KEZDETLEGES GABONACSÉPLÉS
KEZDETLEGES GABONACSÉPLÉS
A kis területen termelt gabonát, az elhullott gabonaszálakat nem volt érdemes, de nem is lehetett másként, csak rendkívül egyszerű módszerrel kicsépelni. Ez akkor is előfordult, ha kevéske zsúpot akartak nyerni, mellyel egy-egy kisebb építmény tetejét kívánták kijavítani. Ezek egyedi esetek és a MNA 53. térképe mutatja be őket, de nem lehet nagyobb, összefüggő területeket elkülöníteni. Összesen négy eljárásmódot különböztetünk meg, de a magyar nyelvterület különböző részein találni olyan települést, melyben mind a négyet gyakorolták.
A legegyszerűbb módszer, amikor a gabona-, elsősorban a búza- és rozsfejeket 404kézzel kimorzsolják. Az már valamivel szaporább eljárásnak számított, amikor a tornác ledöngölt és letapasztott földjén lábbal tiporták ki a szemet.
A bottal, mosósulyokkal történő kiverést a nők végezték. Hajdúböszörményben az így nyert mag az asszony külön keresetének számított, ezért fazekasárut vagy csemegét (gyümölcsöt) vásárolt cserében a vándorkereskedőktől. Tiszapolgáron, Tiszadadán a kalászszedegetők a pitvarban sulyokkal verték a kalászokat, míg Hódmezővásárhelyt és vidékén inkább bottal csépeltek. A Duna–Tisza közén a rozsot, többek között Kiskunhalason, Kecskeméten, Kiskunfélegyházán favillával ütögették kisebb mennyiségben, és zsúpnak használták fel.
„A verés legfejlettebb módját (Hajdú) Hadházon figyeltük meg. Itt a szérűnek való helyet kikeresik, felkapálják, lapáttal letisztítják s tömőfával ledöngölik. Most a szérű közepére négy erős cöveket vernek le úgy, hogy a földből mintegy 90 cm-re állanak ki. A négy cövekre egy ajtót fektetnek s a cövekhez szegezik; ez a cséplő- vagy verőasztal. Az asztal egyik végéhez egy bőgőnek nevezett nagyobb gereblyét kötnek, melynek fogai az asztal végéhez támaszkodva felfelé állanak, a gereblye nyele pedig az asztal alatt van. Most a rozskévét kioldják, egy jó marokravalót kivesznek belőle, pár szállal körültekerik, hogy szét ne zilálódjék, a szár alsó harmadában két kézzel megmarkolják, s nem túlságos erős ütéssel az asztalhoz verik a fejét. A verés közben is forgatják, mikor pedig a fejéből a szem kihullott, a tövét is odaverik az asztalhoz. Ezután a verő egyén az asztal végéhez lép és a gereblye fogain megfésüli fejétől is, tövestől is a markot. Ezután a zsúp tövét egy deszkához verik, hogy egyenletes legyen, majd leteszik s ha a kicsépelt marok egy kévére szaporodott, bekötik” (Györffy I. 1928: 38). Hasonló módszert Tolna és Baranya megye magyar falvaiban is megfigyeltek. Ezzel az egyszerű eljárással végzik a cséplést abban az esetben is, amikor különlegesen kell arra vigyázni, hogy a gabona szárán ne legyen törés (üvegbefonás, szalmakalap-készítés stb.). Ezért ez a módszer a csépléssel együtt ott is előfordult, ahol általánosan nyomtattak.
