Pompéry János,
Pompéry János,
ügyvéd, volt országgyűlési képviselő, biztosító-társasági főügynök és a m. tudom. akadémia lev. tagja; a P. család Macedoniából bevándorlott görög keleti vallású. P. nagyatyja a XVIII. század közepe tájén Miskolczon telepedett le s kiterjedt borkereskedést üzött; fia P. György a mezőgazdaság és kereskedés terén szerzett érdemei jutalmául nemességet és a biharmegyei Papmező-Vallány nevű földbirtok fele részére királyi czímeres adománylevelet nyert, neje szentandrási Szonthe Mária volt. Ezek fia P. János szül. 1819. jún. 21. Miskolczon (Borsodm.); tanuló éveit ott kezdte, Pesten folytatta, s a jogot 1838-ban Eperjesen végezte. Itt részesült, mint író, a legelső kitüntetésben a magyar nyelvművelő társaságban felolvasott novellájával. Ezalatt szülei, az 1830-ban Lengyelországot ért nagy csapás következtében borüzletük csökkenvén, elszegényedtek. P. 1842. szept. 26. ügyvédi vizsgát tett. 1845–47-ben harmadfél évig gróf Eszterházy Károly Győrmegye főispánjánál nevelői állásban működött, a gróf fiát a magyar köz- és magánjogra tanította, e mellett az irodalommal is szorgalmasan foglalkozott. 1847-ben marczaltői ügyvéd volt és ezen év ápr. 19. a királytól megújított magyar nemességi oklevelet nyert. 1848–49. a magyar belügyminiszterium titkára, 1849-ben pedig a jászkunok turkevei kerületének országgyűlési képviselője volt. 1850-ben Bécsbe tette át lakását és a legfőbb törvényszéknél a magyarországi felek ügyeinek elintézését magán ügyvivő minőségében szorgalmazta. Visszatérvén Pestre, 1852-ben a természettudományok míveléséhez fogott; különös szenvedélylyel tanulta a chemiát. 1853-tól a Pesti napló ujdonságírója, később szerkesztője volt. A politikai sajtó terén ekkor kezdett munkálkodni. A Garay-árvák ügyét ő karolta fel s leginkább ő eszközölte ki fényes sikerét. A magyar írók segélypénztára ügyében is ő indította meg a mozgalmat és nagy munkásságot fejtett ki ez ügyben. Szintoly lankadatlanul működött színházi ügyekben és az egyesületi téren is minden irányban. A m. tudom. akadémia 1859. decz. 16. levelező tagjának választotta. Azon időben egy pár czikket írt a biztosítás ügyéről s az éppen akkor létrejött első m. általános biztosító-társaság fontos feladatára hívta fel a közönség figyelmét a Pesti Naplóban. Tisztviselője is lett e társaságnak, és 1864-től már a központi főügynökség egyik vezetője volt; 1874-től fogva pedig még ezenkívül az igazgatóság és választmányi jegyzője is; ez állásaiban megmaradt élte fogytáig. 1861-től politikai lapok szerkesztésével foglalkozott; de megrongált egészsége miatt kénytelen volt abbanhagyni a szerkesztést. Meghalt 1884. szept. 28. Budapesten. A m. tud. akadémiában 1887. febr. 22. Joannovics György mondott fölötte emlékbeszédet.
