NAPSZÁMOSMUNKA
280NAPSZÁMOSMUNKA
„Pénzen fogadott kaszások” munkabérére a 15–16. századi számadásokban különösen a Dunántúlon és a városok vidékén lehet adatokat találni. Keleten az egri püspökség birtokain, az ónodi vár számadásaiban, sőt Erdély egyházi birtokain is feljegyezték a kaszás napszámbéreket. A 16–17. században főként a városok és mezővárosok gazdálkodásában vált mind gyakoribbá napszámos kaszások alkalmazása. A 18. században már az ország legtöbb megyéjéből ismertek azok a limitációk, melyek megszabták a napszámbérek összegét munkanemek, munkakörök szerint. Vas megye 1724-ben a boglyarakóknak engedélyezett magasabb napszámot (25 dénárt). Ugyanakkor Sopron megye boglyarakásért csak 15 dénárt szabott meg. Moson is a kaszásoknak állapított meg 25–30 dénárt mint legmagasabb napi bért, a többi munkára kevesebbet engedélyezett.
Az északkeleti vármegyék 1812-ben közösen elfogadott limitációja a kaszás napszámot (élelmezés nélkül) 24, a takaró (szénagyűjtő) személy bérét 12, a villás (boglyarakó) napszámot 18 krajcárban állapította meg. A 18–19. században a robotra inkább építő keleti uradalmak is tetemes összegeket fordítottak a kaszások és más szénamunkások napszámbérére.
A 19. század második felében a bérmunka határozta meg a nagybirtok, sőt a módos parasztbirtok gazdálkodását is. Olcsón kínálta munkaerejét az agrárproletár, a mezőgazdasági bérmunkából élő népréteg. Nagy határú, rétekkel, szénafűvel jól ellátott településekre kaszálás idején 20–30 km-es körzetből sereglett össze a napszámosok növekvő tömege. Példaként említhető a Hanság, Tóköz, Szigetköz, Csiliz-köz, az Altáj a Csallóközben (Gúta, Keszegfalva), a soroksári Duna-ág melléke, a tolnai Sárköz, a Kis-Balaton vidéke stb. Napkeltekor a munkára váró férfiak már ott álltak a kocsma sarkánál, az „emberpiacon”, ahol a nagygazdák nyolcat, tízet is felfogadtak közülük. A kiskun városokból hét elején csöngős szekereken vitték ki a felfogadott kaszásokat a mezőre, és csak hét végén hozták őket haza (Andrásfalvy B. 1965: 32; Tálasi I. 1936b: 172). Ahol választani lehetett a munkaadók között, ott a kaszás napszámos inkább az uraságot, a nagybérlőt választotta, mint a nagygazdát, mert a nagybirtokon rendszeresebben kapott munkát, mint a parasztbirtokon.
