Teremnövények
Teremnövények vagy teremvirágok, szalonnövény vagy szalonvirág, szobai növény (l. a mellékelt két szines képet) neve alá a lakóhelyiségeinkben gyönyörködtetésünkre elhelyezett, sőt az ott fölnevelt növények összességét foglaljuk egybe.
TEREMNÖVÉNYEK I.
)
TEREMNÖVÉNYEK II.
)
A növény életföltételeit, t. i. a vizpárát, világosságot, a tiszta levegő járását azonban csak nagyon mérsékelt arányban juttatjuk nekik; csupán a melegség kedvezőbb, amennyiben szélsőségei csekélyebbek mint a szabadban. De a terem tágassága és fekvése is határoz. Legalkalmasabb a délre néző oldal, elég jó a keleti és nyugati, legkevésbbé célszerü az északi. A magvat tisztára szitált erdei földbe, vagy kevés homokkal elkevert, feketére érett trágyába ültetjük, illetve vetjük. A dugásokat és bujtásokat is ilyenbe helyezzük, vagy előbb vizben, világos helyen gyökereztetjük, mint p. az oleander ismeretes szaporítása. A termőföldet egy éven belül nem bolygatjuk, ha csak a tő nem gyengül. Ily esetben a csupor felfordításával a földben rejlő csimazt, földi gilisztát v. ászokférget meg a régi földet rázással eltávolítjuk. Új földdel akkora csuprot vagy dézsát látunk el, amekkorába az előbbi belefér; de a föld belehelyezése előtt a csupor fenéknyilása fölé cserepet rakunk, hogy a netán túlságos viz kicsuroghasson. Az átültetést minden tavaszszal, levélfakadáskor ugyanigy ismételjük. Vizet többféleképen juttathatunk nekik: csupán a föld elárasztásával, locsolással, az öntöző rózsájából való hintéssel és a vizszóróból való permetezéssel. A T. tisztántartásra is szorulnak. A levegő rászálló porát szabadban a harmat mossa le. A levelet, kivált ha nagyobb, puha spongya, rongyocska vagy vatta segítségével kell lemosnunk. És ez a mosás parányi mértékben pótolja a szabad levegő vizének párolgását. Minthogy a T. akárhánya a mérsékelt két égöv vagy a forró égövi hegyvidék szülöttje, ahol a növekedés a hideg bekövetkeztével megáll, télen pihenésükről, azaz az izgató hő és fény távoltartásáról kell gondoskodnunk. Erre a célra a pince torka a legalkalmasabb. Ilyenkor végezhetjük a levelezést és nyesegetést is. A T. növekedése irányára nézve háromféle: 1. a szilárd tő- és bokor-, 2. a felfutó, kapaszkodó és vékony hajtásu (megkötni való), és végre 3. csüngő növények, utóbbiak csuporját az ablak szemöldökfájáról lefüggő virágvederbe szokás helyezni. Az első példája a Pelargonium, a másodiké a porcellánvirág (hoya carnosa). A forró, más szóval tropikus égöv szülöttei a legnagyobb melegre szorulván, fűtött szobáinkban téli díszül megmaradnak, kivált ha virágoznak is. A legtöbbjük azonban csupán levelével díszlik, l. Díszlomb és Kertészet.
