Országgyülés
Országgyülés, az állami törvényhozás egyik tényezője, mely által a nemzet részesedik a törvényhozó hatalomban. Eredetében a honfoglaló ősök nemzetgyülésére vezethető vissza. Ez hozza kifejezésre a nemzet felségiségét és a törvényhozás joga is egyedül őt illeti. Később a királyság keletkezésénél azok az intézmények lépnek előtérbe, amelyek az új királyságot hivatvák szolgálni és ugy látszik kezdetben a király a törvényhozás jogát a királyi tanács meghallgatásával gyakorolja, de azért a nemzet a közhatalomból nincsen kizárva és befolyása O.-ileg érvényesül, igy a királyválasztásnál is; majd pedig, a XIII. sz.-tól állandóan, a törvényhozás a király és az O. közös joga, ami ettől fogva alkotmányunk egyik alapelvét alkotja, melyet ugy Verbőczynél (Hk. II. 3.), mint a későbbi törvényekben (1695. XVIII., 1701. VIII.) kifejezve találunk. Az 1791. XII. t.-c. szerint Magyarországon a törvények hozatala, magyarázata, eltörlése a koronás királyt és az O.-t együtt illetik, az O.-en kivül az nem gyakorolható. Kezdetben az O.-en minden szabad magyar, majd a nemesség személyesen megjelenhetett, de szórványosan már korán előfordul, hogy a nemesség követei által jelenik meg, igy IV. Béla, Mária, I. Mátyás alatt; majd a mohácsi vész után ez intézmény állandóvá lesz. Az O. két táblára válik: a főrendek és követek táblájára, amely átalakulás bizonyos rendi szervezettel az 1608. k. u. I. t.-cikkben végleges szervezetet nyer. Nagyban és egészben, mondhatjuk, a főrendi tábla tagjai személyes jogon jelennek meg (l. Főrendiház), mig a követek táblájánál azok, kik másokat képviselnek. A követek táblájának vagy az alsó táblának tagjai voltak: az egyházi rendből a fő-, székes- és társas káptalanok követei, továbbá azok a világi apátok, prépostok, kik nemesi földbirtokokkal ellátott javadalmat királyi adománynyal birtak; a világi rendből a királyi személynök, mint elnök, a királyi tábla birái, a kapcsolt részek követei, a nemességnek megyénkint választott, a szabad királyi városok, a szabad kerületek, a fiumei, buccarii kerületek és Kővár vidékének követei, a turopolyai gróf, valamint a távollevő főrendek követei (l. Absentium ablegatus), akiknek azonban tanácskozási és szavazási joguk nem volt. Az alsó táblánál döntő befolyással a vármegyei követek birtak, az egyháziaknak és a városi követeknek együtt csak egy-egy szavazat számíttatott. A követek utasításhoz voltak kötve, amely ellen adott szavazatuk ugyan nem volt érvénytelen, de a választók az utasítás ellen vétő követet bármikor visszahívhatták. A kétkamara-rendszer egész teljében, hogy t.i. az O.-nek két táblája (1867 óta két háza) a törvényalkotást illetőleg külön-külön tanácskozik és csak az igy keletkező egyező határozat alkotja az országos vagy O.-i határozatot, csak később valósul meg; eleinte még előfordult, hogy a két tábla, ha többszöri üzenetváltás után sem tud megegyezni, összejött közös szavazásra. Ma már törvényjavaslatot illetőleg ennek helye nincsen; de azért ma is előfordul, hogy a két ház vegyes ülésre összejön, vagy valamely hatásköréhez tartozó ügyet közösen intéz el (l. Magyarország, XII. kötet, 123. old.). Nagy fontosságu állami ügyek elintézésére országos küldöttségek, bizottságok a két ház tagjaiból vegyesen alakíttatnak és pedig a régi szokásnak megfelelően egyharmad részben a főrendiház, kétharmad részben az alsóház tagjai közül. Az alsó tábla szervezetét az 1848. III. t.-c. változtatja meg, midőn azt képviseleti alapon (l. Képviselőház) a kerületi választással szervezi; a főrendiházat pedig az 1885. VII. t.-c. a kornak megfelelően reformálja (l. folytatólag Magyarország, XII. kötet 123. old). Régente az O. különböző helyeken tartatott: Székesfehérváron, Budán, a Rákosmezőn, Pozsonyban stb.
A régi Erdélynek Magyarországtól való elválása után 1848-ig külön O.-e volt, melyen az ottani három nemzet: magyar, székely, szász jelent meg. Tagjai voltak a főkormányszéki tanácsosok, a királyi tábla tagjai, a főispánok, főkapitányok, fő királybirók, a királyi hivatalosak, a birtokos nemesek közül (regalisták), a vármegyék, a székek, vidékek és városok követei. Horvát-Szlavon-országok autonomikus ügyeiket illetőleg, az 1868. XXV. t.-c. rendelkezése folytán szintén külön O.-sel birnak, mely egy kamarában működik. L. Horvátország.
