CSŰRÖK, PAJTÁK
CSŰRÖK, PAJTÁK
Első helyen kell említeni a csűr, pajta néven ismeretes nagyméretű gazdasági épületet. A nyelvterület nyugati felében, s a Felföldön a Zagyva és a Tarna felső (Mátra mögötti) szakaszáig pajta, attól keletre csűr az épület neve. Alaprajz szempontjából négy fő típusa különíthető el: a) téglalap alaprajzú, b) torkos, c) közel négyzet alaprajzú, csarnokos vagy hosszanti folyosós (Erdély nyugati sávjában honos változatának jármos csűr a neve), d) az egyteres csűr (Délnyugat-Dunántúl szűk sávjában). (Bővebben lásd MN IV. Életmód kötet 194–199). Főként a Dunántúlon terjedt el a kizárólag széna, takarmány tárolására szolgáló lábas pajta. 291Lábainak száma 4–6–8 között váltakozik. Anyaga lehet fa, kő, tégla, esetleg vályog. Fedele rendszerint nyereg formájú, zsúppal, náddal, utóbb már cserépzsindellyel borítva. Zalában, Veszprémben a 19. század végétől lábas pajtából épült a legtöbb. A 13–14. században elterjedő csűr, pajta főként a kévés gabona tárolására és cséplésére szolgált, s az épület központi tere a szérű volt. A legújabb kori lábas pajták, szénás csűrök inkább szolgálták az istállós állattartás igényeit.
Az istállós csűr egy fedél alatt tesz eleget a széna- és gabonatárolás, a cséplés és a jószágtartás igényeinek. A dunántúli és a felföldi csűristálló az udvarról nyílik. A csűrben elhelyezett erdélyi pajta (marha- vagy bivalyól) szintén az udvarról nyílik, de könyöklőnek nevezett, ablakforma nyílásával a szérűhöz is kapcsolódik. Onnan adogatják be a takarmányt a könyöklőn át közvetlenül a jószág jászlába. A nyílás deszkából készült tolóajtajának neve: szénázóajtó. Kalotaszegen, Székelyföldön tehénpajta, bivalypajta az istálló neve. A széna a csűrhíján, azaz padlásterén és az odornak nevezett fiókban van elraktározva. Székelyföldön az odor, udor gyakori neve egyben a szénapadlásnak is.
Az erdélyi Mezőségen az istálló és a csűr rendszerint külön épület, Torockón és Tordán viszont a csűr az istállóval részint egybeépítve, részint egybefoglalva található (Paládi-Kovács A. 1979a: 444–446).
