gyakran
gyakran – ‘ismételten, sűrűn, sokszor’. Származékai: gyakorta, gyakori, gyakorít, gyakorító, gyakornok.
Egy korábbi, ma már nem eleven gyakor (‘sűrű, gyakori’) melléknév módhatározói alakja. Ennek gyak- töve ősi finnugor örökség lehet: zürjén, votják juk, finn joukko (‘rakás’). A szóeleji j ⇨ gy alakulás szabályos a finnugor eredetű szavaknál: lásd gyak, gyalog, gyógyul, gyökér. Az eredetileg tehát ‘halom, rakás’ értelmű magyar szótő a denominális r képzővel (mint botor, keserű) olyasféleképp nyert ‘sűrű, gyakori’ értelmet, mint a német Hauf (‘halom, rakás’) nyomán a häufig (‘gyakori’). Lásd még gyakorol.
