Renaissance
Renaissance (franc., ejtsd röneszánsz) a. m. újjászületés. Már Vasai XVI. sz.-beli arezzói festő és az olasz művészek életírója használja az újjászületés (rinascita) szót (Proemis. XVIII.) az olaszországi új művészetnek a középkoritól való megkülönböztetéséül. De nem az ókori klasszikus művészet újjászületését értette alatta. Újabb időben a R. francia szó vált használatossá valamennyi művelt nyelvben. Azt nem tudjuk, hogy ki használta először. Eleinte az ókori művészetnek újjászületését, illetőleg ama művészet emlékeinek tanulmányozását, újjászületését jelölni (l. Filologia). Most a R. alatt értjük az emberi műveltség történetének azt a korszakát, mely a középkorból átmenetül szolgál az újkorba, mely az újkori műveltséget előkészíté, sőt annak minden lényeges ismertető jegyét magában foglalja. Ilyen értelemben a R. az emberi szellemnek fölszabadulását, újjászületését, a gondolat szabadságát, a tudományos kutatás föllendülését, a politikai, a vallásos, a társadalmi élet, az erkölcsök és szokások gyökeres átalakulását jelenti, amivel karöltve jár, hogy a modern nyelvek a latin nyelv leszorításával érvényre jutnak az irodalomban. A művészetben annak egyes ágai szerint változik a R. fogalmának tartalma. Az építészetben az ókori, jelesül a római építészetből kölcsönzött szerkezeti elemek és díszítő formák segítségével az új társadalom követelményeinek kielégítését jelenti (l. Építészet). A szobrászatban és a festészetben a természet behatóbb megfigyelését, valószerübb utánzását és ezzel kapcsolatban az utánzó művész és az utánzott jelenség egyéniségének érvényre jutását jelenti, amiben az ókori művészet alkotásainak tanulmányozása csekélyebb jelentősséggel birt. E szerint az ókori klasszikus műveltség szerepe a R. műveltség egyes ágaiban más és más szerepet visz. A humanizmusnak maga a klasszikus irodalom a tartalma; a R. építészetben nagy fontossága van a római építészetnek; a szobrászatban szűkebb térre szorítkozik a hatása, a festészetben még szűkebbre; a humanizmus révén a társadalmi életben is mutatkozik a klasszikus műveltség hatása, de nem hat mélyebbre, a politikában meg csak az elméleti példázgatásban mutatkozik. A közműveltség e bámulatos átalakulásának hazája Olaszország és tulajdonképeni kútfeje és lényege az, hogy az ember fölfödözi a természetet, fölföldözi saját magát, benne öntudatra ébred az egyén, s fölismeri az egyénnek jogait. Az olasz «uomo singolare» és «uomo unico» kifejezéssel jelezte az egyéniség öntudatra ébredését. Ezzel kapcsolatban az ember testi és lelki sokféle sajátságainak egyenletes, összhangzatos fejlesztését, művelését tüzte célul. Az ilye ember, az «uomo universale» a magva a R. műveltségnek és legigazibb képviselője Leonardo da Vinci, «akinek nagyságát örökké csak sejteni fogjuk». Leonardo de Vinci nem vetett ügyet a humanizmusra, a klasszikuskori művészet sem nagyon érdekelte, de annál hathatósabban vonzotta a természet. Ebből következik, hogy minél tágabb és igazibb értelemben fogjuk föl a R. mivoltát, a klasszikai műveltség hatása annál korlátozottabbnak tünik föl benne, másfelől pedig észreveszszük a bizánci, a normann, kiváltképen pedig a francia, jelesül a provençal és az arab hatást, amelyeknek szintén részük volt az olasz R. megszületésében és fölnevelésében. miként a műveltség egyéb korszakainak, ugy a R.-nak határát sem lehet valamely évvel megjelölni. Az egyik fölfogás szerint a R. akkor kezdődik, amidőn az államművészet első nyilvánulásaiban mutatkozik először az öntudatra ébredt egyéniség. E szerint a R. II. Frigyes császárnak délolaszországi és sziciliai normann birodalmában a XIII. sz.-tól, névszerint 1231-től kezdődnék. Mások Dantétől, pontosabban a Divina Commedia, vagyis modern nyelven az első irodalmi remek megjelenése évétől, 1308-tól, mások ismét Petrarcától, az első humanistától számítják a R. kezdetét. Általán véve három századra: a XIV., a XV. és a XVI. sz.-ra terjed a R. korszaka. Az Alpokon innen a XV. sz. végén terjedt et. Magyarországon Zsigmond király idejebeli csekély kezdete után I. Mátyás király alatt részint hazai, részint olasz humanisták és olasz művészek révén honosodott meg. Maga a király igazi megtestesülése a R. eszmének.
