfia 15. kérdőíve)
amit nyomok, elmúljon;
Atyának, Fiúnak neviben, ámen.
(Ordas, Pest m.; Magyar Néphit Topográfia 15. kérdőíve)
A példák képviselte szövegtípus ’a hold újuljon – a betegség elmúljon’ közös jelentésű helyi altípusokra tagolódik. Típuselkülönítő szerepe az O-tagon belüli Sz-elemeknek, illetve az S-tagokban megjelenő R-elemeknek van. Az a) szöveg variánsai a Közép- és 648Nyugat-Alföldön, valamint Hont és Borsod megyében ismertek. A b) a kísérőcselekményre R-elemükben utaló szövegeket képviseli. A cselekmény bőrbetegségek (tyúkszem, szemölcs, „kinövés”) hagyományos gyógymódja (megfogják, lesimítják, port hintenek rá stb.). Az Alföldön és északon (Honttól Zemplénig) elterjedt szövegtípus. Fohász, illetve Miatyánk vagy Üdvözlégy elmondása gyakran társul a szövegekkel.
A holddal kapcsolatos ráolvasások (lásd még IX. 3. csoport) felfoghatók hiedelemelvű szövegekként is: az „újhold meglátásakor gyógyítani” – e szövegek közös elvének tekinthető. A magyar néphitben általánosan elterjedt a fogyó-növő holddal analógiába állítás, és létezik egy – feltehetően a hold-szövegek hatására keletkezett – quasi holdtiszteletnek nevezhető másodlagos hitréteg is (a „betegséget az újhold gyógyítja” elv). Ez hozzájárulhatott ahhoz, hogy a „holdas” ráolvasások a legelterjedtebb, legközismertebb magyar ráolvasások közé tartoznak.
A hold növekedését és a betegség csökkenését párhuzamba állító szövegek Európa-szerte elterjedtek (pl. lett, csuvas, román stb. adatok), összefüggésben a „hold-hiedelmek” általános elterjedtségével. A magyar formák szövegpárhuzamai legnagyobb számban a német nyelvterületről ismertek (az a)-nak délszláv párhuzamai is vannak). Dél-Európából e funkcióban inkább a holdat köszöntő, a holdhoz „fohászkodó” szövegekről tudunk.
Az ellentétes tartalmakat párhuzamba állító szövegek közé tartoznak a hold-szövegektől független, ’nekem jót, másnak rosszat’ jelentésű ráolvasások, amelyek elsősorban „tejvarázsló” szövegek (pl. „Enyém tejet, vajat adjon, a tiéd meg véres tejet”. – Hatvan, P. Madar gy.). Ide tartozik a „harmatszedő” mondókák egyik, a Tiszától keletre-északkeletre ismert típusa is („Viszek is, hagyok is”). Ezek többnyire hiedelemmondai kontextusban jelennek meg, így a „varázsszövegek” felé képeznek átmenetet. Hasonló tejvarázsló szövegek – mint a más megrontásával magának hasznot szerző mágikus cselekmények hiedelemtartalmának kifejezései – Európa nagy részén ismertek.
