Reviczky Károly Imre (revisnyei gróf),
Reviczky Károly Imre (revisnyei gróf),
berlini követ, császári miniszter, val. b. t. tanácsos, R. János Ferencz zemplénm. országgyűlési követ és Barthodeiszky Anna Mária fia, szül. 1736-ban Revisnyén (Meusel szerint 1737. nov. 4. Bécsben); a politikai pályára lépett és Konstantinápolyban az ausztriai követségnél hivataloskodott, majd 1772–73-ban a varsói udvarnál képviselte a bécsi udvart, a midőn Galicziának s Lodomeriának Magyarországhoz csatolása érdekében egyik befolyásosb tanácsadó volt; utóbb a berlini, majd a badeni s a londoni udvarnál volt követ, végre II. József császár alatt császári miniszter, egyszersmind cs. kir. valóságos belső titkos tanácsos és szent István rend középkeresztese. Kitünő tulajdonai közé tartozott nagy nyelvismerete s általában nemcsak a nyugoti műveltebb nyelvekben, de a keleti héber, török, arab és perzsa nyelvekben való jártassága is. Latin és görög nyelven remekírókból igen kitünő könyvgyűjteményt szerzett, melyet azonban utóbb Londonban eladott 1789-ben Spencer Lordnak 500 font sterling évi járadékért. Meghalt 1793. aug. 10. Bécsben.
Munkái:
1. Traité de la tactique ou méthode pour ordonnance des tropues. Ouvrage publié et imprimé a Constantinople, par Ibrahim Effendi, Officier Mutteferica de la porte Ottomane. L'an de la Hégira 1144. Qui est la premiere année apres la derniere rébéllion et la déposition du Sultan Achmet, arrivée l'an 1730 e l'Ére chrétienne. Traduit du turc. Vienne, 1769. (Névtelenül. Ugyanazon évben újra nyomatott Francziaországban.)
2. Specimen poeseos Persicae sive Muhammedis Schems-Eddini notioris agnomine Haphyzi Ghazelae sive Odae sexdecim ex initio Diwani depromtae, nunc primum latinitate donatae cum metaphrasi ligata et soluta, paraphrasi item ac notis. U. ott, 1771. (Németül: Friedel János ford. U. ott, 1782., angolul ford. J. Richardson. London, 1774.).
3. Bibliotheca graeca et latina. Quas usui meo paravi Periergus Deltophilus. Berolini, 1784. (Catalogue de mes livres. Premiere partie. Contenant les auteurs classiques grecs et latins. Avec des remarques tirées de differens ouvrages bibliographiques, souvent eclairies, quelquoforis redressées. 2. jav. k. U. ott, 1794.)
4. Titi Petronii Aribitri satiricon et fragmenta. U. ott, 1875.
Horányi, Memoria III. 176. l.
Das gelehrte Oesterreich. Wien, 1778. I. 51. l. (De Luca).
Wallaszky, Conspectus. Posonii et Lipsiae 1785. 243. l.
Magyar Könyvesház 1800. 307. l.
Meusel, Joh. Georg, Lexikon der vom J. 1750. bis 1800. verstorbenen Teutschen Schriftsteller. Leipzig, 1811. X. 244. l.
Oesterr. National Encyclopaedie. Wien, 1835. IV. 382. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 738. l.
Egyetemes Philologiai Közlöny 1880. 114. l.
Petrik Bibliogr.
