Pokol,
Pokol, nyelvükben szláv eredetü szó, melyhez ősvallási képzetek alig s nagyobbrészt csak a keresztény vallásnak az egyházi szószéken többé-kevésbbé élénken kiszinezett tanításai fűzödnek. Mint már ezeket is, ugy a néphit és monda P.-ról szóló adatait még inkább befolyásolták sokféle közvetítő csatornán át a görög-római hitregék költészeti feldolgozásai; ugy hogy ha valahol, akkor éppen itt rendkivül nehéz és bonyodalmas a mondaelemzés feladata, amely számos egymás fölé halmozódott s egymásba is hatolt réteg különválasztásából áll s lépten-nyomon érintkezik a pozitiv vallás és a csökevényekben tovább élő néphit folytonos keveredésének szerfölött komplikált eredményeivel. A nem eléggé óvatos elemzés tanulságos, de csak negativ tanulságu példáját v. ö. Ipolyi, Magyar mit. (380-390. old.).
P. az egyházi felfogásban az a hely, ahol a bukott angyalok és a bűnben meghalt emberek lelkei örök büntetést szenvednek; gyehennának is nevezik (l. Gé-Hinnom). Hitcikk, hogy az elkárhozott lelkek büntetése mindjár a halál után kezdődik. Egyes kiliasztikus egyházirók az utolsó itéletre hagyják a büntetést. Kálvin is közbeeső állapotot fogad el, mig az anabaptisták és több protestáns teologus bizonyos lélekálmot (psychopannychia) vesznek fel, mely a feltámadásig tart. E nézethez Luther is hajlik. A szentirás azonban határozottan mindjárt a halál után való büntetésről szól. A büntetés kétféle, amennyiben az elkárhozott 1. Isten látásától meg van fosztva (poena privativa seu damni); 2. tűzben szenved (p. positiva seu sensus). Hogy a P.-ban valóságos tűz van, a szentirás határozottan tanítja és képletes értelmezésre elegendő okot nem szolgáltat. A büntetésben azonban fokozat van az isteni igazságnak megfelelően, amint a jutalomban is van különbség. A P. büntetése örökké tartó és változhatatlan. Az örökké tartóságot csak egyes gnosztikusok tagadták, mig a szociánusok és néhány régibb és újabb racionalista a bűnös léleknek a halál után való teljes megsemmisítését állították. Luther az örökké tartóság mellett van, de elveti a tisztító helyet. A változhatatlanság abban áll, hogy a P.-ban való büntetés megszakítás és enyhítés nélküli. L. még Alvilág.
