Védő-ojtás,
Védő-ojtás, az az eljárás, mely mesterségesen fogékonytalanná, immunissá teszi az állatot bizonyos fertőző betegség ellen azáltal, hogy a megfelelő betegségokozó baktériumnak gyöngített alakját vagy a baktérium anyagcsere-terményét juttatja az állat szervezetébe (l. Baktérium és Fertőzés). Jenner már 1796. felfedezte a himlő ellen való V.-t, utána Pasteur volt az első, aki kisérleti alapon (1880. a tyúkkolerára vonatkozó vizsgálatai folytán) egyéb betegségekre is kiterjesztette a V.-t.
A V.-i eljárások ma már tetemes számuak. Történhetik V. mindenekelőtt ugyanazon kórokozó anyaggal, amely ellen immunizálni akarunk. E célból a fertőző baktériumok vagy az általuk termelt méreg erősen gyengített (attenuált) vagy higított alakjai használtatnak fel V.-i anyagul; v. pedig a teljes fertőző erejü (virulens) anyaggal történik a V., de oly módon, hogy azt a fertőzés kifejlődésére kevésbbé kedvező helyen juttatjuk a szervezetbe. Történhetik továbbá V. immunis állatok vérével, illetőleg vérsavójával (l. Szerum) a Behring-féle törvény alapján, mely szerint valamely fertőző betegség ellen mesterségesen immunizált állat vagy ember vérét vagy vérsavóját egy másik állat vagy ember szervezetébe beojtva, ezeket is mentesíthetni az illető fertőző betegség ellen. Végül történtek V.-i kisérletek oly módon is, hogy más fertőző baktériumok tenyészetét v. anyagcsere-terményét ojtották immunizálás végett állatokba; igy Emmerichnek sikerült házi nyulakkal az orbánc mikrobáinak beojtása által lépfene ellen immunizálni. A V.-okkal való immunizálást részben a fertőző betegségek kifejlődésének megakadályozása (himlő, veszettség), részben pedig a már kifejlődött betegségek (difteria, dermedés) gyógyítása végett alkalmazzák. Közegészségügyi és közgazdasági szempontból rendkivül sokat köszönhetünk a V.-oknak.
Az emberorvostanban ez idő szerint a legfontosabb V.-ok: Legrégibb a himlő ellen való V. (l. Himlőojtás). Azután következik a veszettség ellen való V. Felfedezője Pasteur, aki hosszadalmas és fáradságos állatkisérletek után az első V.-t 1885 jul. 7., egy Meister József nev 9 éves elzászi parasztfiun végezte. A veszettség ellen való V.-ok az u. n. Pasteur-intézetekben (l. o.) történnek. A difteria gyógykezelésében újabban nagy szerepe jutott a V.-nak (l. Szerum), sőt a járvány terjedésének megakadályozására is kitünően bevált. Dermedés (l. o.) eseteiben Behring vizsgálatai alapján a dermedés ellen immunizálni, hanem az ember már kitört dermedésénél is elég jó eredményeket értek el. Egyéb betegségek közül, melyek ellen emberek immunizálását megkisérlelték, még megemlítendő a pestis, amely ellen a legutóbbi (1896-97) khinai járvány alkalmával Yersinnek sikerült lovakat a pestisbacillus-tenyészeteknek vérükbe való fecskendezése által immunizálni és azután vérsavójukat 26 pestisben megbetegedett embernél kipróbálni.
Az állatorvostanban is igen nagy szerepe jut a V.-nak. A kiválóbb eredményeket a következő fertőző állatbetegségeknél érték el vele: A lépfenét illetőleg már Toussaint megkisérlette a lépfenében elhullott állat defibrinált vérét 10 percig 55 C° -ra hevítve vagy 1%-os karbollal kezelve szarvasmarhák immunizálására használni, ami azonban nem sikerült, sőt sokszor éppen a V. fertőzte az állatokat. Több szerencséje volt Pasteurnek, aki a védőojtó anyagot ugy állította elő, hogy a lépfenebacillusok húslétenyészetét 42-43° C. mellett tartotta 24 napig, minek következtében a baktériumok annyira gyöngültek, hogy csak a lépfene iránt legfogékonyabb állatot, a házi egeret voltak képesek megölni. A sertésorbánc ellen Pasteur szerint házi nyulakba való fokozatos átojtás által szelidített virussal történik a V., ugy mint a lépfenénél. A sercegő üszök, sertésvész, száj- és körömfájás, valamint a juhhimlő ellen való V.-okat l. címeik alatt. Egyéb fertőző állatbetegségek ellen is megkisérlették a V.-okat, azonban eddigelé kevesebb eredménynyel. Igy a ragadós tüdőlob ellen való V. tökéletlensségénél fogva nálunk nem tud meghonosodni, mig Európa nyugati államaiban eléggé elterjedt. Ojtóanyagul a nevezett betegségben szenvedő szarvasmarha tüdejéből vett savót használják, melynek egy-két cseppjét ojtják az állatba. A tyúkkolera ellen való V.-t Pasteur fedezte fel 1880-ban.
