Róka koma
Róka koma
„Vót eccer eggy róka, oszt kifeküdt az országútra, tette magát, hogy megdöglött, úgy eleresztette magát. Akkor jöttek arunnét tizenkét szekér sajttal. Meglátta a komám a rókát.
– Ott van egy döglött róka, eladjuk a bűrit, oszt iszunk pájinkát. Nézd csak, komám – aszmondja –, milyen jó lesz ennek a bűrit meginni.
Akkor a róka, mikor fellökték a szekérre, hozzáfogott, ette a sok sajtot megfele. Akkor mikor mán jóllakott, szájába vett egy nagy sajtot, elszaladt.
– Hej, nézd csak komám, na b…d meg az anyját, nem döglött meg a róka! Ott szalad, nézd csak!
Egyenesen be az erdőbe. Osztán arra került egy farkas. De a róka ette azt a sajtot is megfele. Mán csak egy kicsi vót a szájába, mikor a farkas kért tülle. De aztat is mohó étvággyal ette megfele. Nem akart adni belőle a farkasnak. Azt mondta a farkas:
– Na komám, ha megetted, nem adtál, én meg megeszlek téged, kieszem belőled a sajtot.
Hát azt mondja a róka:
– Hallod, ne edd ki belőlem, hanem inkább mondok valamit. Tudok én egy mónárnak hat malaccát, elmegyünk és megesszük az éccaka.
Hát most mán a farkas nyugodtan vót egy darabig. Korgott a gyomra. Alig várta, hogy este legyen, mán ment odafele.
– Várjál komám, még jár a malom. – Mer vízimalom vót a. – Ott vannak a sok népek, hogy gondolsz te most ilyenkor lopni menni – aszmondja –, majd mikor a malom megáll, 60a népek szétoszlanak tizenegy-tizenkét óra felé, akkor megyünk. Oan rekettye disztósól van kis karó közé fonva, oszt a teteje kiáll, csak benyúlunk, oszt szedjük kifele a malacot.
Na, mikor oszt eljött tényleg tizenegy-tizenkettő, lassan beosontak a házho, a disznóólho. A róka besomfordált, s egyenként kezdte kifele adogatni a malacokat. Mikor az elsőt kiadta, akkor a farkas nagy mohón ette vóna megfele.
– Hahó, várjál komám, még elébb kereszteljük meg. Nem szabad eztet úgy megenni. Még elébb meg kell keresztelni.
Mikor kiszedték, elvitték a malomho, ahun a sebes víz szaladt a kerék aláfele. Na, de most mán mi lesz? A róka kezdte a keresztelést. Nekifogott egyet, beleütötte a fejit a vízbe.
– Na, e mán megvan.
Akkor megfogta a másikat. Így oszt ötöt megkeresztelt.
– Na, most mán ezt az utolsót te fogod megkeresztelni – azt mondja a farkasnak a róka.
Úgy is tett, mikor a víz a legrohamosabban ment, ott ahun a kerék ki van kötve, akkor a róka meglökte, a farkas beleesett a kerék közé a vízbe. Nem tudott kiszabadulni. A róka jót kacagott, elszaladt. A farkas kínlódott, vergődött, míg oszt reggel kijött a malmos gazda, a tiltófát leeresztette, a vizet elzárta. Akkor oszt összetörte a szegény farkast kegyetlen. A róka jó nagyot kacagott, oszt elszaladt, hogy rászedte a farkast. Nagyon beteg lett a farkas szegény, majd oszt a víz kivetette a partra. Osztán ott csompolygott összetörve szegény. Elvánszorgott az erdőbe összetörve, betegen a szegény farkas.
Amint ott járkál, eccer nagy idővel megtanálkozott a rókával. Na, azt mondja neki:
– Te vagy az, aki rászedtél éngem, a vizeskerék alá löktél, mos mán csakugyan nem kéméllek, kieszem belőled a sajtot.
Azt mondja a róka:
– Hát, kedves komám, engedj meg, ne edd ki énbelőlem a sajtot. Most tanáltam ki egyet. Más este megyünk a faluba, ott van egy ismerősömnél a sok füstölt sonka meg kolbász a pincébe. De még a nem elég, bor, pájinka, ott ehetünk, amíg élünk, mindég jó dógunk lesz. Csak ne edd ki énbelőlem a sajtot.
Úgy is lett. Másnap elindultak, hogy olyan estéreformán oda érjenek, mer nappal nem lehet lopni menni, tudod. Amint mennek, megtanálkoznak egy kis nyúllal. Azt mondják neki:
– Na gyere, kiskoma, te is koma leszel, megyünk. Van itt egy gazdánál jó sonka, kolbász, bor, pájinka, eszünk-iszunk az éccaka. Gyere, te is koma vagy.
Amint mennek, estére beértek a pincébe. Tényleg igazsága vót a rókának. Ott vót a sok sonka, kolbász. De az ajtó be vót zárva. Hát tudod, komám, a pincelyukon a nyúl befért, azt bedugták, és kinyitotta az ajtót. Akkor hozzáfogtak pájinkázni, meg a kolbászt ették megfele. Azt nem kellett nagyon rágni. Ettek-ittak, eccer csak azt mondja a kisnyúl:
Én mán danolhatnám.
Azt mondja a róka:
– Én is.
