Természetes festőanyagok,
Természetes festőanyagok, a természetben előforduló összes, a övényi, valamint az állati organizmusban képződő festőanyagok. Előfordulásuk szerint növényi és állati származásu T.-at ismerünk. Ezek közül akad néhány olyan is, amelyet mesterségesen előállítani sikerült; ilyen az alizarin, a krappnak és az indigotin, az indigónak festőanyaga. A kátrányfestékek feltalálása előtt ezek a T. az anorganikusokkal együtt voltak azok, amelyek a kelmefonalfestő és szinnyomó rendelkezésére állottak, mig más iparágakban még csak az ásványi festékeket használták.
A) Állati származásu T. Ide tartoznak első sorban a különböző biborcsigák, nevezetesen a purpura és a buccinum festőanyaga, mely - legalább a purpuránál - mint u. n. leukotest, azaz redukált és oxidálható állapotban jelen van. A purpura festőanyaga kék, a buccinumé vörös volt. Különböző kutatásokból (Negri, Bizio) nagyon valószinü, hogy a purpura festéke az indigó s hogy a régiek hires bibora nem volt egyéb vörös festőanyagokkal módosított csávakéknél (l. Bibor és Indigó). Ilyen állati származásu természetes festékek továbbá a kerness, a cochenille (lásd Bibortetü), a lak-lak (l. o.) és az indiani sárga (piuri, purrée). A három elsőnek közös festőanyaga a karminsav; ez az oxiketon festőanyagokhoz tartozik. Az indiai sárgát Indiában mangólevelekkel etetett tehenek húgyából készítik. A húgy hevítésénél leváló festőanyag magnéziumsóját hozzák a forgalomba. Indiában a műfestők, képirók használják. Fő alkotó része a cuxantinsav, tehát a xantonfestékekhez tartozik.
B) Növényi T. A csülleng (l. o.). Ökölnagyságu, piszkos-zöld golyók alakjában árusítják. A csüllengcsávában az erjedést indítja meg. - Az indigó (l. o.). A krapp (buzérgyökér, Garance; a keleten és Olaszországban lizari v. alizari, a középkorban verancia vagy varancia néven ismerték). Ezt a terméket a legrégibb idők óta a törökvörös-festésre alkalmazták és a krapp termelése igen jövedelmező, nagy jelentőségü mezőgazdasági foglalkozás volt. Még a 60-as években az évi krapptermelés körülbelül 70,000 tonnát tett ki 36-42 millió frt értékben. Ez a helyzet azonban egy csapásra megváltozott, amidőn Graebének és Liebermannak 1869. a mesterséges alizarin készítése sikerült. A 70-es évek végén a krappból már oly kevés fogyott el, hogy termesztése egyáltalában nem jövedelmezett. Manapság a krappnak alkalmazása mindössze a gyapjufestésnek némelyik specialitására szorítkozik. A krapp nem egyéb, mint a Rubia tinctorium nevü növény őrlött gyökere. Kromogénje, azaz ama anyag, melyből a festőanyag kiszabadítható, a ruberitrinsav. Ez a glikozid savak hatása alatt alizarinra és egy cukornemre bomlik fel. Az elsők, kik az alizarint a krapp gyökeréből tisztán előállították, Robiquet és Colin voltak. A krapp ezenkivül még egyéb anyagokat is tartalmaz, amelyek közül a legfontosabb a purpurin. A krappból különböző preparátumokat készítettek. Ilyenek voltak: a krappvirágok (fleurs de garance), azaz megsavanyított vizben erjesztett krappgyökér, melyről a képződött alkoholt ledesztillálták; a garancine, azaz erős kénsavval elszenesített krapp; a garanceut, régi krappfürdőkből (festékesből) hasonló eljárással nyert preparátum; a pinkoffin vagy alizarin commerciale, mely ugy készült, hogy garancinere túlhevített vizgőzt engedtek hatni.
Kékfa (l. Campechefa). Ama T. közül való, amelyeket még jelenleg sem nélkülözhetünk. Főleg a textilanyagoknak feketére való megfestésére használják, néha a gyapjut kékre festik vele, a pamutnál pedig arra kell, hogy indigóval megfestett áruknak sötétebb szint kölcsönözzenek; ez az utóbbi alkalmazása azonban már hamisítás számba megy. Használják még különböző keverékszineknél. Kétségtelen, hogy első rangu szerepe még csak a gyapjunak feketére való megfestésénél jut, habár erre a célra is egyes kitünő kátrányfestékeket gyártanak. A pamutfestésnél s szinnyomásnál csaknem teljesen kiszorította az anilinfekete és a diaminfekete (Cassella és társa Frankfurt). Ellenben a selymet feketére még most is kivétel nélkül kékfával festik s nyomják.
