RÉSZES MUNKA
RÉSZES MUNKA
A bérmunkának az a válfaja, amikor a munkáltató nem pénzben fizeti ki a bért, hanem a termény bizonyos hányadát engedi át a munkásának, Magyarországon az aratás, a szénamunka, a kapásnövények és a szemnyerés (cséplés, nyomtatás, gépi cséplés) munkaviszonyaiban a 20. század derekán is élt. Fennmaradását nemcsak a munkáltató pénzhiánya, hanem a munkás terményrészigénye indokolta. Ez a bérezési forma is létezett már a középkor végén, s a 16–17. században sem szűnt meg. A 18. század közepétől a részes kaszálás kiterjedése figyelhető meg. Országrészenként azonban jelentős eltérések mutatkoztak a kaszást (aratót, cséplőt) megillető terményrész hányadában. Ritkán lakott alföldi tájakon a terményrész akár a kétszerese is lehetett annak, amit a sűrűn lakott Nyugat-Dunántúl és Felföld viszonylag 281„túlnépesült” megyéiben adtak a kaszásoknak. A szénarészt boglyaszám szerint kapták. Rájuk hárult a kaszálás, szárítás, takarás és boglyázás minden munkája. Urasági réteken a 19. század első felében még megszokott volt a feles kaszálás, a minden második boglarész. Később a munkás része egyre csökkent, s a 19. század végén a szénát 1/5, a sarjút 1/4 részért is betakarították a részes munkások. Nyíriben (Abaúj m.) a 20. század elején a jobb szénának már csak 1/8-a, a gyengébbnek pedig az 1/6-a illette a munkást (Balassa I. 1964a: 134–135). Honton (Hont m.) a rét minőségétől függően 1/4–1/5, sőt 1/6 részért dolgoztak. Részes kaszálást az északi népterületen is főként a birtokosok állandó részes aratói, kepései kaptak.
A részelésnek, vagy ahogy sík vidéken nevezték: a dézsmálásnak legáltalánosabb módja az volt, hogy az uraság vagy a képviselője megjelölte a tulajdonost illető boglyákat. Először az uraság hordatta be a maga részét. Amíg ez meg nem történt, a részesek sem vihették el a sajátjukat.
A 19–20. század fordulóján a részes munka Nyitrától Ung megyéig egy széles északi sávban (Szepest, Sárost is belefoglalva) még túlsúlyban volt. Ugyanakkor Sopron és Moson megyében, a Délvidéken és Erdély egyes részein (például Nagy-küküllő m.) már nem adták ki a szénafüvet részes kaszálásra (Milhoffer S. 1898).
