Télfy
Télfy Iván, hellénista, szül. Nagyszombatban 1816 jun. 18-án, hol a gimnáziumi tanfolyamot elvégezvén, mint papnövendék hallgatta a bölcsészeti tudományokat. 1834 aug. 29. a szépművészetek és bölcsészet doktorává avatták fel a pesti egyetemen. Azután három évig mint a Pazmaneum növendéke a bécsi egyetemen hallgatta a teologiai kar tantárgyait s 1836 dec. 9. tette le a szigorlatot a görög és a sémi nyelvekből. Kilépvén a papságból, Jordánszky Elek tinnini püspök segélyével Olaszországba utazott, honnan hazánkfia Stéer Márton padovai egyetemi tanár ajánlóleveleivel Triesztbe menvén, ott a Hanza-városok konzulának tanácsára olasz és német nyelven tett vizsgálat után a postaigazgatóságnál mint díjnok s rövid idő mulva az állami számvevőségnél mint gyakornok nyert alkalmazást. De nem érezvén e foglalkozásokhoz hajlamot, 1838. Pestre utazott, hol a jogi tudományokból magán vizsgálatokat tett le. 1841-ben köz- és váltótörvényszéki ügyvéd lett, 1843-1844. a pozsonyi országgyülésben a távollevők követe volt. Ugyanezen országgyülés tartama alatt küldöttség hivta meg, hogy Nagyszombatban telepedjék le mint ügyvéd. T. engedett a meghivásnak és polgártársai őt az újonnan megalakult védegylet jegyzőjének választották meg. 1846 márc. 1-én meghivás folytán elfoglalta a pesti m. kir. tudományegyetemen a görög nyelv és irodalom tanszékét mint helyettes tanár. Ugyanakkor addigi Zima nevét T.-re változtatta. 1847. elvállalta az olasz nyelv és irodalom helyettes tanárságát is. Nagy elfoglaltságának közepette zajlott le körüle a szabadságharc, melynek eseményei őt sem hagyták érintetlenül. 1849. hadi törvényszék elé állították, mindazáltal bántatlanul maradt és 1852. a klasszika-filologia rendkivüli tanára lett a pesti egyetemen. 1868. u. o. rendes tanár, mely állásában 1886 dec. 1-ig működött. Irodalmi tevékenysége nagyon sokoldalu; főbb iránya mégis: a jogi és politikai (melyhez tárgyánál fogva csatlakozik az antik jogi régiségek csoportja); a klasszika-filologiai (melynek keretén belül először hangsúlyozta az ó- és újgörög szellem közti kapcsolat tanulmányozásának szükséges voltát); a műfordítói és a hirlapirói (ide számítva folyóiratokban megjelent szépirodalmi dolgozatait is). Az első csoportba csatolandók: Vergangenheit, Gegenwart und wünschenswerthe Zukunft der ungarischen Freistädte (Pozsony 1843); A statisztika elmélete (u. o. 1844); Legum articuli comitiorum anni 1844 (ugyanaz németül is, u. o. 1844); A mezei gazdaság statisztikája (u. o. 1845); Solon adótörvényéről (Pest 1867); Corpus iuris attici graece et latine (u. o. és Lipcse 1868); Adalékok az attikai törvénykönyvhöz (Pest 1868). A második (klasszika-filologiai) csoport gazdag tartalmából önállóan megjelentek: Gyakorlati ó- és új-görög nyelvtan (Buda 1848); Studien über die Alt u. Neugriechen u. über die Lautgeschichte der griechischen Buchstaben (Lipcse 1853); Magyarok őstörténete. Görög források a szittyák történetéhez (Pest 1863); A classica philologia enciklopédiája (u. o. 1864); Sententiae Scriptorum Graecorum (u. o. és Lipcse 1864); Az Ilias szerzőjének egységéről (Magyar Akadémiai Értesítő 3. köt. 2. sz.); Solomos Dénes költeményei és a hétszigeti görög népnyelv (Akadémiai Értekezések, Pest 1871); Athén harminc zsarnoka (regényes korrajz, u. o. 1871, ugyanaz németül is; ebből fordította görögre Georgiadesz Periklesz, Athén 1872); Aeschylos (Budapest 1876); Eranos (u. o. 1877); Rankavis Kleon újgörög drámája (u. o. 1879); Újgörög irodalmi termékek (u. o. 1883); Középkori görög verses regények (u. o. 1883); Nyelvészeti mozgalmak a mai görögöknél (u. o. 1885); Heraclius, Rankavis Kleon hellén drámája (u. o. 1886); Jelentés újhellén munkákról (u. o. 1887); Három francia hellénista és a volapük (u. o. 1888); Meine Erlebnisse in Athen (u. o. 1890) és +>Újabb hellén munkák és a hellén nyelv tanítása (u. o. 1890); Chronologie und Topographie der griechischen Aussprache nach dem Zeugnisse der Inschriften (Lipcse 1893); Újgörög munkák ismertetése (Budapest 1894); Két újgörög nyelvtan magyarul (u. o. 1895); A Parthenon kijavítása (Akadémiai Értesítő 1896). Azonkivül a Szent-István-társulat Magyar egyetemes enciklopédiájába számos antik tárgyu cikket irt. Nagy szorgalommal gyakorolta T. a műfordítást, még pedig két irányban: görögről és más nyelvekről magyarra és magyarról görögre fordítván. Műfordítói érdemeit kiegészíti hirlapirói működése, melyet 1839. kezdett a Regélőben és mely nemcsak sokoldalusága, hanem következetessége által tünik ki. Tájékoztatni a magyar közönséget a hellén világról és viszont, ily módon szellemi kapcsot teremteni a magyar és hellén közönség között; ez az irányzat húzódik által piros fonálként T. hirlapirói tevékenységén. A tudományos társulatok, különösen azok, melyek a hellénizmus terjesztését tűzték ki célul, egymásután iktatták tagjaiknak sorába. 1844. a padovai akadémia választotta meg levelező tagnak, 1859. az athéni archeologiai társaság, 1864. a magyar tudományos akadémia, 1869. a görög irodalmat terjesztő athéni társulat, 1873. az athéni Byron-társaság (tiszteleti tagnak). A 80-as években az athéni Parnasszosz-társaság, a görög középkori kutatások társasága és az athéni Didaszkalikosz szillogosz választották tiszteleti tagnak, a görögök királya pedig kitüntette a Megváltó-rendnek koronás aranykeresztjével.