Beszélyei, czikkei, levelei s költeményei a következő hirlapokban, folyóiratokban és évkönyvekben jelentek meg: Athenaeum (1842. Laura, beszély, Áldor névvel); Honderű (1843. költemény, 1844. beszély); Életképek (1844. Yole pozsonyi levelei, Ervin álnévvel, 1845. Az élet és Egy nyári lak Hantán, naplómból, Ervin, 1846. Pesten, naplómból. E., 1847. beszély); Irodalmi Őr (1845–46. Homonnay költ. birálata, Levél a szerkesztőhöz, Bécs, ápr. 26. és irodalmi ujdonságok); P. Napló (1850. 61., 62. Röpiratgyár, Ajkai névvel, 1852. 703. sz. sat. beszély, 1854. 132., 133., 136., 142. sz. Közlemények az iparról, 1855. II. 5. sz. Valami a hitelbankról, 79., 80. A balatoni gőzhajózás, 1856. 289., 290. Mickiewicz Ádám, 160–169. Irodalmunk és a magyar könyvészet, 1857. 281. A Pesti Napló tisztelt olvasóihoz, 1859-ig a P. Napló ujdonságírója volt, 1860. 81. A horvátországi szűkölködők javára rendezett előadás, 1861. 260., 266. Magyar írók segélyegyletének megerősített alapszabályai, 1862. A vígjáték és a vígjáték tárgya, akadémiai székfoglaló, 1884. 47., 48. sz. csak három lap Timoleon művéből. P. P.); M. Hirlap (1852. 791., 793., 794., 797., 799. szám. Yoole, naplómból); Falusi Esték (1854–54. költ.); Délibáb (1853. Levél anyámhoz. Ervin, versekben, Yolehoz, versekben. Ervin); Vasárnapi Ujság (1854. A mormonok Amerikában. A méregevőkről); Frische Quellen (1855. Pest, Die schöne Echo, Stier G. ford.); Müller Gyula Nagy Naptára (1854. A magyar falu, költ.); Család Könyve (1856. A föld-, illetőleg agyagevőkről); a Pesti Napló Albuma (1858. Az első magyar általános biztosító-társaság); Nővilág (1859. 51. szám. borítékon: A nemzeti múzeum dísztermének czímere és székekkel ellátása ügyében, 1860. 9. szám. borít. A nemzeti múzeum díszterme ügyében); Hölgyfutár (1861. 143. sz. A magyar írók segélyegyletének alakuló közgyűlésének jegyzőkönyve, Pompéry J. ideigl. titkár); Fővárosi Lapok (1864. Jósika és a közönség); Budapesti Szemle (1883. Gr. Széchen Antal tanulmánya az 1839–40. országgyűlésről); az Egyetemes M. Encyclopaediának is munkatársa volt.
Munkái:
1. Beszélyek. Irta P. J. (Ervin). Pest, 1853. Két kötet. (I. Az élet, naplómból, Két hölgy szerelme, Yole, II. A Tardyház, A virágos sír. Clarissa. Ism. Hölgyfutár 179. sz., P. Napló 1067., Budapesti Hirlap 274. sz., M. Hirlap 273. sz. 2. kiadás. U. ott 1864.).
2. A tihanyi visszhang. Rege. Das Echo von Tihany. Märchen, Übersetzt von Kertbeny. U. ott, 1853.
3. Clarissa. Zwei Frauenherzen. Aus dem Ungarischen von Max Flak. Wien, 1853. (Neues Belletr. Lese-Cabinet 57. 58.)
4. A telivér. Gróf Karátsonyi féle pályadíjat nyert eredeti vigjáték öt felvonásban. Írta Péter Pál. Bpest, 1859. (Ism. Pesti Napló 123–125. sz. Először adatott 1859. máj. 26. a pesti nemzeti színházban).
5. A jogvesztés elmélete és az államjog. Irta Csemegi Károly. Kiadta ... Pest. 1862.
6. Az első magyar általános biztosító társaság fennállásának negyedszázados évfordulóján. Bpest, 1883.
Kéziratban: Mi ujság a szomszédban, ered. vigj. 4. felv. (Először adatott 1854. nov. 23. a pesti nemzeti színházban).
Szerkesztette a Pesti Naplót 1856. decz. 9-től 1857. decz. 9-ig, a Magyarországot 1861. jan. 1-től 1862. máj. 16-ig és 1867. febr. 23-ig és az Országot 1862. okt. 15-től 1863. ápr. 15-ig Pesten.
Honderű 1847. II. 16. sz. (Severus).
Ferenczy és Danielik, Magyar írók I. 369. l.
Jelenkor. Encyclopaedia. 214. l.
Hölgyfutár 1859. 95., 1862. 54., 1866. II. 9. sz.
Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 399. l.
Ország Tükre 1862. 20. sz. arczk.
Figyelő XIII. 112. l., XVII. 320. l.
Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Uj. f. VII. 1871–73. (Jókai).
1884: Egyetértés 269–270. sz. Vasárnapi Ujság 40., 46. sz. arczképpel. Borsodmegyei Lapok 41. sz. Délmagyarországi Lapok 227. szám.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Joannovics György, Emlékbeszéd Pompéry János felett. Bpest, 1887.
M. Akadémiai Almanach 1888. 331. l.
Ágai, Por és hamu. Bpest, 1892.
Pettkó-Illésy, Királyok könyve, Bpest, 1895. 172. l.
Irodalomtörténeti Közlemények 1901. 208. l. és gyászjelentés.
