A ZSÁMOLY
A ZSÁMOLY
A deszkalábas padok a zsámolyokkal sorolhatók azonos bútorcsaládba. Ami a zsámoly magyarországi meghonosodását illeti, ez a német eredetű szó már ott található az 1380–1410 közt másolt Besztercei Szójegyzékben, az asztalhoz tartozó bútorok felsorolásában (Finály H. 1892: 63). Mivel az azonos eredetire visszanyúló Schlägli Szójegyzékben viszont a szék szerepel megfelelő helyen (Szamota I. 1894: 79), a zsámolyt a Besztercei Szójegyzék másolója behelyettesítésének kell vélnünk, a lakásberendezésről az eredetiben körvonalazott kép modernizálása érdekében. A 14–15. század fordulóján tehát a zsámolynak a hazai latinul tanuló diákok előtt már ismertnek kellett lennie.
A zsámoly – korai meghonosodása ellenére – nyilván mivel érdemleges reprezentációs értéke nemigen lehetett, a parasztságnál még századok múlva sem tudott tért nyerni a 396könnyű és célszerű, házilag is összeüthető vagy háziiparostól olcsón beszerezhető gyalogszékkel szemben. Pedig láthatták az iparosok, kocsmárosok háza táján. Tanúsíthatja ezt például, hogy Somogy megyében 1806-ban egy pintér özvegyénél, Marcaliban, 1822-ben meg egy barcsi malomtulajdonos bútorai közt sámedli is került (Knézy J. 1992: 159), a Zala megyei meszesgyöröki (ma: Balatongyörök) kocsmáros javai közt pedig sánbedli került feljegyzésre 1824-ben (Hofer T. 1957: 306). Mindezek ellenére a zsámoly többnyire lényegében csak a 19. század végén, de még inkább a 20. században, a lakásberendezés gyökeres átalakulása idején kapott helyet a köznép lakásában (lásd pl. B. Sergő E. 1963: 185; K. Csilléry K. 1989: 830).
A deszkalábas szék viszont alighanem még úri és polgári lakásokban sem talált befogadásra Magyarországon. Korábbi elképzelésekkel ellentétben (Cs. Sebestyén K. 1937b: 138; Domanovszky Gy. 1942: 17–18; 1964: 28. kép, 17), mai tudásunk alapján azt kell mondani, hogy azok a deszkalábas székecskék is valószínűleg belső fejlődés eredményeként jöttek létre, amelyek erdélyi falusi otthonokban váltották fel az alacsony hegedűhátú székeket, tűzhely melletti üldögéléshez, foglalatoskodáshoz, fonáshoz szolgálva (K. Csilléry K. 1985b: 187). Alighanem általánosítható Kós Károly megállapítása, aki a tám-látlan bútortestvérrel, a zsámollyal együtt csak a 19. századra teszi az ilyen kicsiszékek kászoni elterjedését (Kós K.–Szentimrei J.–Nagy J. 1972: 22. kép, 136, 150).
