PÁSZTORHÁZAK, CSŐSZHÁZAK
PÁSZTORHÁZAK, CSŐSZHÁZAK
A falu szolgálatában álló, a tanács által felfogadott konvenciósok egy részének a község lakást is biztosított. A pásztorok, kondások házai általában a falu szélén, a legelőre vezető útnál helyezkedtek el, közelükben a községi bikaistállóval. Előfordultak két család számára épült lakóházak is (Bencsik J. 1988: 603–617). A mezőcsőszök, szőlőcsőszök házai viszont azon a határrészen álltak, ahová munkájuk kötötte őket. Néhol temetői csőszöknek, sírásóknak is biztosított lakást az egyház (Nagy M. 1959).
239Ezek a házak általában a helyi építkezés szegényebb szintjét képviselték, s gyakran őrződtek meg bennük a falubeli parasztházaknál már idejüket múlt, archaikus építészeti megoldások. A kővágóörsi pásztorház a községben utolsóként, napjainkig megőrizte füstöskonyháját. A derecskei kertgazdák közösségének tulajdonát képező csőszház – amely egyben a gazdák összejöveteleinek is színtere volt – cserépkemencével fűtött, náddal, kenderrel lepadlásolt szobából állt. A konyha „bútorzatát” fali üregek, a középen álló tüzelőpadka és az azt körülvevő sárpadkák alkották (Sabján T. 1987: 11–13). A karcagi északi temetőben a temetőcsősz háza a 17–18. században még elterjedt földházak egyik kései példánya. Hosszú, lejtős gádor vezet félig földbe mélyített pitvarába, melynek két oldalán a lepadolatlan szoba és kamra nyílik (Dám L. 1981a: 11, 14, 27–28).
