MÚLTJA
MÚLTJA
Már a késő középkorban születtek megoldások a szekrények fiókokkal való ellátására. A sokfiókos iratszekrény jeles példája a boroszlói egyház számára készült almarium 1455-ből (Windisch-Graetz, F. 1982: 252–253. kép, 130). Ausztriából a 15. századból fennmaradt olyan alacsony szekrény is, melynek három fiókja a tárgy teljes szélességét végigéri – valószínűleg szintén egyházi használatból; ez már a későbbi komódok formáját 365vetíti előre (Müller-Christensen, S. 1981: 28. kép, 37). Ugyancsak megőrződött innen hasonló alsórésszel ellátott sekrestyeszekrény 1521-ből (Windisch-Graetz, F. 1982: 267. kép). Francia területről szintén ismert a 15. századból a későbbi komódok formáját mutató, egymás fölött hat lapos fiókos szekrény, liturgikus öltözetek fektetve való elhelyezésére (Aronson, J. 1977: 355. kép; a fiókos szekrények korai példáira lásd még: Feulner, A. 1927: 42. kép, 55; Eames, P. 1977: 19–26. kép, 35–44).
A háztartások ekkoriban úgy látszik, még nem igényeltek fiókos szekrényt. A német polgárok szemében minden bizonnyal alkalmasabbnak tűnhettek a fehérnemű tárolására a négyajtós, kétrészes, nagy befogadóképességű és egyben reprezentatív megjelenésű állószekrények. Először Angliában kezdtek el, a ládatest jobb kihasználása érdekében, fiókokat tenni annak alsó részébe, mely alakulás emlékét a komód angol neve: chest of drawers, „fiókos láda” is jelzi. Már a 16. század közepéről maradt fenn ilyen, fölül ládát, a lenyitható homloklap mögött pedig fiókokat tartalmazó példány (lásd pl. Deneke, B. 1969: 123; Szabolcsi H. 1972: 178. kép, 93). Ezek után Angliában a már kizárólag fiókokból álló szekrény a 17. század második felében a falusiak körében is meghonosodott (Hayden, A. 1912: 60–67).
Mégis ahhoz, hogy ez az újszerű tárolóbútor szerte Európában elterjedjen, az ösztönző példával valamely nagy hatású kulturális központnak kellett előállnia; ez pedig a 17. század második felében a francia királyi udvar volt. A tárggyal együtt innen származott át a komód név, melynek francia megfelelője, a commode eredeti jelentésénél fogva kifejezi az ilyen tárolóbútor legfőbb előnyét a régebbiekkel szemben, azt ugyanis, hogy „könnyen kezelhető” és „kényelmes”.
Bár Németországban előkelő rezidenciákon és polgárházakban egyaránt megjelent a 18. század elején a komód (Benker, G. 1984: 35; Ehret, G. 1986: 27), a falusi lakosság ezt minden praktikussága ellenére sem igen fogadta be. A kevés parasztházból származó emlék a 18. és 19. század fordulójáról való (Deneke, B. 1969: 123). Alighanem mire eljutott az újfajta bútor ismerete a falvakba, addigra ott már a ruhásszekrény foglalta le a kelengyebeli helyet, ennek mutatósságával pedig a fiókos szekrény nem mérkőzhetett. Hasonló okból ítélték a francia kisvárosiak és falusiak is nélkülözhetőnek; csak gazdag családoknál talált befogadásra (Tardieu, S. 1976: 84, 86–88).
Magyarországon az úri és a polgári lakásokban a fiókos szekrény szintén elterjedt a 18. század folyamán. Abban a leltárban, amelyet Sopronban 1748-ban Johann Adam Pintér polgármester házában vettek fel, már szerepel a szekrényfélék közt, két ruhásszekrény mellett egy diófa háromfiókos szekrény („Kasten mit drei Schubladen”, D. Askercz É. 1976: 133). Majd 1797-ben Ferd. Fleischhacker parasztpolgár kétszobás házában is ott van már a diófa Comod-Kasten, nemkülönben 1799-ben Anton Reinhart hegybírónál is, nála egy berakott díszű, rézveretes, háromfiókos példány (D. Askercz É. 1976: 140). Ruhásszekrényről azonban ez utóbbi két leltárban nincs szó, másrészt nincsen már ruhásláda sem.
Az ismertté válás kiterjedését jelzi, hogy 1801-ben Ruszti János őszödi (Somogy m.) hajdú házánál ugyancsak számba vettek lágyfából sublótot – a ház egyetlen tárolóbútorát – (Knézy J. 1992: 160), illetve, hogy ekkor már idézhető ilyen adat az ország távolabbi pontjairól is. Így a Kismarján (Hajdú-Bihar m.) 1803-ban elhunyt, módos id. Bábolnai Mihály házában szintén volt a második szobában egy kommód 3 fiókra, a lakás két szobájában található hét különféle láda mellett (Varga Gy. 1978: 100–101, 284–286).
