erő
erő – ‘valamely hatás előidézésére, fizikai munkára való képesség’; ‘‹a fizikában› a testek kölcsönös egymásra hatása’; ‘lelki, szellemi vagy erkölcsi hatást kiváltó képesség’. Származékai: erős, erősít, erősítés, erősödik, erősködik, erőtlen, erőtlenít, erőtlenedik, erőlködik, erőltet, erőltetett, erőd, erődít, erődítés, erődítmény.
Ótörök eredetű szócsalád: ujgur, kun erk (‘erő, hatalom’), kirgiz erk (‘kény, akarat’). A magyarba került alak *erig lehetett, amelynek szabályos fejleménye az ~. Lásd még erény.
