Stöckel
Stöckel Lénárd, a bártfai iskola hires rektora, «a magyar Vittenberga» megalapítója, Felső-Magyarország legnevezetesebb reformátora, szül. Bártfán 1510., megh. u. o. 1560. Atyja S. Lénárd kovács, városi tanácsnok, majd biró volt. Bártfán a jeles Echius Bálintnál tanult, majd Kassára vitték szülei, hogy Coxe Lénárd János tanítványa lőn. Kassáról a boroszlói egyetemre ment, hogy különösen a görög nyelvben képezte ki magát. Hirét vevén a felvirágzott vittenbergai egyetemnek s valószinüleg a reformáció tanaival is megismerkedvén, annak forrását: Vittenbergát kereste fel és Luther, Melanchton és Agricola hiveihez, tanítványaihoz szegődött. Luther és Melanchton nagyon megkedvelték az értelmes, szép képzettségü ifjut és sokféleképen segélyezték. Sőt, hogy megnyerjék őt Németországnak, Luther születése helyén, Eislebenben az iskola igazgatójává tették. Egy évet töltött Eislebenben, azután haza, illetve visszatért Vittenbergába. Ekkor a Felső-Magyarországon terjedő reformáció folytán a reformátorok az új irány fő pártfogóival, a városok hatóságaival, érintkezésbe lépvén, Luther és Melanchton, kik sokat leveleztek 1538. a bártfaiakkal, azoknak ajánlották őt, és S. a reformátorok között eltöltött nyolc év után 1539 máj. visszahivatott szülővárosába, hogy az ottani iskolában a tanítói állomást foglalja el. (Melanchton két bizonyítványa, melyet S.-nek kiállított, megvan a bárfai levéltárban.) Bártfára 1539 jun. érkezett meg. Az iskolát újra szervezte, új iskolai törvényeket dolgozott ki s rövid idő alatt a bártfai iskolát, mint annak igazgatója, a német iskolák magas szinvonalára emelte. Nagy hire messze földről vonzotta hozzá a tanulókat. Mindjárt működése első évében egységet teremtett a felsőmagyarországi öt szabad királyi város: Kassa, Eperjes, Lőcse, Bártfa és Kis-Szeben között és megnyerte őket a reformációnak. Ő irta az u. n. Confessio Pentapolitana hitvallást, melyet az említett városok 1549 jul. a Lőcsén tartott egyházi gyülésen el is fogadtak és 1549 aug. 14. I. Ferdinándnak, sőt addigi legfőbb egyházi hatóságuknak, Verancsics Antal egri püspöknek is bemutattak. Ez később 1613. Kassán Fischer Jánosnál nyomtatásban is megjelent és a magyar nemzeti muzeum könyvtárában ma is megvan. Sokat tett az azon időben keletkezett bárfai nyomda felvirágoztatására. Egyik életirója szerint «szülővárosánál elismerés helyett hálátlansággal találkozván, Későmárkra ment 1556., de a tanács őt megkérlelvén, már 1557. ismét Bártfára tért vissza». Nevezetesebb művei: Leges scholae Bartphensis (1540, az eredeti kéziratból közölve: Kleinnál I.); Apologia Ecclesiae Bartphensis (1558); Cittum nempe Cassoviensis, Leutschoviensis, Eperiessiensis, Bartphensis, Cibiniensis (latin, magyar és német nyelven, Bártfa 1560, később ugyanazon cím alatt megjelent latin, német és magyar nyelven Kassán 1613. Fischer Jánosnál); Annotationes locorum communium doctrinae christianae Philippi Melanchtonis (Basel 1561); Opus de Antichristo; Formulae tractandarum sacrarum concionum (Bárfa 1578); Postilla, sive enarrationes erotomaticae Epistolarum et Evangeliorum anniversariorum (u. o. 1596).
