HÁLÓK ÉS HURKOK
55HÁLÓK ÉS HURKOK
A hálóknak a népi vadfogásnál nincsen nagy jelentősége. A vaddisznónak, szarvasnak, őznek hálóval való fogása a főurak vadászmetódusai között játszott szerepet (vö. Bél M. 1984a: 327–328; Pák D. 1829: I. 49–76 – Néprajzi adalékok a fürjfogó hálóról: Ecsedi I. 1933: 25–27; Bálint S. 1976: 374). A 17. század közepén vadászhálókat a főurak Konstantinápolyban is vásároltak.
10. ábra. Hurkok: a) keretre erősített lószőrhurkok, Cece (Fejér vm.); b) kukoricacsőre kötött varjúhurkok, Törökkoppány (Somogy vm.); c) siketfajdhurok, Kászonfeltíz (Csík vm.)
56Változatosak ellenben az egyszerű és a felrántó hurkok. Nyulak fogására karóhoz, a kerítés nyílásába kötnek dróthurkot. Az erdei fákhoz kötött egyszerű dróthurokkal őzet fognak. A székely juhászok olyan helyre állítják fel ezeket a hurkokat, ahová az aklokból a juh vizeletével átitatott havat kihordják. Az ilyen hóval csalogatják az őzeket. A Bükk-hegységben sós agyagot tesznek az őzhurkok mellé csaléteknek. (Az egyszerű hurkokról lásd például Fél E. 1937: 364. – Dunapataj [Pest-Pilis-Solt-Kis-kun m.]; Márkus M. 1937: 346–347. – Nyíregyháza [Szabolcs m.]; Petercsák T. 1978: 19. – Hegyköz; Farkas J. 1982: 169. – Ecsedi-láp vidéke; Solymos E. 1984b: 514. – Kecel [Pest-Pilis-Solt-Kiskun m]; Takáts Gy. 1986: 69. – Somogy m.)
Kisebb énekes madarakat, foglyot deszkalapra, kör alakú keretre erősített lószőrhurokkal fognak (például Kovách A. 1905: 182–183. – Veszprém; Ecsedi I. 1933: 57–64. – Tiszántúl; Bödei J. 1939: 163. – Zalabaksa [Zala m.]). A Balkán-félsziget felől terjedt el a magyarokhoz a kukoricacsőre kötött varjúhurok (Gunda B. 1939b: 444–445, – lásd még: Bödei J. 1939: 162–163. – Zalabaksa [Zala m.]; Gunda B. 1940b: 201. – Bukovina, Moldva; Gunda B. 1956: 23–24, 48. – Ormánság, Lápos völgye). A varjúhúsból ízletes levest főznek.
Erdélyben a villa formájú ágra erősített hurkokkal télen süketfajdot fognak. Ugyancsak süketfajd, fogoly fogására használatos a talpkioldású felrántóhurok (Palkó A.–Zsigmond J. 1998: 146). A két utóbbi hurokforma valószínű, hogy finnugor eredetű a magyaroknál. Ezt a feltevést – a tárgyi analógiák mellett – megerősíti az, hogy a fajd (Tetrao urogallus, Tetrastes bonasia) a magyar nyelv finnugor, a fogoly (Perdix cinera) pedig urali eredetű szavai közé tartozik. Vízi- és más madarak fogásához a magyarok cseklye, csikle néven ismert felrántóhurkot használnak a Sárközben, a Dráva mentén és Kárpát-Ukrajnában (Kovách A. 1904b; Lábadi K. 1994: 60). A székelyek hasonló, a róka odúja alá helyezett hurokkal fognak rókát.
Figyelmet érdemel a pruglo típusú rántóhurok, amelynek több variánsa ismeretes a magyaroknál. Kétségkívül, hogy ezt a madárhurkot a magyarok már a finnugor népekkel való együttélés ideje óta ismerik, de nem volt ismeretlen az indoeurópai ősnépnél sem. Ma is gyakran használnak pruglo típusú hurokféléket a románoknál, bolgároknál, szerbeknél stb. A pruglo egyébként azok közé a kultúrelemek közé tartozik, amelyek éppen úgy ismertesek az Óvilág, mint az Újvilág (Észak-Amerika) vadászkultúrájában. (A rántóhurkokról összefoglalóan: Korompay B. 1983: 42–76, 110–114.)
A felrántó hurkok egy másik érdekes formáját két kampóval rögzítik. Ez a hurokforma – a magyar csikkentő – az Alföldön és a Dunántúlon ürge fogására használatos (Kovách A. 1905: 179–182. – Veszprém; Ecsedi I. 1933: 49–50). Nagyobb formájával erdős vidékeken őzet, szarvast fognak (Gönyey S. 1935: 98–99. – Börzsöny-hegység; Márkus M. 1937: 346. – Nyíregyháza [Szabolcs m.]; Vajkai A. 1938a: 154–155. – Sokorópátka [Veszprém m.]; Gunda B. 1939d: 445. – Törökkoppány [Somogy m.]; Petercsák T. 1992: 121. – Északi-Középhegység; Povázsay L. 1989: 353. – Doboz [Békés m.].) Egy sajátos nyesthurkot kősúly hoz működésbe (Zempléni-hegység, Erdély – lásd Sztripszky H. 1909: 218). A felrántó huroknak facsővel való kombinációja egérfogásra szolgál. Ez a huroktípus egy francia munka illusztrációi között már 1766-ban feltűnik (vö. Korompay B. 1983: 105–110).
5711. ábra. Rántóhurkok: a) pruglo típusú rántóhurok, Torockó (Torda-Aranyos vm.); b) talpkioldású felrántóhurok, Felsőrekecsin (Moldva); c) magyar csikkentő őz fogásához, Domokos (Szolnok-Doboka vm.) d) csikle vízimadarak fogásához, Kopács (Baranya vm.)
