Augustini (ab Hortis) Sámuel,
Augustini (ab Hortis) Sámuel,
ág. ev. lelkész, A. Sámuel poprádi lelkész fia és A. Keresztély unokája, 1729. aug. 5. szül. Nagy-Lomniczon. Lőcsén végezvén a gymnasiumot, ugyanott conrector lett; azután a beszterczebányai ág. ev. iskolában a chronologiát és földrajzot, úgyszintén a latin és görög nyelvet tanulta. 1746-ban Eperjesen a jogi tanulmányokra adta magát, de ezeket a theologiával váltván föl, 1754-ben a vittenbergai egyetemre ment, félév mulva azonban már Berlinben folytatta tanulmányait. 1757-ben visszatérvén hazájába, 1758. júl. 24-től mint kézsmárki tanár a betűszámtan és a bölcselet elemeiben oktatta az ifjúságot. 1761. okt. 13. mint szombathelyi, szepesmegyei ev. lelkész igtattatott be; itt halt meg 1792. aug. 5. Több geologiai czikket irt a bécsi Anzeigen II–V. évfolyamaiban 1772–75-ben.
Munkái:
1. Dissertatio de methodo generali construendi omnes aequationes algebraicas. Berolini. 1755.
2. Dissertatio de vocatione divina naturali. U. ott, 1756.
3. Prolegomena in systema sexuali botanicorum. Vienna, 1777.
Novi Eccl.-Schol. Annales Evang. 1793. III. 77.
Horányi, Nova Memoria I. 198.
Genersich, Merkw. der k. Freistadt Késmárk II. 18.
Schedius, Zeitschrift von u. für Ungern III. 318.
Básthy, Magyarok Emléke I. 334.
Fabó, Monumenta III. 265., 268.
Szinnyei Könyvészete.
Allg. Deutsche Biographie I. 687.
