LÁDÁK
LÁDÁK
A tárolóbútorok közül a legrégebbi, majd különösen a parasztságnál sokáig egyeduralkodó: a láda. Ez a bútordarab még a közel-keleti ókori civilizációkban alakult ki. Itteni eredetét tanúsítja a nem csupán a meglétére vonatkozó korai, minden máshonnanit jelentősen megelőző emlékanyag, de közvetve az a figyelemre méltó tény is, hogy több évezredes terjedése során a láda lényegében nem hatolt el távolabbra, mint az ugyanebből a kultúrcentrumból szétáradó műveltségi elemek többsége. A lakóépületek adottságaiból, illetve a lakásmódok természetéből következően, a múlt századig nem tudott eljutni még Európa távoli közösségeinek hajlékaiba sem maradéktalanul, nem is szólva Ázsiáról vagy Afrikáról.
A láda kialakulásának kezdetei ma még nem ismertek pontosabban. Mindenesetre ládatöredékek már az egyiptomi archaikus kor idejéről (Kr. e. 3000 körültől kb. 2700-ig) származó ásatási leletek közt előfordulnak, továbbá sikerült feltárni ekkorról láda alakú kis koporsót is (Baker, H. S. 1966: 14. kép, 27). Ez utóbbi már részekből összeállított – szemben egy ugyanebből a korszakból való, egyetlen darabból kimélyített fadobozzal (Baker, H. S. 1966: 12. kép); ez a tárgy arra is példa, milyen korán megkezdődött a kísérletezés keretes-betétes szerkesztés létrehozására. Ugyanakkor már Mezopotámiában is meg kellett honosodnia a ládahasználatnak, miként erre szintén koporsóleletek alapján következtetnek (Salonen, A. 1963: 204). Majd a Kr. e. 2. évezredre már nem csupán előkelők juthattak hozzá ehhez a célszerű tárolóbútorhoz – mint addig –, de egyiptomi feltárás bizonysága szerint munkáskolóniák lakói is (lásd pl. K. Csilléry K. 1985b: 3. kép, 176).
Majd azután az ókor további századaiban tökéletesített, formailag, sőt, díszítésükben is nagymértékben meghatározott ládatípusokat – közülük is leginkább az egyszerűbb módon előállíthatókat (vö. K. Csilléry K. 1991a: 499) – vette át tárolóbútornak – koporsóként is felhasználva – a barbár Európa. Erre túlnyomórészt a Római Birodalom kiterjedése idején kerülhetett sor, tehát a Kr. sz. körüli századokban, amint azt mindennél meggyőzőbben mutatják a többségükben a latin arca, cista, scrinium szóból származó európai ládaelnevezések, így például a francia arche, angol chest, német Schrein.
A ládák mellett továbbra is szolgálhattak raktározásra, részben lakásban is, mindazok a tároló- és szállítóeszközök, amelyek korábbról öröklődtek: a tömlők és zsákok, a kosarak és dobozok, nemkülönben a cserép- és kőedények. A középkorban alighanem az utazások nehézkessége is hozzájárulhatott ahhoz, hogy nem nélkülözhették ezeket az egyszerű felszerelési tárgyakat még a legrangosabb személyek sem. Kellően érzékeltetheti ezt az 1492. évi francia udvari számadások azon adata, miszerint Bretagne-i Anna királyné fehérneműje részére két fehér bőrzsákot készítettek (lásd pl. K. Csilléry K. 1982a: 105).
Magyar elődeinknél nem kevés ideig számíthatott a tömlő megfelelő tárolónak, mintegy ládaelődnek, és már igen korai időktől fogva. Tömlő szavunk a finnugor eredetű töm ige származéka. Mivel azonban a tömlő szó egyedül a magyar nyelvből mutatható ki, feltehető, hogy kialakulása már csak azután következett be, hogy a magyarok kiváltak a rokoni ugor nyelvközösségből, a Kr. e. 2–1. évezred fordulóján vagy azt követően. Ám 337mindenképpen létrejött ez a szó – azaz közkeletűvé vált náluk a vele megnevezett tárgy – még a Kr. u. 1. évezred dereka előtt, azt megelőzően tehát, hogy a török népekkel szorosabb kapcsolatba kerültek. Ugyanis, amennyiben az állattartó nomádoknál általános használatú bőrzsákot csak a törökség révén ismertük volna meg, ma bizonyára ótörök eredetű szóval neveznénk azt (vö. K. Csilléry K. 1982a: 64).
Minden jel arra vall, hogy a magyar köznép szemében, a korábbi helyváltoztató életmódból magyarázhatóan, a nehezebben szállítható láda kevéssé lehetett vonzó, és így az elterjedése is már csak a mai hazában történt meg, a végleges egy helyben lakás tömeges elfogadását követően.