Hát még a farkas:
– De még osztán mán én is!
Hozzáfogtak osztán danolni. A róka csaholni, a kisnyúl vinnyogni, a farkas ordítani.
61Meghallotta oszt a szomszéd, ahogy kiment a házbúl, ezt a nagy ordítást. Elment, felkőtötte a szomszédot. Azt mondja, hogy:
– Keljen fel, komám, mi van a maga pincéjébe, az a rettenetes ordítás? Gyerünk fejszére, villára!
Felkőtötték a falut. Hanem a róka se vót rest, mikor a lármát meghallotta, de a kisnyúl se. Alló, ki a világító lyukon! Hozzáfogtak ütni-vágni a farkast. Megfogták, megkötötték a kútágasho. Amint ott vagdalkoztak hozzáfele, valamék elvágta a kötelit a fészével, osztál elszaladt a farkas. Azt mondták a többiek, mikor megfogták:
– Mit csináljanak vele?
Vót ott egy cigány, a meg ráfelelte:
– Házsasítsák meg, elég less a neki.
Na, csakhogy mondom, ahogy ütötték-verték, valamék elvágta a kötelit. Elmenekült szegény az erdőbe. Na, ott bódorgott szegény az erdőbe összevissza. Ott bódorgott a farkas magába. Megént rászedte a róka. Eccer csak megén találkozott a róka komával. Na, azt mondja:
– Most mán nincs kegyelem, kétszer rászedtél, megeszlek téged is, kieszem belőled a sajtot.
Azt mondja a róka:
– Tudod mit, komám? Itt van a falu végén a nagy tó. Ott a sok hal meg a csík. Fogunk annyit, hogy egész télen nem fogunk megéhezni. Elmegyünk, fogunk halat, csíkot, ellátjuk magunkat. Tudod, a csík nagyon jó. Csak ne edd ki belőlem a sajtot.
Téli idő vót akkor. A róka koma vágott egy nagy léket a jégen. A farkast odaültette farral a lyukho. A farkát lenyomta a vízbe, tövig.
– Amikor jó sok lesz, kihúzzuk, teleesszük magunkat, komám, jaj be jó lesz.
Mikor egy darabig ott vót, mán húzta kifele a farkát.
– Hát csak várjál, komám, legalább vérradatig, akkor lesz sok rajta.
Ott tartja a farkas, ott tartja a farkas, ott tartja. Na, de természetesen nagy vót a hideg, reggelig befagyott a farka. Eccer mán vérrad.
– Na komám, most mán húzhatod.
Köpörcikélte is a jeget a körmivel, de nem tudta kihúzni, mert befagyott a farka. A róka meg ott kacagta. Az emberek meg észrevették a falubúl, hogy ott a farkas a jegen. Vasvillára, fejszére, oszt hozzáfogtak a farkast elfele fogni. Valamék oszt oda tanált vágni a farkára a fészével. Elszaladtak, osztán még most is eszik a halat, ha van még a tóba” (Béres András gyűjtése. Elmondta: Nagy Sándor. Rozsály, Szabolcs-Szatmár m., 1949. ápr.; Béres 1967: 385–388).
Mintegy a tündérmesék karikatúrájának, paródiájának foghatók fel a formulamesék: a láncmesék, a végtelen mesék, a csali mesék; leginkább azonban az ún. hazugság- vagy bolondmesék.
Az utóbbi mesecsoportból mutatunk be egyet, amely művészi szinten – bizonyos tudatos koncentráló törekvésektől sem mentesen – tükrözi a hazugságmesék legfőbb műfaji jellegzetességeit.
A valóság tudatos részletességgel való bemutatása, a falusi élet tárgyi kellékei: átalvető, tarisznya, surgyé (szalmazsák), járompálca, kötőrúd; a csás (bal oldalra fogott), illetve a hócsos (jobb oldali) ökör befogása; a földbe szúrt ostornyél a szekérbe fogott ökrök előtt; a megnyűgözött lábbal legelő ló, a brassói nagy torony, az Olt folyó stb., 62amelyeket még a prózai valóság apró, nevetséges, kellemetlen mozzanatai is színeznek (a mesehős tehénganyéba csapódó orra, orrának a gyepen való tisztítása) – azt a célt szolgálják, hogy a mesét minél több szál fűzze a mindennapi, dísztelen, fakó valósághoz. Ez a mesékben megszokottól olyan kijózanítóan távol álló valóságos háttér annál feltűnőbben emeli ki azoknak a realitástól nagyon távol álló kalandoknak a sorát, amelyeket a hazugságmese bemutat.
Éppen ezáltal éri el azt a komikus hatást, amely ezt a meseféleséget a tündérmese elnéző szeretettel megrajzolt karikatúrájává, paródiájává avatja.
A komikus hatás fokozásának sajátos eszköze még, hogy a merőben lehetetlen dolgokat a mesélő – mint a hazugságmese csoportjába tartozó mesékben általában – nem valaki másról, hanem első személyben önmagáról mondja el. A bemutatott mese elmondója többek közt azt közli önmagáról, hogy őt küldték el a malomba, hogy lisztet őröltessen az apja lakodalmához szükséges kenyér, kalács számára; holott ő igazi, törvényes gyermeke édesapjának, és egy évvel a lakodalom után született.