Vörösfa (l. Berzsenyfa). Jelenleg már csak kevéssé használják, még pedig a pamutnyomásnál s a pamutfestésre, különösen ha szineket kevernek. Benne foglaltatik a brazilin, mely brazileinné oxidálódik. Aluminiummal kékesvörös, krómmal vörös-barna lakkot alkot. Ezen festékek állandósága csekély. - Szantálfa (Sandel, caliatur, camwood, barwood). Ez a fa bizonyos Pterocarpus- és Baphiafajoktól származik. Ritkán használják; ezelőtt a gyapjut szokták volt vele megfesteni. Az Oehler-féle gyár «tuchroth» nevü festéke kiszorítja a használatból. Festőanyaga a szantalin. - Quercitrom. A Quercus tinctoria héjában a quercitrin nevü glikozid foglaltatik, mely savakkal quercetinné s rammozává bomlik. A quercetin ónpácokkal szép narancssárga, aluminium- s krómpácokkal zöldes-sárga lakkokat alkot. Ezek a lakkok meglehetősen állandóak. A quercitron héjából É.-Amerikában a flavint készítik, mely főleg quercetinből áll; ez a gyapju festésére való legalkalmasabb sárga festőanyag, amennyiben ónnal élénk sárga szinü lakkot alkot. - Keresztbogyók (sárga bogyók). Bizonyos Rhamnus-féléknek szárított, éretlen gyümölcséből oly kivonatot gyártanak, mely ónnal igen szép és állandó lakkot alkot. Ezt a lakkot a kartonnyomásnál használják. A sárga bogyók glikozidja a xantoramnin, mely savakkal ramnetinre és izodulcitra bomlik.
Waunak nevezik a Reseda luteolát. A gyapju- és selyemfestők a wauban foglalt luteolin zöldes-sárga aluminium- és sárga ónlakkját tudják értékesíteni. - A fiszétfa, azaz a szömörcefa kivonata pácokkal narancsszinü festékeket képez. Gyéren használják, mert nem állandó. Festőanyag a fiszetin. - Sárgafa (Fustik). A Kubán, Jamaicán előforduló Morus tinctoriában a morin nevü festőanyagot találjuk, mely ón-, aluminium- és krómpácokkal zöldes, illetőleg sárgás-barna szineket alkot; ezek azonban a fény hatásának nem képesek ellenállani. Az u. n. magyar sárgafa vagy fiszétfa (Rhus cotinus) Koch szerint fiszetint C15H10.O8 (Schmid I. szerint C23H16.O9) tartalmaz. A gyapjufestő kezében keverékszinek előállítására szolgálnak. A sárgafát a kátrányfestékek közül a galloflavin s az alizarinsárga pótolja. - Katechu (l. o.), főleg Indiában előforduló akáciák beszárított leve; igy az Acacia catechu adja a bengál vörös-barna katechut; az Areca catechuból nyerik Bombayban a barna pegukatechut; a sárga, u. n. gambir vagy kockás katechu vagy terra japonica az Uncaria gambir és a Nauchlea gambir terméke. A katechu a legértékesebb festőanyagok egyike, bár alkalmazása korlátolt. Szolgál a selyemnek feketére, valamint a pamutnak barnára való festésére és a kartonszinnyomásnál barna minták előállítására. - A kurkuma (l. o.), mely arról nevezetes, hogy a pamutot közvetlenül megfesti, mint festőanyagot kurkumint tartalmaz. Ezt a festőanyagot manapság már csak csekély mértékben a selyemfestők használják. - Orseille (persio). Bizonyos, a Kanári szigeteken, Kelet-Indiában, Dél- és Közép-Amerikában előforduló, a Roccella- és Lecanora-fajokhoz tartozó zuzmókban a sajátságos savaknak egész sorozata foglaltatik, mint amilyenek a lekanorsav, az eritrinsav, a roccellasav stb., melyek alkáliákkal kezelve orcinra és eritritre bomlanak fel. Az orcin ismét ammoniák s levegő behatása alatt orceinre (l. o.) oxidálódik. Persiónak vagy cudbearnek nevezik a Skóciában gyártott orseillet. - A lakmuszt (l. o.) ugyancsak a nevezett növényekből készítik ugy, hogy szénsavas nátriummal keverik.
A T.-hoz tartozik még egynéhány, amelyeket hajdanában bőven alkalmaztak, amelyek azonban ez idő szerint már minden fontosság nélkül szűkölködnek. Ilyenek: a szafflor, a Carthamus tinctorius L. növény virágszirmai a kartamin nevü festőanyaggal, mely a pamutot közvetlenül megfesti. Nálunk is előfordul. A szafflorkarmin az a preparátum, melyet a szafflórból előállítanak s mely csaknem tiszta kartaminból áll. Ilyen a valódi sáfrány is; ennek festőanyaga a polikroit nevü glikozidból előállítható krocin. Az orleans (l. Orleánfa), a Bixa orellana magvait körülvevő gyümölcs húsából előállítva bixint tartalmaz; narancs-szinezeteket ad. Az alkanna-gyökérben (Anchus tinctoria) alkannin, egy vörös szinü festőanyag van. A Berberis vulgarisszal bőrt és selymet festenek. Festőanyaga a berberin. A la-kao különböző Rhamnus-fajokból nyert zöld festőanyag, melylyel a khinaiak a pamutot és selymet festik.
