KUTATÁSTÖRTÉNETI VÁZLAT
KUTATÁSTÖRTÉNETI VÁZLAT
A kerti növénytermesztés és a kertészkedés néprajzi módszerű bemutatásának következetlenségei pontosan tükröződnek a földművelés kutatástörténetében. A magyarországi földművelésről írt monográfia, hosszabb-rövidebb tanulmány, adatközlő dolgozat szinte mindegyike – nemcsak a kutatások kezdetén, hanem napjainkban is – rövidke fejezetben, olykor csak néhány hangsúlytalan mondatban szokott volt utalni a kerti veteményekre. Ha csak ilyen előmunkálatra alapozhatna ez az összefoglaló fejezetünk, sajnálkozva állapítanánk meg, hogy a gabonafélék vagy a kapásnövények termeléséről eleddig felhalmozódott néprajzi információkhoz képest igen szerény mennyiségű és egyenetlen minőségű forrásanyagból vagyunk kénytelenek általánosítani. Az elmúlt fél évszázadban azonban a magyar agráretnográfiai kutatás felfedezte a „parasztkertészeket”, akik egy-egy kerti veteményre vagy általában a zöldség- és főzelékfélékre szakosodva, és a nemzeti, majd nemzetközi piachoz igazodva tömegáru termelésére vállalkoztak. Néprajzi monográfia készült a szegedi, s több kisebb tanulmány a Kalocsa környéki fűszerpaprika termeléséről és feldolgozásáról (Bálint S. 1962; Fehér Z. 1987; Nagy A. 1987). Elsődlegesen a szociális szempontokra, illetve a termelés és az értékesítés praktikus tudnivalóira figyelmet fordító agrárközgazdasági elemzésekkel párhuzamosan nagy mennyiségű történeti és néprajzi ismeretanyag halmozódott fel – terjedelmes helyismereti monográfiában is 464összegződvén – a makói hagymásokról (Erdei F. 1941; Boross M. 1968; Szalay F. 1978; Tóth F. 1969, 1982, 1998a, 1998b; Halmágyi P. 1982; Sipos J.-né 1986). Ismerjük a csányi dinnyések termelési tapasztalatait s az egész országra szétáradó vállalkozásaik hatását (Boross M. 1957, 1959; Zentai J. 1965; Lapu I.-né 1983; Viga Gy. 1991; Varga Gy. 1993). Adatgazdag tanulmányok, közlemények íródtak a káposztára, a vöröshagymára, a fokhagymára, a zellerre és egyéb zöldségfélékre szakosodott falvakról, falucsoportokról (Enyedi J. 1962; Krupa A. 1970; Csoma Zs. 1983b; Halász P. 1973; Szabó L. 1973; Varga Gy. 1975a, 1988; Benkő S. 1972). Élénk volt a kutatói érdeklődés a nagyobb városokban, s ezek szomszédságában vagy vonzáskörzetében az elmúlt egy-másfél évszázadban kialakult főzelék- és zöldségtermelő, piacozó falvak, falucsoportok iránt (Boross M. 1956, 1963a, 1965, 1974; Morvay J. 1960; Sipos Zs. 1959; Kósa L. 1967; Paládi-Kovács 1982b; Für L. 1983a, 1983b; Csizmás S. 1987; Balanyi B. 1994). Visszatérően hangsúlyozták a kutatók a céhes hagyományú német és a Balkánról időlegesen (helyenként véglegesen) áttelepült bolgár kertészeknek a városokat ellátó kertészkedés megszervezésében, a termelési módszerek és eljárások gazdagításában játszott kivételes szerepét (Boross M. 1973, 1986; Varga Gy. 1974; Palov J. 1985; Peneva-Vincze, L. 1981; Surányi D. 1981; Czibulya F. 1987; Major M. 1998).
Ebből a vázlatos szakirodalmi szemléből úgy tűnhet, mintha a paraszti termelési hagyományoktól mind jobban eltávolodó 20. századi kertészkedés néprajzi vizsgálata néhány kutató személyes érdeklődésének, szorgalmának, illetve a honismereti mozgalom vonzásában született helytörténeti kutatásoknak lenne köszönhető. Könnyen felfedezhető azonban ezekben az egymástól kissé elszigetelten megszületett tanulmányokban – ha ez nem is hangsúlyozódott elméleti összegzésekben – a paraszti életforma és mentalitás módosulásainak a hazai etnográfiai gondolkodás egészét befolyásoló hatása: a változások nyomon követésének, dokumentálásának igénye is. És az is meghatározó jelentőségű volt, hogy a két világháború közt a paraszti lét válságának feloldási lehetőségeként a szociális érzékenységű és a radikális politikával azonosuló agrárközgazdászok és szociográfusok-szociológusok a belterjesebb mezőgazdálkodást, főképp a zöldségkertészetet javasolták (Erdei F. 1937; Somogyi I. 1943). A magyar etnográfusok parasztságfelfogására közvetlenül vagy közvetve ható eszmeáramlatoknak is köszönhető tehát, hogy a paraszti létüktől mindjobban eltávolodó kertészek munkájáról és életviteléről részletezőbb a képünk, mint maguknak a parasztoknak hagyománykövető kertműveléséről.
