VEREM, FARKASKERT
58VEREM, FARKASKERT
A vermeket farkas, róka, vaddisznó elejtésére ássák. A magyar dűlő- és határnevek között gyakran találunk veremmel kapcsolatos elnevezéseket (Vadverem, Farkasverem). Az ilyen helyeken régebben vermeket ástak. A székelyeknél a hegyek között ma is mutogatják azokat a mélyedéseket, amelyek a hagyomány szerint bölényvermek voltak. A 17. században Erdélyben az oklevelek említik a bölényvadászatok során a veremásókat, akiknek kötelessége a verem elkészítése volt (Domokos P. P. 1979).
12. ábra. Farkaskert és verem: a) farkaskert, Farkaslaka (Udvarhely vm.); b) a farkaskert alaprajza; c) farkasverem liba csalival, Dercen (Bereg vm.)
59A székelyeknél a 18. században olyan sok volt a farkas, hogy a hatóságok rendelték el a vermek ásását. A vermek aljára gyakran felfelé meredő kihegyezett karókat vernek, amelyek a verembe zuhanó farkast, vaddisznót, medvét felnyársalják. A vermeket ágakkal, levelekkel lazán befedik, s az ilyen tetőre a medvének mézet, a farkasnak csalatékul juhhúst tesznek. A magyar Alföldön a farkasverem közepéből egy hosszú oszlop áll ki, amelynek a tetejére egy kosárba libát, kacsát kötöznek bele. (Történeti adatok a vermekről: Pák D. 1829: I. 93–94; Hofer T. 1957; Takács L. 1986: 440. Recens ismertetések: Sztripszky H. 1909: 215. – Alsókalocsa [Máramaros m.]; Ecsedi I. 1933: 40–42. – Tiszántúl; Márkus M. 1937: 348. – Nyíregyháza; Gunda B. 1956: 48. – Lápos völgye; Andrásfalvy B. 1975: 275. – Sárköz; Timaffy L. 1980: 39. – Szigetköz; Pálóczi Horváth L. 1986: 270. – Szernye-mocsár környéke; Takáts Gy. 1986: 71. – Gadány [Somogy m.]; Szűcs S. 1992: 108–109. – Sárrét; Petercsák T. 1992: 121. – Északi-Középhegység; Fazekas M. 1994: 25. – Karcag; Danter I. 1994: 59. – Leléd [Hont m.].)
Erdélyben, a Zempléni-hegységben a farkas, a róka elejtésére az ún. farkaskerteket használják, melyek két, egymással párhuzamos, kör alakú vesszőkerítésből állanak. A belső kerítés közé helyezik el az élő bárányt, tyúkot, libát, amelynek a hangjára a farkas vagy róka a két kerítés közé bekúszik, és körbe járva maga előtt becsukja az ajtót. Így fogva marad. A farkaskert valószínű, hogy a középkori európai vadászkultúra maradványa a magyaroknál. Hasonló farkaskertet ismertet Gaston III. Phoebus 1387-ből származó Livre de la chasse című munkájából. A farkaskert a románoknál, bolgároknál, szerbeknél és horvátoknál is előfordul. Szibériába valószínűleg orosz telepesek révén került el (Gunda B. 1939c – lásd még Pák D. 1829: I. 92–93; Feriz 1881: 135).
